Félek az apás szüléstől, nem tudom, hogy jó ötlet-e. Nektek milyen volt? Miben tudott segíteni a férjetek/párotok?

engedd,hogy megrortenjenek a dolgok,nem kell agyalni rajta...3 szulesem volt..az elsőnél nem tudta eldonteni,hogy jojjon e...mikor indultunk a szuloszobara,rakerdezett a doki,hogy jon-e..mintha vilag legtermeszetesebb dolga lett volna...jött..jo volt,hogy vajudas alatt volt kihez szólni,hulyeskedtunk..beszelgettunk..vegul csaszar lett,oda nem.johetett be..a masodiknal benn akart lenni,de csak a szuloszobara johetett,már szinte a finishre..rosszul lett,kiment,de o foghatta meg elsonek a picit,jo volt,hogy utána az orzoben is egyutt voltunk..harmadszor mar nem akartunk apas szülést,mert ahogy írta valaki,"lenyegi haszna" a szulesnel nwm volt,hogy benn volt...végül mikor a szuloszobara menten(mar kh-ban voltam),mondta dokim,hogy hivhatom is,ha akarom,szóltam neki,hogy erkezik a gyerek,jojjon,ha akarja hozza a mutos cuccot,bejöhet..hozta,bejott..nagyon jo hangulatban telt a vajúdás,egy kis csoda volt a szuleszno,beszelgettunk,sokat segitettek abban a ferjemmel,hogy osszeszedett maradjak..ugy indultunk neki,hogy a kitolasnal kimegy..ehhez kepest maradt es hiaba a fejemnel ült,mindent látott..de egyaltalan nem erdekelte/érdekli...utána beszéltünk rola,hogy mennyire durva amire a testem( a nok teste) képes...nagyon szép emlek maradt..(nincs egy honapos a kicsi)

Szóval en meg egyszer azt tudom tanácsolni,hogy ne tervezzetek .beszeljetek meg elore,hogy semmi nincs kobe vesve,mehet,elkuldheted,amikor csak akarjátok...könnyű szulest..

Először is: egyáltalán nem értem, miért kell a válaszokat lepontozni. Nem mindenki egyforma!

Én 2-szer szültem.

Ha nekem fáj valamim, akkor "mindenki hagyjon békén, ne szóljanak hozzám stb stb" érzésem van, minden idegesít, zavar. Én ilyen vagyok, ahogy szerintem mások is.

Szóval, első szülésemkor bent volt a párom. Mivel nem tágultam, emelt adag oxit kaptam, az eda nem hatott, úh 12 órán át nagyon szenvedtem. Párom nem tudott mit tenni. Nem akartam, h hozzám érjen, nem akartam, h fogja a kezem, én a fájások között nem bírtam volna nevetgélni vagy viccelődni , egyszerűen annyira fájt, hogy csak azt akartam, legyen vége az egésznek. Zavart, hogy látja a kiszolgáltatottságomat, a szenvedést, hogy "könyékig" bennem turkál kb 5 orvos és kézzel tágítanak. Szörnyű volt!

Második szülésemkor mondtam neki, inkább ne jöjjön be. Megcsináltam egyedül és jobb volt. Nekem jobb. Csak magamra figyeltem, nem zavart, hogy látja a szenvedésemet.Alig fájt, pikk-pakk megszültem.

Le lehet pontozni, de én ilyen vagyok. Nekem könnyebb volt egyedül. Egyedül szeretek lenni, ha fáj valamim. Akár a fejem, vagy a fogam... a szülés meg ugye ennek a sokszorosa.

Nem pontozom le azt,aki a férjével van, aki viccelődik, énekel, nevetve nyomja ki a gyereket -> tök jó neki! El kell fogadni , hogy mindenki más.

Nekem a párom nem tudott miben segteni - inni nem akartam, enni nem lehetett (nem is akartam volna azt sem), ha fogta volna a kezem, az sem segített volna, meghitt meg sajnos semennyire nem volt a szülésem.

Ha a párod be akar menni, hadd menjen, engedd. De ezt közösen kell eldöntenetek. Vagyis szerintem inkább nagyrészt neked. Mert te szülsz, nem ő. Joga van ott lenni...? Ja, joga. De neked meg jogod van azt mondani, h nem szeretnéd.

