"Ha meg akarod kívánni az asszonyt később is, ne menj be a szülésre. " Férfiak, ez valóban így van?

Én mondjuk nő vagyok, de ismerek orvos apukát, aki bizony nme tudott többé szexuálisan közeledni a feleségéhez és válás lett a vége, míg az én teljesen átlagos férfi férjem (értsd: nem bírja a kórházat, nem megy magától soha orvoshoz, még a gyerekek lázát sem bírja megmérni végélben) simán végigasszisztálta mindkét szülésemet, a másodikat ráadásul szemből, és nem okoz semmi gondot neki.

Szerintem az egész attól függ, hogy mennyire képes a lénye legmélyén elfogadni, hogy a női test ezen részeinek a vérzés, tágulás, stb. ugyanolyna élettani tulajdonságai és feladatai, mint a nemi örömszerzés és -átélés.

Jobb tisztában lenni azzal, hogy ha a szüléstől undorodik, akkor akár az is elvehei a kedvét később a szextől, hogy csak elképzeli, milyenné váltak a nemi szerveid szülés közben, nem is kell átélnie a látványt (és persze amit elképzel, sokkal rosszabb, mint a valóság).

ha meg simán el tudja fogadni, akkor mindegy, mit lát, 6 hét múlva nem az fog a fejében járni.

HA maga a látvány lenne kiábrándító vagy undort keltő, akkor a gyerekei fejé sem puszilná meg soha, mert azokat is csuromvéresen látná szüléskor.

Az én férjem nem bírja a vért, hozzáteszem én se, a saját vérem látványától is elájulok. Ő mondta, hogy nem szeretne ott lenni, vagy ha én ragaszkodok hozzá, akkor bejön, de maximum a fejemet fogja nézni.

Emiatt én nem erőltettem, bár sokat nem fogtam fel a saját szülésemből, de nekem sokkolóan véres és undorító volt, pedig sok videót néztem felkészülésképp. A fiam miatt nagyon boldog vagyok, de őszintén bevallom, hogy életem vezető legszörnyűbb élménye volt a szülés. Tesótól is ezért vonakodok, nem azért, mert megváltozott a nemi életünk.