Nagyon félek a szüléstől. Hogyan tudnám ezt lekűzdeni?

Érdekes, én az elején szorongtam nagyon tőle, ahogy közeledett a vége, úgy megszállt az a nyugalom, hogy valahogy ki kell jönnie, még senkinek sem maradt benn... :D És hát ott lesz az orvosom, és bízom benne.

Amúgy az elején úgy küzdöttem le ezt a gyomorideget, hogy mindig elképzeltem (dec. elején született a kicsink) hogy már hárman milyen lesz a karácsony.. :) És ettől mindig megnyugodtam. Szóval az utána lévő napokra, hetekre próbálj meg gondolni, ne magára a szülésre.

Szia! Ez nagyon édes! :) Pont ugyanígy éreztem magam 34 hetesen. (Két hete szültem.)

Természetes, hogy félsz. Minden normális ember fél az ismeretlentől. Viszont azt próbáld tudomásul venni, hogy a stressz nehezíti a szülést, és dolgozz ellene. Én volt, hogy bevettem homeós nyugtatót, annyira elfogott a pánik. Aztán elmúlt. Olyan is volt, hogy bőgtem, mert téves riasztás miatt be kellett mennem a szülőszobára, és az ott tapasztaltak nagyon rosszul hatottak rám.

Ugyanakkor folyamatosan próbáltam kapcsolatot teremteni a kisbabámmal, és ha hiszed, ha nem, az a pici emberke iszonyú sokat segített nekem a szülésnél, valami hihetetlen együttműködő volt, és meggyőződésem, hogy ketten együtt hoztunk össze egy viszonylag gyors és komplikációmentes szülést.

Nekem az is sokat segített, hogy igyekeztem arra koncentrálni, hogy neki legyen minél könnyebb és fájdalommentesebb, és ez nagyon sokat segített magamról és a fájdalomról elterelni a figyelmet.

Könnyű szülést! :)

Én annyira vártam már a végén, hogy szüljek, hogy nem is érdekelt, hogy fájni fog. Nyilván sokat gondolkodtam rajta, hogy hogy fogom kibírni, meg vajon milyen lesz, de szerettem volna már túl lenni rajta. 41. héten szültem indítással. Közben mondtam a férjemnek, hogy nem értem miért nem halt még ki a fajunk és ezt nem lehet egy életben többször végigcsinálni. Viszont amikor végre kijött a kisfiam (3és fél óra volt mindennel együtt) akkor tényleg nem fájt tovább. Megkönnyebbültem. Meg annyira örültem neki, hogy ha fájt is, nem emlékszem rá.

Szeretnék még szülni:)

Szia!

kb én is a 34.héttől kezdtem félni. (Bűvös 34:D)

2 hetes a kisbabám. Szerintem elég ha annyit mondok neked,hogy újra és újra megszülném a kislányomat:) Na nem azért mert ilyen mazochista vagyok,hanem azért mert csodás dolog egy kisbaba:) Ezt úgy mondom neked,hogy 16 órát vajúdtam, majd az elejétől 5 percesekkel aztán 2 percesek jöttek,végül 4 nyomásra kint volt a kicsi. Fájt bizony,de a második nap azt mondtam a páromnak,hogy 2-3 év múlva jöhet a kis tesó:) Amint kint volt a lurkó, minden fájdalom elmúlt.. Már nem tudnám fel eleveníteni azt,hogy pontosan mit is éreztem ott a szülőszobán..

Csak azt,hogy nagyon szép emlék. És tényleg szülnék újra...Még annyi,hogy én azt hittem,hogy majd pánik rohamom lesz amikor eljön az idő.. De el sem tudom mondani,hogy milyen nyugodt voltam mikor mentünk be a kórházba. Nekem kellett a páromat nyugtatni és nem fordítva:) Ne aggódj, a helyzet majd úgyis adja magát. Sokat nem fogsz akkor és ott gondolkozni :)

2 hetes kis csaj anyukája:)