Létezik, hogy valaki pszichésen retteg a szüléstől? Mit lehet tenni ilyen esetben?

Én is valahogy úgy rettegek, mint te. Több év távlatából is rossz emlék az első szülésem. Pedig gyakorlatilag háborítatlan volt, egész normális idő alatt le is zajlott, stb. Összességében még szerencsésnek is mondhatom. De egyszerűen a fájdalmat nem tudtam jól megélni, talán bepánikoltam tőle, nem tudom... Most a 2. babámat várom és egész kora terhes korom óta sokszor álmodok a szüléssel. Még valahogy mindig nem tudtam felkészülni a következőre. Egy darabig úgy gondoltam, hogy kizárólag EDA-val fogok majd szülni, most mégis azzal próbálok barátkozni, hogy megint végig tudjam csinálni nélküle. Én is nézek szülés videókat, hogy valahogy rutinosabb legyen majd a szituáció, úgy érzem, talán segítene. Vannak köztük kifejezetten erőt adóak és vannak olyanok is amik megrémítenek. Az utóbbit biztos nem jó nézni, talán pörgess bele a vidóba, nézd meg, hogy kb. milyen az egész és attól tedd függővé, hogy végig nézed-e...

Én biztos vagyok benne, hogy midenkinek hasonló mértékban fájhat, de az nem mindegy, hogy ezt a fájdalmat milyen tudatállapottal éljük meg. Ezt próbálom valahogy rendbe rakni magamba, hogy "átadjam" magam annak, hogy igen, fájni fog, de mégis pozitívan tudjam végig csinálni. Nehéz az biztos, ma is a szüléssel álmodtam... De az is biztos, hogy ha félünk tőle, akkor még rosszabbul fogjuk megélni.

Őszintén, én is inkább ezerszer választanám a császárt. (Bár nem próbáltam és elhiszem, hogy az is nagyon fájhat utána, de ott nincs az a kiszolgáltatottság, bizonytalanság érzés, hogy mi lesz utána. Valahogy pszichésen tudnék jobban felkészülni rá, úgy érzem) De nekem nincs képem odaállni az orvoshoz, hogy "csak" azért mert félek, császározzon meg

#12

Ennek mi értelme? A céltalan szenvedésnek? Gyűlölöd magad?

Én az első szülésem előtt voltam így. Pont ezért császárt szerettem volna, de végül nem úgy alakult. Egyáltalán nem bántam utólag, mert amennyire rettegtem, nekem ahhoz képest annyira katartikus, jó élmény lett a szülés.

Szerintem beszélgess nyugodtan erről valakivel. Szükséges lenne feldolgozni a rossz élményeket.

Persze ez nem vigasz, de az biztos, hogy ugyanolyan nem lesz a második, mint az első. Próbálj pozitívan gondolkodni, bevonzani!

12. vagyok. Meglep, hogy én őszinte voltam, mert hasonló cipőben járok, és mégis 0%-on hasznos amit leírtam.

EDA-ra reagálva: egyrészt nem is nagyon szívesen adnak, ahol fogok szülni. Másrészt olvastam a témában és elég vegyes dolgokat sikerült megtudnom. Mellékhatásokról, szülésre való hatásáról, stb. Most nem akarnám részletezni... Szerintem nem véletlen az sem, hogy az orvosok véleménye is megoszlik arról, hogy adjanak-e. Ettől függetlenül lehet, hogy majd EDA-ért, császárért fogok ordítani a szülésnél, nem tudom... De nem gondolom, hogy aki nem ad, az egyből egy szadista és csak az lehet az oka az indokának. Mint ahogy nekem sem az az érvem, hogy próbálok anélküli szülésre készülni, hogy elmondhassam magamról. Hidd el, ez távol áll tőlem.

Utolsó:

Ahogy a gyökérkezelés és a vakbélműtét sem céltalan fájdalom. Az utóbbi pl. arra szolgál, hogy ne halj meg. Mégis altatnak, érzéstelenítenek stb.

Az orvosok véleménye azért oszlik meg a tárgyban, amiért azt is normálisnak tekintik, hogy a szülés VÍZSZINTESEN történjen, miközben a gravitáció LEFELÉ húz, és segít(ene).

Semmivel nem jobb a magzatnak, ha az anya szenved. Nem jobb anya az, aki fájdalommal szül.

Igen, valid indok a fájdalomcsillapításra az anya óvása.

Ahogy nem normális az sem, hogy reped szanaszét, hogy inkontinens lesz, hogy belekönyökölnek a hasába, hogy oxit kap, hogy nem URA, hanem elszenvedője a SAJÁT SZÜLÉSÉNEK.

Érdemes lenne ezen erősen elgondolkoznod. És azon, hogy milyen káros és értelmetlen és céltalan az, hogy a fájdalomra próbálod trenírozni magad a kétezres években, amikor NEM KELL SZENVEDNI.

A szülés nem céltalan. A fájdalom elszenvedése az.

Hát ez az! Volt egy háborítatlan, komplikáció nélkül lezajló szülésem. Nem kellett végig feküdnöm. Valóban, a vajúdás alatti póz felvevése is segíthette ezt. Ez az amit nem akarok kockáztatni, pl. egy EDA miatt. (Jó, persze a fájdalom valóban sose céltalan. Lehet, hogy ezt nem gondoltam át jól, nem fogalmaztam jól. Inkább csak arra akartam utalni, hogy itt legalább pozitív kimenetele van az egésznek, míg más egy betegség esetében. Persze ha belegondolunk a fájdalom abban az esetben is jó dolog, mert ugye "jelez" és ez mindenképp hasznos) Mindegy is, hogy lesz-e EDA, vagy sem. Még mindig nem döntöttem el. Vannak pro és kontra érvek. A lényeg most az, hogy át akartam adni, hogy vannak még akik hasonlóképp félve készülnek. Míg mások gyorsan feldolgozzák az eseményeket és már vígan szülnének másnap. Néha nagyon is tud számítani egy félelem leküzdésében, ha sorstársaktól hallja az ember, hogy nincs egyedül. Kérdező, remélem minden úgy alakul ahogy szeretnéd és a második szülésed inkább lesz szép élmény, mint borzasztó. Azt tudom javasolni, hogy ha döntesz valahogy (mondjuk kérsz császárt. bár nem tudom, hogy fontolgatod-e egyáltalán), akkor csak magadra hallgass. (bár nehéz dolog. erről mindenkinek (családnak, ismerősnek, stb.) véleménye van, lehet, hogy sokan akarnak eltántorítani )

megint 12. voltam