Valóban ilyen lenne a császármetszés?
Sziasztok!
Sajnos úgy néz ki, hogy nem fogok tudni természetes úton szülni. Bevallom, amíg nem voltam várandós nem is szerettem volna, inkább arra hajaztam, hogy valahogy megoldhassam a császárt. Most viszont, hogy kiderült, elég sokat utána olvastam (mondjuk 70%-ban itt az oldalon) és rettenetesen megijedtem. Ott kezdődik a félelmem, hogy azt írjátok óriási tűvel kapom az érzéstelenítést, ami rettenetesen fáj, és lehet nem is hat, ugyanúgy fogok érezni mindent, amit majd nem hisznek el nekem, ráadásul nem kizárt, hog ezután örökre lebénulok, hiszen bármi előfordulhat?! Igaz az is, hogy 12 órán keresztül nem érzem majd a lábamat, mégis egyedül fel kell állnom, ami szintén nagy kín? Katétert kapok (még soha nem volt benne részem) ami a köntösöm egyik zsebébe fog csurogni, míg a másikba a vérem? Műtét után migrénes fejfájással és magatehetetlenséggel kell megküzdenem? És össze fogom pisilni magam, mert a katéter miatt majd ellazul a visszatartó izmom? És ha ez még nem lenne elég majd két hétig minden nap szurikra kell járnom a műtét után?!
Eddig azt hittem, hogy a szilikoncicis, fitness világbajnok anyukák (kérem ezt senki ne vegye sértésnek) kérik a császárt vagy olyanok, akik félnek a fájdalmaktól, de jelenlegi tudásom szerint a császár sokkal rosszabb, mint a természetes szülés. :(
na, ezért nem itt kell tájékozódni -.-'
javaslom a bezzeganyát, vannak császáros szüléstörténetek is, KICSIT árnyaltabban írja le.
A tűt nem is látod, nekem kicsit se fájt, feszítő érzés volt, de ennyi. A műtét alatt is tudtam mozgatni a lábujjamat pl, nem lebénítanak, csak elérzéstelenítenek.
Arra, amiket a kérdésben leírtál annyi esélyed va, mint egy természetes szülésből sztómával kijönni.
Nyugi!!!
A természetes szüléshez is "nagy tűvel" adják az EDA-t, ha kérsz.
Van hogy az se hat (jelen!), hiába adja be 2 anesztes is.
Hüvelyi úton szültem, de horror volt, rosszul lettem utána, természetesen mivel nem voltam magamnál, kaptam katétert. Nem, nem a köntösöm zsebébe, hanem az ágyra akasztva, mivel meztelenül, letakarva voltam.
Igen, átmenetileg volt inkontinenciám, de nem hiszem hogy a katéter játszotta ebben a legnagyobb szerepet, hisz eleve a terhesség a szülés módjától függetlenül hajlamosít.
Kaptam vérátömlesztést is.
És én szúrtam magam 6 hétig, ahogy a terhesség alatt végig is, mert trombofíliás vagyok.
Na, kevésbé félelmetes a "sima"?
Mert ez is lehet ilyen is.
Én nem láttam a tűt, a hátadba szúrják, ott nincs szemed :) Hatni fog, mert az anesztes megkér majd, hogy emeld meg a lábad, ha nem tudod, akkor hatott az érzéstelenítő. Nem érzed majd a lábad, de 12-24 órával később kell majd felállnod, nem akkor, amikor még hat az érzéstelenítés... Kapsz katétert, mivel ugye nem lehet felállni és sokkal kényelmesebb, mintha ágytálazni kellene ( hidd el neked is kenyelmesebb) nem a köntösödbe csorog, hanem az ágy mellé. Én ebből sem láttam semmit egyébként. Akkor fog fájni a fejed, ha emelgeted addig, amíg nem szabad mozognod. Nem fogod összepisilni magad, legalábbis én ilyenről még nem hallottam. Injekciót kell majd kapnod, de otthon kell beadni, mert felírják ( azért kell, hogy ne kapj trombózist )
Ne haragudj, de szerintem egyáltalán nem voltál figyelmes, amikor mindezt olvastad. Én ennyi butaságot nem láttam még egy helyen... nagyon rossz a császár, sokkal jobb természetesen szülni, de nem ezekért rossz, amiket ideírtál.
