Rettegek a szüléstől, mit csináljak?

Ha szeretnél gyereket akkor a szülést sajnos nem tudod elkerülni. Én is szívesen lemondtam volna ha tehetem de sajnos kötelező a részvétel. :) Amit biztos sokan elmondtak a szüléssel kapcsolatban hogy amikor megszületik a baba bármilyen úton-módon és a kezedben tarthatod ahhoz kevés fogható dolog van a világon. 4 hete szültem még egészen friss az élmény. Nekem is nehéz volt, hosszú és pokolian fájdalmas volt de őszintén szólva ez már csak így kimondva van meg és bármikor újra és újra végigcsinálnám ha ránézek a fiamra aki a kezemben alszik éppen. :) Ne félj, manapság már szinte bármi adódik arra van orvosi megoldás. Ha ez megnyugtat akkor járj szülésfelkészítőre és én ajánlom hogy akár több kórházéra is és mérd fel a terepet. Egy jó orvos&szülésznő akikben bízol nagyban megkönnyítheti a dolgot. :)

A mai tudomány mellett itthon már alacsony a baba és az anya halálozási száma,de persze ezek akkora hírértékű dolgok,hogy szinte minden ilyen címlapra kerül,közben meg hány probléma mentes szülés megy végbe,de persze ezek nem kapnak viszhangot.Persze benne van a pakliban,de kicsi az esélye ennek.Tapasztalatból mondom,hogy nem fogsz azon agyalni szülés közben,hogy meghalunk.Annyira zajlanak ott az események,hogy nem lesz ilyenre kapacitásod.Fájni faj persze,de ez egyéni,kinek mennyire,mert nem vagyunk egyformák,ahogy a fájdalomküszöbünk sem az.Az anyák hajlamosak kiszínezni egy kicsit a valóságot,hogy azt éreztessék a másik féllel,mennyire nagy tettet vittek végbe.Nem biztos,hogy minden pontosan úgy történt,ahogy előadják.Fáj akkor,meg utána sem kellemes egy ideig lent,de ha annyira borzasztó lenne,akkor sokan nem vállalnának többedik gyereket.Majdnem 4 éve szültem,mikor vége lett,ott a szülőagyon azt mondta a férjemnek,hogy ne haragudjon,de én nem vállalok be többet.Ez tartott addig,amíg nehezebb volt az ülés,ami kb.2 hét volt.Aztan el is felejtettem,milyen volt akkor.Most várjuk a másodikat,és nem félek tőle most sem.Fölösleges.A sürgősségi császárt meg szükséges rossznak fogd fel.Nekem is a császár a legnagyobb félelmem.Nagyon hüvelyi szülés párti vagyok.Ha császárom lett volna,biztos csalódok,de elfogadtam volna,hogy ott akkor ez volt a legjobb döntés.Bár nagy hasi műtétnek számít,mára már rutin beavatkozás.Nem jutott volna eszembe,terhesség ténye nélkül felkeresni egy szülésfelkészítő tanfolyamot,de nem hangzik rossz ötlenek.Esetleg felkereshetsz egy szülésznőt is,aki segíthet a szakmai részében,el tudja magyarazni,mire számíthatsz.Talán egy szakmabeli segítsége megnyugtatna.

Pedig ezen egy jó pszichológus tud segíteni. És figyelembe véve, hogy egy terápia hónapok, évek folyamata is lehet, minél előbb elmész, annál jobb.

Én tényleg majdnem meghaltam (császár után mélyvénás trombózissal két hét intenzív osztály), aztán mégis bevállaltunk egy másodikat és azzal már minden flottul ment. Szóval nekem ennyire megérte :) Van, amikor a vágy felül írja az ember félelmeit és rájön, hogy az ideje véges és muszáj döntenie, nem élheti le az életét azzal, hogy "mi lett volna ha". (Persze előtte végigjártam vagy 10 orvost az esélyeket kérdezgetve.)

várjatok pár évet, lassan már a férj is tudni fog szülni, sőt menő is lesz:D