Te mennyire vagytok tisztában azzal, hogyan születtetek?

Szerintem ezt gyerekként gyereknyelven szokták inkabb szeretetbol meselni es nem felnőtten beszelik at, a plusz kinlodos szaftos részeket.

Habár nálunk a üknagyinak szokása elismételgetni nyilvánosban az ő evszazad elotti szüléstortenetét hogy hogyan preselték ki rajta a gyereket, mindig hozzátéve hogy nadszal vékony asszony volt(de amugy nem),igazán megkimélhetne a 101. elbeszélésétől már

Mi sokat beszélgettünk, nem konlrétan a szülésről de apránként mindent megtudtam a születésemről. 100%-ra mondták, hogy fiú leszek, ezért nem is készültek lánynévvel. A szülőszobában találomra kaptam nevet.

Mindíg ráérős tipus voltam, túlhordott. De több vakriasztás volt.

Mindíg más oldalról közelítettük meg a dolgokat, faros baba voltam, így is születtem. Nagyon féltett, nehogy bajom legyen. És még azt is elmondta, hogy nagyon megíjedt mikor meglátta milyen csúny kislánya lett, de aztán szerinte nagyon szépen kikupálódtam.

Ezeknek semmilyen negatív fennhangja nem volt soha. Sajnos évekkel az unokája születése előtt meghalt.

Igazából terhesen lett súlya azoknak a dolgoknak, amiket korábban elmondott. Addig csak kedves sztorik voltak.

Én is nő vagyok, és elég sok minden tudok a születésemről. Mindig is tudtam, már nem emlékszem mikor mondta el először édesanyám. Soha nem csinált nagy ügyet belőle, nem agonizált a részleteken. Tudom, hogy volt gátmetszése de továbbrepedt, aranyere is volt, tudom, hogy sétálva vajúdott stb. Semmivel sem más ez, mint bárki ismerős könnyű vagy nehéz szülésének a története, amit úgyis hall minden nő előbb-utóbb. Miért ne lehetne ezt is szülés előtt meghallgatni? Semmivel sem ijesztőbb, mint bárki más története.

Amúgy ha érdekel, kérdezz rá édesanyádnál, hogy milyen volt. Nem mindenki jön elő ilyesmivel rákérdezés nélkül, mert nem lehet tudni, hogy a másik akarja-e az esetleg nem túl szép részleteket is hallani. De ha tudni szeretnéd biztos elmondja.