Volt olyan aki eleve nem akart apás szülést?

Ez egy elég nehéz kérdés...

Én például nehezen viselem a vért és a fájdalmat. Még a sajátomat is, a páromét pedig még nehezebben viselném szerintem. Viszont ha neki akár csak egy picit is segít, hogy ott vagyok mellette, akkor egy percet nem gondolkoznék rajta, hogy bemenjek-e, vagy sem.

Ugyanakkor a nő helyébe képzelve magam, azokat is megértem abszolút, akik ezt nem szeretnék. Eléggé röhejes példa, tudom, de ha mondjuk én küszködnék egy brutális szorulással, akkor nem örülnék annak, ha még néznének is közben. Úgyhogy tényleg megértem, ha valaki a minimálisan szükségesnél több embert nem akar bent tudni maga körül közben.

Összességében ezt a kérdést a nőnek kell eldöntenie szerintem. A szülés róla szól alapvetően, az ő szempontja az elsődleges végig. A férfi pedig azzal és úgy segítsen neki, ahogy a nő kéri, legyen ez akár bemenetel, vagy távolmaradás.

Én még nem szültem, és nem is vagyok biztos benne, hogy hogyan szeretném... De így látatlanból két okból is jónak tartom az apás szülést.

Az egyik az, hogy még ha minden közreműködő előre választott, azaz az orvos és a szülésznő is, akkor is a férjem az, akiben a legjobban megbízom, illetve ő ismer engem a legjobban. Úgyhogy egyfajta plusz nyugalmat, magabiztosságot adhat, ha ő is ott van végig velem.

A másik inkább praktikus ok. Sok olyan sztorit olvastam, ahol a kismama "elveszíti az eszét" szülés közben. Például a fájdalom közepette kiabál mindent, irracionális kérései vannak. Szerintem erre is jó lehet, ha ott az apuka, aki ilyenkor megpróbálja őt megnyugtatni, jobb belátásra bírni. Vagy ha nem megy, akkor a kismama helyett ő válaszolhat az orvosnak, megbeszélhetik higgadtan, hogy hogyan folytassák, mitévők legyenek. Illetve ehhez kapcsolódik az is, hogy ha kimaradnak bizonyos részletek, utólag nem emlékszem majd arra, mi történt pontosan, akkor ő a szülés után elmesélheti nekem.

Én megkérdeztem a férjem az első gyereknél h bent szeretne e lenni.Mondta h nem,mert rosszul érezné magát h szenvedek és nem tudja megszűntetni a fájdalmamat.Császár lett,nagyon aggódott,a babát megmutatták neki,de ő jobban aggódott miattam,teljesen bepánikolt...

Így nem volt kérdés h a 2. És a 3.baba születésénél sem jön be.

Nem bántam meg.Egyedül szenvedő típus vagyok.A legjobban az esett vajúdás alatt amikor magamra hagytak