Én örültem, hogy bent volt, volt kihez szólnom, nem voltam egyedül, masszírozta a derekamat, meg beszélgettünk. Mondjuk én annyira nem szenvedtem, jó a vége felé volt egy kisebb rész amikor eléggé fájt, de azért nem volt a világ vége. Mondjuk viszonylag gyorsan letudtuk, kb 5 órát voltunk a szülőszobán.

Hm... az egész olyan természetes volt. Nem volt igazából semmi extra. Nem éreztem meghittnek, nem sírt senki, csak örültünk, meg izgatottak voltunk. Én a terhesség vége felé már vártam a szülést, mert nagyon kíváncsi voltam, meg egy izgalmas feladatnak fogtam fel.

A kitolásnál a férjem fényképezett, aztán elvágta a köldökzsinórt, majd kísérgette a gyereket, míg felöltöztették, méregették stb. Nem lett rosszul, nem undorodott semmitől, utána sem tőlem, tényleg csak olyan természetesen zajlottak a dolgok.

Az viszont elismerem, hogy egy komplikáció felülírhat mindent. Mert arra nem lehet előre felkészülni.

Én lepkefing vagyok. A pàrom nélkül szerintem pánikba esek.

Sokat segített nekem. Inni adott, tartott amikor nyomtam. Szólt a szülésznõnek, ha valamire szükségem volt,pl.fel akartam állni, zuhizni mentem, labdán ültem, gàzt kaptam...

Nálunk gyakorlati haszna is volt, hogy bent volt velem, de a lelki annál jobban. Nem bàntuk meg. Viszont mindenkinek sajàt maga kell hogy eldöntse. :)

Mi rugalmasan alltunk hozza, es azt neztuk elsosorban, hogy en mit szeretnek, milyen fajta tamogatast, de ez csak ott helyben derul ki. O a legvegen nem szeretett volna bentlenni, koldokzsinort elvagni, meg ilyenek, amiben egyetertettem vele (en akartam elvagni :D).

A vajudas nehezebb reszenel rengeteget segitett, hogy masszirozta jo erosen a derekam vagy ket oran keresztul, de aztan kikuldtem, mikor mar az sem segitett. Reszben banom kicsit, hogy a legvegen nem volt bent, reszben meg azt kivanom utolag, hogy bar egyedul szulhettem volna, vajudassal, mindennel egyutt, szuleszno, korhaz meg minden nelkul.

Én most 10-én szültem. Úgy volt h bent lesz a szülőszobaban de kitolaskor kimegy. Hat o bent maradt, ami nekem óriási segítség volt. Vajúdás alatt törölgette a homlokom, masszirozta a derekam, ami nekem jól esett. Borogatta a tarkóm homlokom, fogta a kezem, és mikor álltam o fogott. Mindezek miatt én a legnagyobb fajasok idején is biztonságban éreztem magam, bár nálunk a doki és a szülésznő is rendkívül kedves volt. Mikor mar jött ténylegesen a baba akkor tartotta a fejem, ugyanis annyira elfáradtam h lenyaklott és így kiment a levegő és nem tudtam nyomni.

Szóval nekem nagyon kellett h velem legyen, nélküle sokkal nehezebb lett volna. A másik h nem bánta meg. Azóta meg jobban kötődunk egymáshoz 🙂

Ha be mer menni akkor Sztem hagyd neki. Hidd el ha menet közben azt kéred ki fog menni.

Üdv,

6 napos anyuka 😉

Az a férfi tud támaszt nyújtani, akivel nagyon mély a kapcsolatotok lelkileg is ( nem következik a házasságból!), emellett ő stabil, kiegyensúlyozott személyiség, akiben van empátia és támaszt tud nyújtani. Az is fontos, hogy bírja a szüléssel járó fizikai dolgokat is (vér, vizelet, széklet, magzatívíz stb) és elbírja, hogy szenvedsz.

Ha ezeket ő tudja vállalni és NEKED megnyugtató a jelenléte, akkor jó, ha bent van. Ha bármelyik hiányzik, vagy te lennél nyugtalan a jelenlététől, akkor nekem nem a válaszom.