Annyira rettegek a szüléstől, hogy sírógörcs kerülget. Hogyan győzzem le?

gondolj arra, hogy ez a babádnak lesz nagy nap, miken kell keresztülmennie majd, inkább próbáld őt nyugtatni, hogy nemsokára látjátok egymást, ügyes légy.

a stressz átmegy a babába!!

gondolj rá, hogy bízzon, higyjen benned, ne féljen.

végy erőt magadon!

Nyugodj meg nem lesz semmi baj! Próbálj arra gondolni, hogy a kis babyd hamarosan veled lesz!

Egyébként nekem is előbb kellett befeküdnöm, kiírt időpont utáni 5-ik napon..nekem a vajúdás volt rossz és hosszú, a szülés gyors könnyű :) én nem féltem előtte, csak érdekelt, hogy úristen mi lesz, hogy lesz, milyen lesz :)

Nemtudok mást írni de tényleg nyugodj meg :) foglald le magad valamivel hátha elterelődik róla a figyelmed..

Kitartást! Gyors és könnyű szülést kívánok!

Pedig ennek meg kell történnie, vagy izgalommal várva, vagy rettegve :) Az előbbi sokat könnyít a folyamaton ám. Nem vészes, ne félj annyira azért tőle. Én olyan nosztalgiával ültem tegnap a szülőszoba folyosólyán, az egész nap előttem volt. Egy éve szültem, a 12. heti genetikai UH-ra vártam tegnap, ami a szülőszoba közelében van a kórházban. Még a szülésznővel is összefutottam, mondtam neki, hogy augusztusban találkozunk újra.

Csak bátran menj elébe, az a legnagyobb segítség az egészhez!

Szerintem ha befekszel a kórházba, és ott majd látod a többi kismamát, akik nyugodtak, nem stresszesek, szerintem te is meg fogsz picit nyugodni. Főleg, ha majd olyanokkal találkozol, akiknek már megvan a baba. Én mikor ctg-n voltunk, akkor ott láttam már olyan kismamákat, akiknek már fájásaik voltak, de tök csöndben, kicsit összeszorított foggal, amolyan "kultúráltan" vajúdtak :). Akkor kicsit megnyugodtam, hogy lehet így is, nem muszáj ordítani és látványosan szenvedni a fájásoknál, ez nekem is erőt adott.

Aztán végül császárom lett, de előtte én is vajúdtam sokat, de nekem segített az, hogy láttam másokat milyen elszántan és (látszólag) nyugodtan vészelik át a dolgokat.

Aztán a szobában sem panaszkodott senki, hogy milyen szörnyű volt szülni, mindenki szép csöndesen babázott :).

Szóval szerintem jót fog tenni, ha befekszel előbb. Én is nagyon féltem a kórházi léttől, de mindkétszer tök jól éreztem magam (a másodikat is császárral szültem)a kórházban, a másodiknál már semmi félelem nem volt bennem.

Én is nagyon féltem, de mikor elkezdődtek a fájások, mintha minden ijedtségem elszállt volna...csak a fájdalommal foglalkoztam, mértük az időt, valahogy elfelejtettem félni. :) Nyugi hidd el, ahogy bekerültem a szülőszobára, már csak sodródtam az árral, és azt vártam, hogy meglássam a kisbabámat. :)

Szerencsére nagyon gyors szülésem volt - első baba -, és bizony ilyenkor az ismeretlentől retteg az ember a legjobban, nem tudja mi vár rá, de ha már ott és benne leszel, valahogy olyan természetesnek fog tűnni.

Kitartás, szerintem az utána következő kialvatlan időszak jobban meg fog viselni, mint a szülés. :) A kórházi körülményektől is tartottam, de valahogy olyan szép emlékként maradt meg bennem, rengeteget beszégettünk a többi kismamával, anyukával, jöttek-mentek a tanácsok, szülésélmények, jó hangulat volt.

Szoritok! És majd ird meg, ha már kibújt a bébi. :)

Miért kell egyébként hamarabb befeküdnöd?