Hogy mondjam meg a barátnőmnek, hogy a szülés utáni mérete már finoman szólva nem egyezik a szülés előtti méretével?

Miért érdekel téged ez az egész?

Az ő élete, az ő teste, az ő külseje!

Ha igazi barátnő lennél, akkor nem azzal foglalkoznál hogy ,,hjajj de jó, én lefogytam, ő meg nem"!

A beszólogatóknak meg kell mondani, hogy mindenki sepergessen a saját portáján, biztos az illető élete annyira tökéletes, hogy neki már más dolga nincs is, csak a másikat leszólni.

Annyira gusztustalan ez az egész!

Én egy következő vásárlás alkalmával, mikor a 38 méretű ruhát próbálja és mutatja meg neked, megmondanám, hogy "egy picit mintha szűk lenne, szerintem az jobban állna, lehet, hogy ennek ilyen a varrása". Egy jó barátnő szerintem nem sértődik meg ilyenen, és tudja, hogy csak segítő szándékkal mondod.

Vagy kezdj el neki beszélni arról, hogy téged mennyire zavar, hogy maradt rajtad 8 kg szülés után, és milyen nehéz volt megbarátkozni azzal, hogy átmenetileg nagyobb ruhák kellenek, ő hogy van ezzel.

Első, neked mi az Isten bajod van?! Nem bántani és nem is cseszegetni akarja jesszus. Még csak azt sem mondta, hogy foggyon le, mások előtt is megvédi, egyszerűen csak olyan ruhákra szerette volna rávenni, amik jól állnának rajta. Ne haragudj, hogy megkérdezem, de hány kiló vagy, 100, hogy ezt a választ írtad?! Ha igazi barátnő lenne akkor a Te látásmódod szerint a másik arcába hazudna, semmiről egy szót se szólna? Nézd az ilyet nem barátnőnek hívják, hanem olyan műanyag, bologatós kiskutyának, akit a kocsiba teszünk ki.

Bocsánat az OFF-ért, de nem bírtam megállni.

Első, a kérdező egyáltalán nem témázik azon, hogy ő bezzeg lefogyott, sőt közli, hogy ő sem fogyott le és ennek megfelelően nagyobb ruhákat is vesz, mert hát nagyobb kell.

A jó barátnő meg pont attól jó, hogy ha hülyét csinálsz magadból, akkor szól, és megóv attól, hogy mindenki körberöhögjön, vagy rajtad szörnyülködjön, akkor az a baj, hogy úgy nézel ki, mint egy szép Kulen vastag kolbász, akár arról, hogy büdös a szád, vagy a hónaljad, bármi. Bár nekem is volt barátnőm, akivel 10 éve nem beszéltem, mert egyszer mertem neki szólni, hogy lehet van valami fogászati gondja, mert az utóbbi időben erősebb lett a szájszaga. (Konkrétan ha beszélt, az asztal túloldalán éreztem a genny szagot.) És még én voltam a paraszt, mert jószándékból szóltam neki, mert mindenki más is érezte nyilván, csak senki sem szólt, csak kibeszélték. Ugyanez az is, mikor valaki két mérettel kisebb ruhákba préseli magát és mindenki nézi, ahogy a legkülönbözőbb helykre kreál magán hurkákat és bevágásokat, miközben a környékén állók attól félnek, hogy kiveri-e a szemüket egy lerepülő gomb, ha vesz a az illető egy nagyobb levegőt...

Hasonlo szituban voltunk baratnommel tavasszal.

Nalam 3 gyerkoc van,a legkisebb akkor volt 1 eves.nala 2 gyerek,a kisebb akkor volt 2.

Elmentunk ruhatarat frissiteni.

Neki maradt pocakja,nekem nem.

Siman megmondtam,hogy figyi dragam,ez a felso olyan,mintha a 3.at varnad.

Jot rohogrunk rajt,beszolt,hogy en annyit eszek mint egy diszno,megis vekonyabb vagyok,o meg fogyizik a masodik fel eves koratol,es neki nem megy le,szoval k.pjam be.

Aztan kerestunk olyan felsot ami nem a hasat emelte ki.orult,hogy ott voltam,es oszinte voltam.

Egy baratsag lenyege nem az,hogy azt mondod amit a masik hallani akar.hanem amit gondolsz.ezen egy barat sem sertodik meg.

Mi mindig megmondjuk a masiknak a velemenyunket,soha egyikunk sem sertodott meg semmin.25 eves,igazi baratsag a mienk.

Abba nem gondoltál bele, te nagyeszű, hogy esetleg őt nem zavarja a súlya?

Senkinek semmi köze nincs ahhoz, hogy most ő hány kg, mikor fogy vissza, vagy visszafogy-e egyáltalán!

Bólogató kiskutya a keresztanyukád! :D