Gerincbe kapod az érzéstelenítőt, valóban, de úgysem látod mekkora tűvel, mivel a hátadba szúrják :) Hidd el, meg leszel ijedve annyira (és le is fújják előtte érzéstelenítővel), hogy ez legyen a legkisebb bajod! Nekem nem fájt, inkább csak tompa nyomást éreztem. Amire a többiek panaszkodtak, az az volt, hogy előre kellett közben hajolni, és a nagy pocakjuktól nem tudtak. Nekem ez fel sem tűnt. :) Utána le kell feküdnöd a műtőasztalra, amit viccesen billegtetve beállítanak, majd az anesztes doktor elkezdi "simogatni" a hasad hidegvizes és száraz vattával váltogatva, és mondanod kell, hogy érzed-e még, és ha igen, akkor hol. Én hiába "próbáltam érezni", egy idő után nem tudtam eldönteni, hogy valóban hozzám ért-e, vagy sem, tehát NEM ÉREZTEM SEMMIT. Végig a fejemnél állt az orvos, az összes rezzenésemet nézte, nyugtatott, az arcomat simogatta, nagyon aranyos volt. Én nagyon meg voltam ijedve, hiszen életem első műtétje volt, és ugye végig ébren voltam. (Előttem paraván volt, nem láttam semmit, de egy jó tanács: ne nézz fel a fejed felett lévő, tükrös hátoldalú lámpára, mert.....) A két műtős doki nagyon kellemesen eldiskurált közben az egyetemi élményeikről, közben szólt a rádió, tehát akár még "jó" is lehetett volna. Ami a műtét alatt fájt, az "csak" annyi volt, hogy a dokim a mellkasomba tenyerelt többször, hogy megpróbálja kinyomni a vágáson a babát, de az én fiam extrém nagy volt, így lehet, hogy másnál ilyen nincs. 4-kor született a gyerkőc, éjfélkor kellett felállnom, addig fekhettem végig. Behozták és rámtették valamikor a babát, de mozogni/szoptatni még nem nagyon tudtam, a fejemet csak minimálisan mozgathattam. Különösebb fejfájásom nem volt. Tehát éjfélkor kellett felállnom, amit végignéztem a mellettem lévő ágyon lévő anyukánál, hogy ő hogy csinálta 22-kor. Ahogy ő csinálta olyan könnyűnek tűnt, de én majdnem magam alá sz.rtam, annyira fájt. Nulla hasizom, nem voltam ura a testemnek, szenvedtem. A nővér kijött velem zuhanyozni, és a zuhany alatt húzta ki a katéteremet. (Addig fel sem tűnt, hogy bennem van.) Dréncsövem is volt, ebbe folyt a vér, ezt viszont utáltam, sokszor megfeledkeztem róla, és többször sikerült majdnem kitépnem a hasamból. Na meg persze gusztustalan is... A 3. napon kivették, szerencsére (nekem ez is fájt, mert állítólag kihúzás előtt ki kellett volna engedni belőle a vákuumot, amiről az én dokim megfeledkezett, tehát tépett mindent, de csak pár másodpercig). Szurikra nem kellett járnom, csak varratszedésre a 10. napon. Az semmiség volt, meg sem éreztem. Valóban hosszú idő lesz, mire újra tudod használni a hasizmaidat, de túlélhető.
Nyugi, vannak rossz részek, de túlélhető abszolút. Kitartás!!
Hát, ha lett volna egy csöpp eszed, nem olvasol utána előre...
- az érzéstelenítő szuri annyira fáj, mint bármilyen más szuri (nekem 4-5 próbálkozásra sikerült, de felnőtt ember vagyok, elbírok 5 tűszúrást)
- azt hogy hat, ellenőrzik, előtte nem vágnak - ha nem hat, elaltatnak
- nem bénulsz le örökre... jesszus...
