Félek az apás szüléstől, nem tudom, hogy jó ötlet-e. Nektek milyen volt? Miben tudott segíteni a férjetek/párotok?

Vajúdàs alatt csak idegesìtett, szülés alatt meg mintha ott sem lett volna, semmi haszna nem volt.

Igazàból ha nem jött volna be, akkor is ìgy zajlik minden. Lényegében felesleges volt ott lennie részemről.

Ha be akar menni engedd. Àrtani nem fog. Ha meg ő nem bìrja akkor kimegy. Ennyire egyszerű.

Nálunk is benn volt több szülésemnél is. Vagyis a vajúdás alatt. Mivel mindig infúzióhoz voltam kötve, ő segített például kimenni pisilni, vagy fájás közben az ő kezét szorongattam.

De szülés alatt mindig kiment és az ajtó sírta el magát, ha meghallotta felsírni a babát. :)

Nekünk így volt jó.

"semmi haszna nem volt"

Végülis nyilván nem ő szül,mást nem tud tenni,mint hogy ott legyen,ha valamire szükséged van, támogasson. Nekem ennyi épp elég!

Kérdező: kár ezen ennyit görcsölnöd,hidd el felesleges. Ha be akar menni,menjen. Az ő gyereke is. Ha nem bírja,majd kimegy.

Én fogtam a kezét,fájások közbe szorítottam. Könnyebb volt igy sokkal. Nyomás közben szuszogott velem.

De kértem ne simogasson,nem is tette.

Nem bánta meg,én se. A harmadiknál is benn lesz biztosan.

Mindkétszer bent volt, így legalább nem csak a falat bámultam vajjúdás közben hanem volt kihez beszélnem. Nem igényeltem semmi olyat amit magamnak ne tudtam volna megcsinálni (pl inni vagy zsepit keresni). A kitolásnál és utána viszont el sem tudtam volna képzelni hogy egyedül legyek! Nem azért mert segítség volt, hanem mert annyira ki van szolgáltatva olyankor az ember hogy szüksége van egy ismerős arcra!

A "meghitt" rész az volt mikor a 2. szülés után amíg engem varrtak odaadták neki a babát! Ahogy ott beszélgetett a pár perces fiával életem egyik legszebb élménye!

Ő nagyon szeretett volna bent lenni, de rám bízta a döntést, őt minden érdekelte, szíve szerint még a placentát is megtapogatta volna hogy milyen... Semmit nem változtatott a kapcsolatunkon a dolog

November végén szültem, a férjem is bent volt.

A vajúdásnál nem, mert az csak 2 óra volt, villámgyorsan tágultam, mert térdeltem, illetve négykézláb helyezkedtem el az ágyon, miközben a hasamra volt erősítve a CTG.

(Ezt ajánlom figyelmedbe..)

Beöntésre se volt idő, a kitolás kb. 1 óra volt, apa végig ott volt velem.

Lelkileg volt segítségemre.

Mert azon kívül, hogy a homlokomat törölgette, csak megfigyelt.

Végül a párom, és a kisbabánk egyszerre sírtak fel :D

Nagyon szép emlék mindkettőnknek.

Végülis ilyenkor CSALÁD születik, nem csupán a baba.

A szülőknek egyformán a részesének kellene lennie szerintem.

Férjem egyébként utálja a vért, a kórházat, a dokikat, de hősiesen kitartott. :)

Ne fosszátok meg a párodat egy ekkora élménytől!