Van itt olyan bevállalós anyuka aki 45 éves kor felett szült?

Én kettőt is ismerek. Mindketten úgy lettek terhesek, hogy azt hitték változókor miatt megszűnt a menstruációjuk mert már hónapok óta volt is meg nem is. Aztán egyszer csak mocorogni kezdett a baba és ekkor tűnt fel. Mindkettőjüknek 3. gyereke, az egyikük megtartotta és neveli, a másik nem merte bevállalni, de mivel túl volt a lehetséges abortusz idején ezért örökbe adta.

Én ismerek olyat aki kereken 50 évesen szült, a legjobb barátnőm édesanyja. Most 37 éves a lánya, ő 87.Nem kell se pelánkázni se ápolni. Egyedül éldegél, ellátja magát, a koràhoz mérten egészséges. Mèg ő szolgálja ki a baràtnőmet mikor meglátogatja, nem engedi hogy besegítsen a tálalásban pl. Megélte az is hogy van 1 kisiskolás és 1 óvodáskorú unokája, és még rá is lehet bízni a gyerekeket, szívesen vigyáz rájuk, elbír velük, mondjuk szófogadó gyerekek. Szoktak közös anya-lánya programokat csinálni,el tudnak menni bárhová. A generációs különbség nem látszik köztük,imádják egymást,harmónikus,közvetlen kapcsolat van köztük. Soha egy negatív megjegyzést/tapasztalatot nem hallottam még a barátnőmtől hogy valami hátràny érte volna amiatt hogy idős az anyukája. Ahogy az anyuka is élete legjobb döntéseként tartja számon, hogy elvállalta a lányát. Ha belegondolok,amellett hogy viszonylagps egészségben,jólétben éldegéli időskori éveit, de alapvetően nem nagyon lenne igazi örömforrása ha nem lenne a lánya, és ezt ő is elismeri. Illetve azoknak mutatnám még be nagyon szívesen ezt az esetet, akik azt tanácsolják a középkorú kismamáknak, hogy vetessék el vagy adjàk örökbe a gyereküket. Ínnen nézve látszik hogy mennyire bizarr lenne ha pl.a barátnőmet megölték volna magzatkorában. Most se ő, se az ő gyerekei nem élnének. Illetve akik örökbeadják a csecsemőjüket azok is megnézhetnék mennyi örömtöl fosztják meg magukat és adjàk egy idegennek.Mert abból a tehetetlen csecsemőből akivel sak a gond van,idővel egy felnőtt,erős,ambiciózus,kedves stb.férfi/nő lesz,aki tud neked segiteni érzelmileg és gyakorlatilag is,akire büszke lehetsz,akin keresztül látod hogy volt értelme annyit kínlódnod az életben. Én abszolút amellett vagyok hogy aki úgy érzi elbírja az vállja el a gyereket.45 évesen mire 65 leszel már önálló felnőtt lesz a gyereked,aki meg tud állni a saját lábán. De 65 év még korai idős kornak számít, még bőven lehet élvezni a nyugdíjas éveket mire a gyerek 20 évsen kirepül.

Persze utolsó, tegyünk úgy mintha természetes lenne 50 évesen szülni.

Nem kell úgy tenni mintha természetes lenne, de nem is kell böfögni arra aki 45 felett szül. Lehet hogy ő és az ő gyereke boldogabb lesz mint te vagy.

Én úgy vagyok ezzel, hogy korral valóban több a kockàzat, és ezért tervezetten 45 évesen vagy afölött szülni azt hiszem, felelőtlenség. Mi pl. 40 éves koromig húztuk meg a hatàrt, most 38,5 vagyok. Viszont ha később, nem tervezetten, sőt esetleg védekezés mellett foganna egy babànk, és mindkettőnkkel minden rendben lenne ( màrmint a magzattal és velem), akkor egyikünk sem tudja elképzelni, hogy elvetessük.

Pont a minap beszélgettem egy anyukával a játszótéren. A kisfia 3 éves, a kislánya 9 hónapos és 48 éves. Későn találakoztak a férjével, majd 4 évig nem sikerült a baba. Így is közel 40 volt mikor elkezdtek próbálkozni, de nagyon jó szülök. Mindig láttam Őket, Apuka is nagyon sokszor kinn van a játszótéren, éjjel kel a kislányhoz, reggel a nagy hajnali 5-kor kel és az apuka kel fel Vele. Ahogy beszélgettünk sok mindenben példát mutathatnának a fiatalabb korosztálynak. Lehet, hogy egy 40-45 éves nő és férfi testileg nem a legjobb korban vannak a gyerekvállaláshoz, de szellemileg, lelkileg talán sokkal “okosabban” tudnak nevelni.