- akkor kell felállni, ha már érzed a lábadat. Mégis, hogy állnál fel érzéketlen lábbal szerinted? Igen, baromi rossz az első felállás, meg az első pár nap, de ki lehet bírni.
- a katéter nekem nem fájt és baromi praktikus volt a szülés után, hogy nem kellett pisiléssel "foglalkozni" és emiatt is mozogni
- milyen vért akarsz a zsebedbe kicsorgatni magadból??
- nekem nem volt migrénem
- ami kellemetlen volt a műtét után nekem, az a reszketés volt, meg hogy nem éreztem a lábaimat, de órák alatt fokozatosan visszatérnek
- egy katéterezés miatt nem leszel inkontinens
- szurira nem kell járni, mert majd szépen kiváltod a gyógyszertárban és beadod magadnak (Clexane). Baromira nem nagy kaland megszúrni a bőrödet.
Én áldom a szerencsémet, hogy váratlanul lett császárom, mert különben biztos én is összeolvasok minden szart előre és rástresszelek. Így utólag azt mondom, hogy sokkal kevésbé szörnyű, mint amilyennek elképzeltem volna, ha szülés előtt foglalkozom vele.
Atyaeg, hol szedted ossze ezt a sok marhasagot. Nem tudom sirjak vagy rohogjek. Annyi igaz, hogy kapsz katetert.
Tehat. Az erzestelenitest nem erzed mikor megszurnak vagy ha igen minimalisan de nem faj. A mutet elott egy csomo probat csinalnak, hogy erzel e meg valamit. Semmit sem fogsz erezni, maximum szomjas leszel mutet kozben. Utana nem fogod erezni a labad ez igaz. Reggel mutenek, estere mar erezni fogod. Masnap reggel 5 korul keltenek fel, akkor ki kell menni zuhanyozni. Hat ez tenyleg szar mert a kateter meg ott lesz es nehez mozogni frissen vagott hassal. De az apolok segitenek. Amugy a kateter nem faj. Lehet, hogy kellemetlen mikor felteszik de semmi komoly. Aztan ki is veszik hamar. A masodik naptol mar semmi bajod nem lesz. Es az elso is tulelheto, semmi kulonos fajdalomra ne szamits. Hasszorito bugyogot vegyel otthonra.
Csak néhány dolgot emelnék ki.
Az érzéstelenítő kb 5 óráig hat . Nekem elég kellemetlen volt, hogy nem tudtam mozgatni addig az ágyban a lábam.
A tűt nem láttam, szúrás nem fájt.
Katéter felhelyezésre nem emlékszem :-)
Másnap mindenki katéterrel, vizeletgyűjtő zacskóval sétált...
Nem volt vizelet visszatartási gondom utána.
Csak a kórházban kaptam minden nap szurit.
Ami fájt: a babát mikor lefelé nyomták, mintha kiszakadna a gerincem....
Minden egyes felkelés hasizom nélkül....
Szerintem a felépülés hosszadalmasabb....
DE nem vagyunk egyformák. Volt akinek meg se kottyant...
Ne a legrosszabbra gondolj!
Csak pozitívan! :-)
sokminden igaz, de azért nem kell sarkosítani.
én semmilyen tűvel nem kaptam érzéstelenítést, mert altattak. cserébe ébredéskor azonnal éreztem a lábamat és a fájdalom is azonnal képenvágott, hogy félbevágtak.
katétert még a vajúdóban kaptam, szóval nem a császárhoz járhat csak, de műtét után persze jobb, ha abba csurok, mintha alád.
mivel altattak, a fejfájásról nem tudok nyilatkozni.
igen, a heparint szúrni kell mindenféle nagyműtét után megelőzésképp.
a császárnak vannak sajnos később jelentkező következményei is.
esetemben pl 6 év után derült ki, hogy olyan összenövések vannak, amik akadályozzák a spontán teherbe esést, így lényegében hamarosan kinéz egy újabb műtét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!