Titeket meglátogatott az orvos szülés után?

Az én dokim eléggé megszívta velem. Csütörtökön egész napos ügyelete van kora estig, majd pénteken kora reggeltől kora délutánig, aztán rohan a magánrendelésére, ahol este tízig is ott van.

Na, én csütörtökön 10 körül estem be, éjfélkor már be is rángatták, hogy halad a dolog. Egy talicska komplikáció is összejött, így 5-kor megszületett a gyerek, utána még vittek műteni, ahonnan 6 körül toltak ki. A dokinak meg héttől kezdődött a műszak, így nem volt értelme hazamennie se.

Nem tudom, hogy másnap melyikünk nézett ki szarabbul :) De bejött minden nap, még hétvégén is.

Hétfőn nem,de aznap reggel engedtek volna haza. Az ügyeletes kitalálta, hogy rengeteg vér vesztettem (gratulálok, hogy erre 3 nap után jöttek rá) és nem mehetek haza transzfúzió nélkül, különben életveszélyben leszek. Mondtam, hogy kizárt, én nem maradok - már felöltözve álltam és vártam a zárójelentést. Akkor felhívtam a saját orvosomat, hogy ő végignézte a mészárszéket, ennyi a hemoglobin értékem éppen, kell-e a transzfúzió, vagy elég, ha vastablettát szedek? Mondta, hogy lassabb lesz a felépülés, de elég, megmurdálni nem fogok. Úgyhogy kis vita az eü törvényről az ügyeletessel, majd puffogva aláíratta, hogy saját felelősségre távozom és végre megkaptam a zárókat is.

Nekem amúgy nem okozott semmilyen traumát a szülés, pedig a tankönyvi komplikációk ritka fajtáinak egész sorát vonultattam fel és erős fájdalmakkal is járt.

A "milyen lesz a szülés" részhez: szülésfelkészítőre nem mentem el, mert annyit én is tudtam, hogy fájni fog, aztán vagy testnyíláson jön ki, vagy vágnak neki kijáratot. Az orvost röviden annyiról kérdeztem, hogy milyen az átlagos lefolyása egy szülésnek, illetve milyen komplikációk merülhetnek fel. Ezeket tárgyilagosan elmondta, így én se lepődtem meg egyiken se. Addig volt némi para bennem, amikor vákuummal nagy nehezen kihorgászták a babát és az ideges arcokat látva volt rá esély, hogy oxigénhiányos lesz. De ott várakozott a neonatológus, aki azonnal megvizsgálta, aztán visszaadta, hogy teljesen egészséges. Így 2-3 percig aggódtam csak.

Magam miatt meg egyáltalán nem, mert úgy voltam vele, hogy ha valamit foltozni, "javítani" kell, akkor azért sebész is az orvosom, hogy megoldja. Kellett, megoldotta. Törésem is lett, de azzal értelemszerűen nem tudtak mit kezdeni (nem csöves csont), magától begyógyult.

Amúgy szülésfelkészítés témakörhöz: anyukám gyógyped végzettségű, éppen 8 hónapos terhes volt velem, amikor szülészetből vizsgázott. A tananyag arról szólt, hogy terhesség és szülés alatt/közben milyen károsodások érhetik a magzatot és ezeknek milyen hosszútávú következményei lehetnek. Mivel vizsgáról volt szó, kénytelen volt alaposan benyalni az összes létező fogyatékosságot, betegséget.

Ő úgy ment szülni, hogy "kizárt, hogy egészséges gyerek szülessen" :)

Elsonel szerintem meg mindenki nagyon bátortalan,új minden érzés es elég arra figyelni,hogy tulelje az ember. En a harmadik szulest tudtam relative tudatosan,"aktiv" jelenlettel vegigcsinalni,de igy is volt pár perc,mikor teljesen bepanikoltam es szetestem...de szerencsere egy tunderi szulesznot fogtam ki,es a dokimban is biztam es "visszarangattak"

A hangoskodast pedig nem azert nem szeretik ,mert zavarja őket,hanem mert energiat vesz el..csukott szajjal nagyobb erot tudsz vinni a nyomasba...vajúdás alatt szerintem senki nem szolna érte,ott "csak"azt sulykoltak belem,hogy lazitsak,hogy vegyek levegot..

Amúgy igen,bejott,ugyeletben volt mikor szultem,utana hétvége jött,nem dolgozott,de szombaton benezett,kérdezte mizu,meg mondta,h megirta a zarot,masnap mehetek haza..

Amikor bent volt a kh-ban akkor mindig benézett hozzám.Ha szabin volt vagy olyan nap volt h nem volt bent akkor nem jött be csak miattam.

Ő is ember,3.babámat várom,ismét őt választottam.Neki is kell a szabadság,pihenés.Szülésnél ott volt?Igen!Arra fogadtad fel...