Kell félni a szüléstől? Tényleg olyan nagyon fájdalmas mint amennyire az ember gondolja?

Együttérzek veled, 33 hetes vagyok, és ahogy múlnak a hetek úgy tartok egyre jobban az egésztől.

Itt ketten is írták, hogy nem rosszabb, mint a vesegörcs, olyat már átéltem párat, piszkosul tud fájni, de azt ki lehet bírni. Ha tényleg olyan, akkor nincs okunk a félelemre. Én csak attól tartok, ha esetleg még annál is rosszabb.

Van olyan ismerősöm, aki szerint egy gyulladt fog is jobban fáj, engem ez is megnyugtatott kicsit.

A "kell félni...?" kérdésedre meg muszáj leírnom, amit erről olvastam: állítólag a félelem, a rettegés, a stressz nagyon rossz hatással van az egész folyamatra, lassítja a tágulást, ezáltal fokozza a fájdalmat, úgyhogy szerintem meg kell próbálni nyugodtnak maradni. Elkerülni már úgysem tudjuk! :)

Ha túl vagy rajta, légyszi, referálj, hogy milyen volt! :)

Az első gyerkőcnél elfolyt a magzatvíz, fájás nélkül mentünk be a kórházba. A férjemet haza is küldték, hogy menjen pihenje ki magát, reggel jöjjön csak vissza. Tudtam azt, hogy de jó hamarosan szülök, viszont azt nem tudtam igazán mi is vár rám. A 16 óra alatt két szülést is volt alkalmam végig hallgatni. Kissé megijedtem, hogy én ezt nem leszek képes végig csinálni. Mindemellett pedig az munkálkodott bennem, hogy ez így jó, így természetes. Hagytam magam sodródni, teljesen rábíztam magam az orvosomra, a szülésznőre. A férjem végig mellettem volt (persze miután visszajött), vizes ruhával törölgette a homlokomat, vizet adott, fogta a kezemet. Nagyon sokat jelentett hogy ott volt. Ahogy kibújt a gyermekünk első kérdése az volt, hogy na mikor jön a következő. :) Én akkor azt mondtam, hogy majd örökbe fogadjuk. Ahhoz képest már megszületett a hugi és úton van az újabb kistesó.

Erősítsd magadban a pozitív gondolatokat, hogy mindenen át kell hogy menj, hogy aztán magadhoz ölelhesd azt a kicsi csodát, aki benned fejlődött. Senkitől nem kapsz több és önzetlenebb szeretet mint a gyermekedtől!!!

Hát örülök, h itt sokan fájdalomcsillapítás és fájdalom nélkül szültek!

Első szülésemnél nem féltem. 14 óra volt, elfolyt a magzatvíz, kézzel tágítottak, oxi-t kaptam. Na, én tényleg inkább meghaltam volna.

Második szülésnél rettegtem. 5 óra volt az egész, a kitolás volt elég fájdalmas, de csak kb fél óráig.

De amúgy amikor bementem szülni, már nem féltem. Hallgattam a dokira és a szülésznőre, próbáltam ellazulni, mélyeket lélegezni amikor fájt és nem hagytam pánikba esni magam.

Lehet h nagyon fáj neked, lehet, h nem. De ki lehet bírni. ;)

Én is nagyon féltem tőle.De én alázattal álltam a szülés elébe,nem becsültem alá,hogy ,,ó ha másnak sikerül,akkor nekem is fog,és ezért nem is félek tőle,,.De féltem,és a lehető legrosszabbra készítettem fel magam.

Nem mondom,hogy nem fájt,mert de igen,de közel sem annyira mint amennyire hittem.Igaz szívtam gázt,de ha nem lett volna hosszú vajúdásom,24 óra és lett volna erőm megcsináltam volna natúrba.Szülés előtti nap du. 15 órakor rendszertelen erős fájások kezdődtek,ez 12 órán át tartott,éjszaka 3:40 körül elfolyt a m.vizem,felkerültem szülőszobára hajnali 5kor.Délig ugyan úgy jöttek a rendszertelen fájások,tehát éjszakai alvás nem volt mert végig szenvedtem,délben burkot repesztettek,és onnan még 2 óra 50 perc volt.Ez a 2 óra 50 perc volt a legfájdalmasabb része.Amit tudok tanácsolni,ne kiabálj a fájások alatt,fordulj magadba olyankor és koncentrálj arra hogy vészeld át az adott fájdalmat minél csendesebben,mert egyrészt van ahol a kiabálást nem is tűrik mert rád szólnak,másrészt pedig nagyon sok erőt veszítesz vele.

Kitoláshoz már nem volt erőm,könyököltek a hasamba mert leesett a kisfiam szívhangja.Kb 10 perc volt az egész kitolás.

Összességében másfél napot nem aludtam,mire a szülőszobáról lekerültem az osztályra és végre este aludhattam egy kicsit reggelig.

Összességében hiába 24 óra szenvedés volt,iszonyat gyorsan elment az idő nekem.Én mindig azt hittem,hogy a szülőszobán a fájások miatt egy perc egy órának tűnik biztos.Hát nekem pont,hogy fordítva volt.Egy óra egy percnek tűnt :)

Nekem kellemes emlék,remélem a kislányommal is az lesz :)

Könnyű szülés kívánok neked!

20 hkm

Készülj a legrosszabbra, akkor csak pozitív meglepetés érhet.

Barátnőm 2 hete szült, azt mondja, iszonyúan fájt, pedig neki is volt már epegörcse és 17szer műtötték a fülét, nem egy hisztis nő.

Hallgass a dokira, szülésznőre, csináld mindig, amit mondanak, és ne feküdj le addig, amíg nem muszáj, jobb ha járkálsz vagy labdán vagy.

Én egyáltalán nem féltem.Mondjuk nem is olvastam róla,nem is kérdeztem meg senkit kinek-milyen volt.

Sokkal rosszabb volt mint bármi amit eddig tapasztaltam.

De 2 óra alatt megszületett a lányom.

Jó kezekben leszel,vigyázni fognak RÁd! Nyugalom! :)