Mi a véleményetek? Szülés közbeni sérülések?

Díványos cikket alapvetően nem vennék készpénznek.

Ha kifejezetten a császárra gondolsz én nem gondolnám, hogy annak gyakoribb alkalmazása lenne a megoldás. Sokkal inkább a háborítatlan szülésekben hiszek: kevesebb orvosi beavatkozás=kevesebb abból eredő komplikáció. (természetesen a nagy számok alapján, nem kérdőjelezem meg az egyes esetekben a szükségességüket) Pár példával ilyenekre gondolok: ha nem indítják be mesterségesen a szülést, vagy nem erősítik a fájásokat oxitocinnal, akkor az saját tempójában tud haladni (igen, valószínűleg lassabban), így az anya teste is tud alkalmazkodni, kevesebb lesz a sérülés. ugyanez az eredmény a fogó, vákuum, stb. (természetesen nem mindenáron) való kerülésekor is. Illetve ha kerülik a kézzel tágítást, anya hasába tenyerelést, rutinszerű gátmetszést, stb. Még olyan apróbbnak tűnő dolog is tud számítani, hogy ha folyamatosan az anyára van kötve a ctg és emiatt korlátozott a mozgásban, nem tud neki megfelelő pózban vajúdni, akkor az lassítja, nehezíti a szülést...

Én csak a saját tapasztalatomát tudom elmondani :

Az én környezetemben sokkal több sérülés van a császármetszésbol adódoan, mint a természetes szülés bol adódóan. Amúgy szerintem nem olyan gyakori a fogó, vakum alkalmazasa

Nem gondolom, hogy a pénzről van szó. Az UK-ban a midwife a góré, és az orvos már csak akkor mozgatja a füle botját, amikor az összes praktika be lett vetve a gyerkőc kisegítésére. Ez általában akkor történik, amikor már császárra nincs lehetőség, és ezért van az, hogy míg a német rendszerű, nőgyógyászon alapuló országokban (Magyarország is) a császár az elterjedt (prevenció), addig az UK-ban és az angol rendszerű, szülésznő alapú ellátásban sokkal gyakori a vákuum (kármentés). Ilyen egyszerű.

A szülési sérülések pedig hozzátartoznak a szüléshez, mindig is hozzátartozott, nem véletlenül haltak meg és halnak meg a mai napig a "természetesen" szülő népek anyái és gyermekei olyan gyakran - régen is volt beszakadt gát és bél, elakadt váll, nagyon gyakori az inkontinencia, stb. A fejlett világban pedig egyre nagyobbak a gyerekek, de egyre később, egyre rugalmatlanabb kötőszövetekkel szülnek a nők, egyre rosszabb genetikával és társbetegségekkel, egyre kevesebb strapabírással... naná, hogy jönnek a komplikációk.

De a sok császár és vákuum az ára annak, hogy gyakorlatilag az extrém koraszülöttek adják szinte kizárólag a csecsemőhalandóságot. El lehet dönteni, hogy kinek mi a fontos.

Én meg mélyvénás trombózist kaptam császár után, mehettem két hétre az intenzívre, a baba meg haza apával.

A statisztikák szerint a császár biztonságosabb a babára nézve, a hüvelyi szülés pedig az anyára nézve. De mind a kétfajta szülésnek meg vannak a maga rizikói (és még mindig bele is lehet halni, mind a kettőbe) és abból, hogy XY-nak hogy alakult, nem lehet levonni, hogy Z-nek milyen élmény/trauma lesz.

A császárra szerintem sokan azért "kacsingatnak", mert csak 1-2 gyerekre terveznek és az legyen tökéletes (amennyire ez esélyes lehet), plusz egy kicsit nagyobb biztonságban érzik magukat, ha minden tervezhető, minden kéznél van, van menetrend és az "orvos csinálja a szülést", aki ért hozzá és már sokat látott, ellentétben főleg egy először szülő nővel. Ettől persze ugyanúgy fáj, csak utána (hogy mennyire és meddig az mindkét verzióban szintén egyéni) és ugyanúgy lehetnek maradandó nyomai a hegen túl is (olvasgass e témában is, ne csak a beleegyező nyilatkozatból értesülj majd).

Szóval a véleményem, hogy elolvashat, utána járhat és kifizethet az ember bármit és gondolkodhat extra pozitívan, nincs tuti biztos megoldás, a szülés így is úgyis olyan esemény, amit nem lehet irányítani, csak reagálni rá. És akkor ott a kérdés, hogy az orvos tudja-e jobban, aki sokféle lehet vagy a természet, ami már belőlünk kihaló félben van.

Nem olvastam el a cikket. Saját tapasztalatom, hogy annyira próbálták abban a kórházban is leszorítani a császáros szülések számát, hogy alig éltük túl. Végül a programozott császárom sürgősségi lett, mert a főorvos úgy gondolta, menni fog az, nem kell a progi, várjuk meg a terminust, a saját orvosommal ellenben. Nem ment. Egyébként az első is császárral végződött hosszú, eredménytelen vajúdás után. A császártól semmi bajom, ahogy az elsőnek sem, mert ott időben meghozták a jó döntést. A második oxigénhiánnyal született, amit a programcsászáral elkerülhettünk volna. De nehogy több legyen a császár a kórházban...

Na, szóval ilyen is van, nem osztogatják a császármetszést "kívánságra", olykor indokolt esetben sem akarják elvégezni, nehogy rontsa a statisztikát.

A császár és a fogó nem helyettesítik egymást.Ha már a szülőcsatornában van akkor fogó,ha még nincs akkor császár.Van olyan orvos aki minden szülésnél használja a fogót ha indokolt ha nem.

A sérüléseknagy része pedig az indokolatlan siettetéstől és pl az irányított kitolás miatt keletkezik.

Volt császárom és szültem is.Nekem 100x jobb volt a hüvelyi szülés,pedig mind2 hüvelyinél volt komplikáció.A császárnál meg nem volt gond.(a császár volt az első)