Kell félni a szüléstől? Tényleg olyan nagyon fájdalmas mint amennyire az ember gondolja?

hát én vártam a hogy nagyon fájjon :) annyit olvastam itt az oldalon, "olyan mintha késsel szurkálnának", "azt hittem szét szakadok", "meg akartam halni", "azt hittem meghalok"...hasonlók :) nah én ezekből egyiket sem tapasztaltam.

a vajúdás (gondolom az már az volt) délután 5kor kezdődött, de szinte nem is éreztem, csak feszüléseket. majd este 9körülre olyan lett mint mielőtt megjönne a menzesz, hasonló gyenge görcsök. azt éjfélkor elfolyt a magzatvíz, teljesen elmúltak a fájások. bementünk a kórházba és alig fájt az első két óra, utána jöttek kicsit erősebb fájások, ott már alkalmaztam a mély levegő és lassan kifúj légzést, sokat segített. azt kaptam hajnali 5kor oxitocint, akkor még 2óráig maradtak az kisebb görcsök, azt a vajúdás utolsó egy órája volt fájdalmas, de ennyi. mikor szülés következett, akkor annyit éreztem hogy a baba megindult, az kicsit fájt, utána, mikor már a szülőcsatornában volt azt nem éreztem, és már a fájásokat sem, pedig nagyon akartam őket, mert ugye akkor kell nyomni és aggódtam hogy félúton van a fiam és idegesített hogy nem érzem a fájást.tehát első baba, 4250g, alig 9óra alatt megszületett, ebből olyan 1.5 óra volt keményebb :) tehát egyáltalán nem kell mindent elhinni. vannak komplikáltabb esetek és ennél szerencsésebbek is. fontos hogy állsz hozzá. én terhesség alatt végig annyit mondogattam magamnak hogy "ügyes, erős leszek, a férjem szemében hős és a legcsodálatosabb nő a világon", így is lett :) egyszer kapott el egy kis rémület a terhesség vége felé, pillanatok alatt elkapott a félelem, hogy én nem akarom, félek, hogy lehet visszacsinálni, de ezzel a gondolkozással, amit az előbb leírtam, pikk pakk elhessegettem a kételyeket :)

annyit tudok tanácsolni, hogy csak pozitívan :) sok sikert :)

En vegig rettegtem.es mikor elkezdkdott elszallt...vittek magukkal az esemenyek es elrepult az ido.pedig 12,5ora volt.jo a veven mar hulla faradt voltam.mert mikor kezdodjon persze h este 7kor mikor az ember az egesz napos takaritas utan elpilledne:-):-):-):-)

En ezeregy videot megneztem es sztem kivulrol sokkal durvabb mint benne lenni.mikor megszuletett a kisfiam akkor figyeltem fel arra hogy a szomszed szobaban uvoltott a csaj...oooo mondom jo hogy ezt nem elobb hallottam.mindenki mashogy eli meg mast hoz ki belole.

de ne felj,bent nem marad:-):-):-):-)muszaj atesned rajta.nekemaz volt eletem legszebb napja minden fajdalmaval egyutt.gyonyoru volt es tokeletes:-)

Én pont az ellentettje vagyok!:)/voltam.

Nem féltem, mert nem akartam mások véleményét hallani...40. héten azért olvasgattam, na akkor kezdtem félni.

Hogy nagyon fáj? Igen! Életemben ez volt a legnagyobb fájdalom! De, közel sem olyan, hogy azt mondjam, azért nem szülök többet, mert fájt.

Ki fogod te is bírni!:)

Én bátran mentem be a fájásokkal a kórházba, amikor burkotrepesztettek, utána jött a tuti;)

De mindig arra gondoltam, egyre közekebb a célhoz! Most vajúdok, aztán kitolás és vége!

Én nem kértem semmit sem, teljesen természetes volt. Sem gátmetszés, semmi szuri, gyógyszer. Azért ezt bántam, ha hallgatok az orvosra, akkor sokkal hamarabb kijött volna a kislányom. Nem tágultam gyorsan, ezért fájt olyannyira. Ez elvette az energiám és nem maradt sok a kitolásra. A doki segített benne, nyomta a hasamat.

Nyugi, ami bement az kijön😉

Szép szülést!

Én szültem, sajnos nem élő babát.

Most megint várandós vagyok, és egyáltalán nem félek a szüléstől, mert tudom, hogy annál a lelki sebnél, amit ez a dolog ejtett, semmi nem fog jobban fájni.