Melyik a legrosszabb ezek kozul?

Nem lesz olyan gondod hogy nem tudsz mások előtt wc-zni, mert a beöntést nem lehet visszatartani.

Vagyis addig míg elfutsz a mosdóig, de onnéttól csak folyik (már bocsi)

Nálunk külön helyiség van erre , külön wc-kkel, senkit nem fog érdekelni hogy te nagy wc-zel, mellettem lévő wc-kbe épp vajúdtak, kisebb gondjuk is nagyobb volt mint hogy én épp kakilok.

Ebédet nekem is hoztak be, bár nem volt étvágyam ,de kórházi kosztból egyedül a reggeli májkrémes kenyeret tudtam megenni.

Katéter volt nekem a legrosszabb, el se tudtam képzelni fájdalmamba hogy fogok ezzel leülni az asztalra, de megkapod a szurit már nem fogod érezni.

Nekem le volt ragasztva a sebem tusolásnál, de nem baj ha víz éri.

Első felállás kemény, de túlélhető, nekem a vérveszteség volt nehéz mellette, folyton úgy kaptak el hogy nehogy elájuljak, de kaptam vért utána jobb lett, ha neked is kell fogadd el ,ne ózkodj tőle, mert gyengeség mellett nem fogod tudni ellátni a picit.

Még ami nagyon rossz volt az mikor megnyomkodtálk mindig a hasam hogy hogy ürül a vér, illetve az oxitocin injekciók, ettől olyan görcseim lettek a frissen vágott méhembe hogy rohannom kellett wc-re, nagyon utáltam.

De térjünk rá a jobb részekre is, nem lesz vészes 3 nap után a dolog, varratszedés egyáltalán nem fáj pl, nekem székelés se fájt de hashajtóval nem is volt mit nyomni, és igen ha mozogsz nem hagyod el magad hamarabb felépülsz.

Műtét közbe csak húzogatást, nyomkodást fogsz érezni, semmit fájdalmat, hányingered lehet ettől ne ijedj meg, nem fogsz hányni.

Én 4 napot töltöttem kórházba, attól se ijedj meg ha nem indul be a tejed rögtön császár miatt gyakori, nekem csak itthon lett igazán, előtejtől is jól laknak ha éjjel mikor elviszik nem tápszerezik. Sajnos nálunk tápszerezték éjjel, így az előtejem semmire nem volt elég, kitágult a gyomra.

Gyors felépülést kívánok, és jó babázást!

Nálunk lehetett ebédet bevinni, hát a kórházi koszton nem is maradtam volna életben :D

Egyik előző válaszoló írta a hányingert. Nekünk adtak valami keserű löttyöt is, egy felepohárnyit, attól nem volt hányingerünk sem.

A szivacs jó ötlet nekem is volt. Kaját vihetnek be. Beö téat nekem a szülőszoba előtti előkészítőben csinálták és ott volt egy wc plusz zuhany. Max a szükésznők v az orvosok rohangáltak ott. De őket abszolult nem izgatja ,hogy milyen hangok jönnek ki onnan... láttak ők már cifrabbat is.

Én is azt hittem hogy ciki lesz a beöntés.. de 5 perces fájásoknál pont "leszartam" :D

2-es voltam.

Programcsászárom volt, azt sem mondták, hogy ne egyek (persze nem ettem, de külön nem mondta senki), beöntés sem volt. Katétert még a szülőszobában feltették, cseppet sem fájt. Kaptam oxit, hogy megindítsák a fájásokat, hogy a baba is érezze, készül valami, a gép ugyan mutatta, én nem igazán éreztem. Drain csövem nem volt. Du. 5kor császároztak, másnap reggel 7kor keltettek fel (éjjel gondolom nem akartak ezzel vesződni, meg nem is a császáros intenzíven voltam, hanem a rendesen, mert ott nem volt hely). Nagyon sokat ittam éjjel (jó, ha viszel 2-3 sportkupakos üveget, hogy tudj inni egyedül, és ne kelljen félóránként utántöltetni a palackot). Mikor felkeltem a sok víz miatt iszonyatos hányingerem lett, de csak kb 2 percig. Utána elkísértek tusolni (nekem ez volt a legkellemetlenebb az egészben, h betéttel meg katéterrel a lábam közt, meztelenül, legalább 3an kísértek a tusolóba, tudni sem akarom, hányan láttak közben :( de ez csak azért volt, mert nem volt hely a szülészeti intenzív osztályon. Tusolás előtt kivették a katétert, ez picit csípett egy mp-ig, de ennyi. Szerencsére VIP szobát kaptam, ahol alacsonyabb volt az ágy, mint a többi kórteremben, illetve egy köntös kötőjét (vagy vmi hasonlót) odakötöttek az ágy végéhez, így gond nélkül fel tudtam ülni (fel tudtam húzni magam). Javaslok betenni egy hosszabb övet, vagy valami hasonlót, ha nem lenne nálatok ilyen, akkor is tudd magad valamivel felhúzni. A seb le van ragasztva, áztatni nem szabad, de amíg gyors letusolsz, nem is lesz baja. Nagy wc nekem a kórházban csak minimálisan volt, de én is olyan vagyok mint te, idegen helyen sem tudok. Mikor hazajöttünk, egyből megoldódott a dolog. Vehetsz esetleg laevolac szirupot, ha tartasz a dologtól.

Én kértem a császárt, meggyőződésem, hogy a babának ez a biztonságosabb (nem erőltetem rá senkire, csak leírtam a véleményemet, persze le lehet pontozni érte...)

Pénteken született 38+3-ra és hétfőn jöhettünk haza.

Nagyon hamar rendbejöttem.

lemaradt:

a műtét közben az egyik vállam iszonyat elkezdett fájni, amit nem tudtam hova tenni és nagyon meg is ijedtem tőle. Később olvastam, hogy ez "normális", bár nem mindenkinél jelentkezik. Csak azért írom, te ne ijedj meg annyira, mint én, ha ez történik.