Nagyon félek a szüléstől, ha csak rágondolok már a sírógörcs kerülget, sőt van mikor sírok is. Hogy tudnék ezen az állapoton "javítani"?

Én pont így vagyok ezzel. Szülésfelkészítőn a szülőszoba közelébe se mertem menni. Elborzadnék, ha előre hallanék hangokat.

Nekem ráadásul hatalmas a babám, lent meg iszonyatosan szűk vagyok. Attól félek, a hátam közepéig fogok repedni. :(

Persze, ne haragudj, hogy nem bíztató dolgokat mondok, de azt kérdezted, vagyunk-e ezzel így.

Talán, ha megszültem volna már tudnék Neked pozitív, nagyon jó dolgokat írni.

Azért gondoljunk mindig arra, milyen csodás lesz, ha megszületik a pici.

Könnyű szülést!

Persze, ezzel sokan vannak így. Én is féltem az első szülés előtt, és a második előtt még jobban!

De ne aggódj, mire odakerülsz, már nem lesz időd félni, mert el leszel foglalva a fájásokkal.

Én mindíg azzal nyugtattam magam, hogy már nők milliói kibírták a szülést, biztos nekem is mennyi fog.

Ne aggódj, minden megy majd a maga útján, nem lesz semmi gond.

Kitartást, és könnyű szülést kívánok neked.

2 gyerek anyukája

Szia!

Ne aggódj, teljesen természetes az amit érzel. Sok leendő anya így van ezzel. Többek közt én is így voltam. De mikor eljött a nagy nap, már nem éreztem semmi ilyesmit, nem is értem rá ilyenekkel foglalkozni. Előtte mindig azzal nyugtattam magam, hogy olyan sok nő kibírta már az évezredek során (még mikor a béka segge alatt volt az orvostudomány, akkor is!), hogy én is ki fogom bírni, túl leszek rajta! Ne aggódj, jó kezekben leszel, s ma már számtalan fájdalomcsillapító mód is létezik, ha igénybe szeretnéd venni, csak szólnod kell.

Még annyit, hogy maga a szülés hamar lezajlik, a vajúdás húzódhat el. És hidd el, tényleg igaz, hogy amint kint van a baba, egycsapásra elmúlik a fájdalom.

Könnyű szülést, és gyönyörű egészséges babát kívánok neked!

Egy 2 gyerekes anyuka.

Én is rettegtem anno a szüléstől. Nagyon vágytam hogy "kijöjjön" végre, de féltem is. Nekem 2 dolog segített:

1. Gondolatban átugrottam a szülést. Mindig nézegettem a naptárat, hogy a névnapomon már 1 hónapos lesz a baba, karácsonykor már 4 hónapos lesz...stb. Azt, hogy közben lesz egy szülésem, azt hanyagoltam gondolatban.

2. Amikor mégis elfogott a félelem, akkor azokra gondoltam, akiknek nem lehet babájuk, pedig szeretnének. Arra gondoltam, hogy ők biztos bevállalnának akár több napig tartó vajúdást is, ha szülhetnének. Ekkor tudatosult bennem, hogy milyen szerencsés is vagyok, és lesz, ami lesz, akármilyen fájdalmas is lesz, a végeredmény, hogy lesz egy kisfiam.

És valóban lett. És már a fájdalomra nem is emlékszem...

Ahogy az előttem levők írták, több millióan túlélték. Másrészt bízz a benned rejlő ősanyában. Harmadrészt sokkal rosszabb, ha rettegsz tőle. Ha ennyire félsz, próbáld minél jobban megismerni mi fog történni és miért. Nekem mikor azt mondta előtte a szülésznő, hogy azok az anyák, akik rendesen szültek, azok igen is tiszteletet érdemelnek, na onnantól akartam igazán az egészet minden velejáró fájdalommal együtt. Én végig csak attól rettegtem, hogy ne kelljen császározni, mert ugye az a babának se jó. Az számodra fájdalmas út segít a picinek, hogy kijöjjön belőle az a folyadék, aminek ki kell, akkor kapja meg a kivezető úton az első bacikat, ami beindítja a kis immunrendszerét stb. És mint leendő anya, azt gondolom nem tudnak olyan fájdalmat mondani Neked, amit nem lennél képes elviselni a picidért. Abban a pillanatban, mikor a kezedben tartod, az összes fájdalmad megszűnik, és valami új csodálatos dolog történt: egy Baba és egy Anya született. És ahhoz, hogy erre egy életen át emlékezz, sajnos kell, hogy ne legyen egyszerű, mert az egyszerű dolgokat elfelejtjük, ahogy majd a fájdalmat is el fogod felejteni, és csak a szép marad.

Próbálj meditálni és a gondolataid középpontjába valami pozitívat állíts, ne a félelmet, mert ezzel megmérgezed a várakozást. (Én ha aggódni kezdtem, akkor babaruhát vasaltam, vagy mostam, mert a babaöblítő illata mindig elvarázsolt, vagy befeküdtem egy nagy kád vízbe és csak bámultam meg simogattam a picit a hasamban.)

Bocsi, hogy kicsit hosszú és ömlengős lett...

Nagyon kellemes várakozást!

Én is nagyon féltem. Már azon gondolkoztam, hogy valahogy rádumálom a dokit, hogy én bizony császárral szülök. De persze szólni nem mertem neki:) Utána közeledett a nagy nap, az orvosom meg kijelentette, hogy első szülő kismamaként a várható időpont után egy nappal befektet a kórházba. Na, akkor kezdtem ám igazán félni... Soha életemben nem voltam még kórházban, most meg a baba nélkül, isten tudja meddig ott akart tartani.

Végül a picikém pontosan a kiírt napon elindult, és akkor már nem volt idő azon rágódni, hogy félek-e vagy sem. Nagyon örültem, hogy meg fog születni, és mivel nagyon könnyű szülésem volt, most úgy vagyok vele, hogy egyszer majd jöhet a második. Próbáld ki a málnalevél teát, nekem segített, és úgy éreztem tőle, hogy mindent megteszek azért, hogy túléljem:) Négy óra alatt lett meg tőle a kisfiam. Segít még, ha jó könyvet olvasol. Az utolsó, ami a szülés előtt a kezemben volt Vavyan Fable: Apád, anyád idelőjön! c. könyve. Olvasd el!