Apás szülés?

Ugyanilyen kerdes par hettel ezelottrol, olvasgass itt is (3. az enyem):

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szule..

A férjem a császár alatt is bent lehetett. Amíg elokeszitettek, megkaptam az epidurált, addig nem. Már alig vártam, hogy jöhessen, és meglássam. Hamarabb látta a babát, mint én.

Nélküle nagyon kiszolgáltatottnak éreztem volna magam. Szomorú is voltam, mert rendes szülesre készültem, de sürgős császár lett végül. Ő végig mondta, hogy az a lényeg, hogy a baba jól legyen.

Minket megerősített még jobban ez az egész. Pedig, amikor ment megnézni a babát, látta, ahogy varrnak össze ...

Nekünk is apás szülés volt.

Másodjára is belém szeretett :)

Mindenképp támogató ha bent van, de bármikor tudod neki azt mondani hogy menjen ki. Ezt azért jegyezd meg. És ő is vegye tudomásul ha így alakul.

TB-s szülésem volt, így ha nincs bent párom, EGYEDÜL lettem volna bent órákat.. Rajtam kívül még nagyon sokan szültek épp akkor.. Szóval mindenképp támogatom! Lelki oldalt nézve is.

Ő lesz az egyetlen ember ott, akire igazán támaszkodhatsz. Mert ő lesz ott az igazi társad. Nem feltétlenül a szülésznő.. Vagy a választott doki..

Bent volt és nagyon örültem neki. Ugyan kicsit haszontalannak érezte magát, de egyáltalán nem volt az. Hosszú szülés volt, ő néha unta, de ha nincs velem, én még inkább untam volna. Meg nagyon kiszolgáltatottnak éreztem volna magam. Ráadásul a szülésznő hozott magával két tanulót is, kedvesek voltak, de mégis csak idegenek.

Etetett, itatott, szóval tartott. Az elején le lett tisztázva, hogy ő vágja el a zsinórt, de a végén majdnem elfelejtették, úgy kellett szólnia, hogy helló, én kérem az ollót... ez vicces volt. Ha lesz még babánk, akkor is ott lesz. Reméljük, az nem tart majd ilyen sokáig.

Nagyon pozitív, közös élményünk volt, megerősítette a kapcsolatunkat. :)

Nem is bírtam volna a férjem nélkül, jó volt hozzábújni a fájások között, tartotta bennem a lelket, masszírozta a derekamat, legyezett, mert nagyon melegem volt.