Mi a véleményetek az apás szülésről?

Mindenkinek egyéni döntése, mit szeretne.

Nekem bent volt a párom, de csak a fejemnél állt, fogta a kezem. Izzadtan pedig látott már máskor is, szóval nem olyan nagy dolog. Viszont amikor a babát a hasadra teszik és akkor született, akkor találkoztok életedben először, akkor látod először azt a valakit aki a legfontosabb lesz az életedben...na azt a pillanatot érdemes megosztanod a pároddal, hisz az ő gyereke is.

De mondom, ez mindenki egyéni tűrőképessége és döntése.

Pont ezért nem érdemes erről kérdezni másokat. Ha mindkét fél szeretné, akkor miért ne lehetne?

Nekünk nem volt mert a férjem bár eleinte szerette volna, majd azt mondta talán jobb, ha kint marad. Nem hazudok egy kicsit rosszul esett de erre nem érdemes (szerintem) rávenni az apukát, tudja az indokait.

Előzőkkel egyetértve. Nekem nagyon sok erőt adott, hogy bent volt.

És most csúnya leszek: Ennyi "szenvedést" azért apuka is vállalhat. Mert: gyerek megcsinálása öröm, ezen túl minden nyűgöt csak a nő visel.

Ezt a párnak kell eldöntenie.

Az én férjem nem a "születés csodájáért" jött be, hanem hogy lássa, minden rendben zajlik, mindketten jól vagyunk.

Ehhez képest volt egy kis komplikáció, félretolták, hirtelen jó sokan lettek bent, végignézte premier plánban, hogy egy orvos kézzel tágít, egy orvos a hasamon térdel... De legalább látta megszületni a fiunk (ezt nagyon irigylem tőle), és ő vágta el a köldökzsinórt.

A szülés durva részét ő mesélte el nekem, mert az nálam totál kieset...

De ezt nem élte meg rosszként, bár azt mondta, ha lenne még egy gyerekünk, nem biztos, hogy bejönne. Na nem a vér miatt, hanem mert borzasztó volt neki, hogy szenvedek, ő meg csak áll, és nem tud mit tenni, nem tud rajtam segíteni. Azt mondta ezt az érzést senkinek nem kívánja.

Nekem rengeteg rossz tapasztalatom van az apás szüléssel. Védőnő vagyok, és nagyon sok anyuka kiönti a lelkét nekem, hogy ha tehetné, megváltoztatná a döntését. Vagyis nem engedné be az apát a szülőszobába.

Nem lehet általánosítani, de nagyon sok férfi utána már nem a nőt látja a feleségében, hanem az anyát.

Tudjuk jól, a férfiak máshogy működnek mint mi, sok traumaként éli meg, főleg aki premier plánban nézi végig. Lássuk be, nekünk ez életünk talán legszebb pillanata, de nem biztos, hogy minden férfi fel van készülve a látványra, a helyzetre.

Az egész túl van misztifikálva.

Én véleményem: Tök jó volt, hogy bent volt, szórakoztatott, nem voltam egyedül, az egészet látta, nem zavart. Ez is a punci egy funkciója, ha látta és használta az egyiket, akkor szerintem láthatja a másikat is.

Férjem véleménye: Tök jó volt, hogy bent volt, teljesen természetesnek vélte a látványt, nem zavarta, nem undorodott meg tőlem és örült, hogy láthatta az egészet.

De! Nem kerültünk eufórikus állapotba, nem bőgött senki, nem éreztük hogy földöntúli az élmény, de borzasztó vagy gusztustalan sem volt. Egyszerűen minden olyan természetesnek érződött és kész.

(Mondjuk ha van a komplikáció akkor nyilván más!)

Szóval ha valaki nem megy be akkor sem történik semmi katasztrófa.

Én is szeretném ha a párom bent lenne, mert mikor a baba megszületik és először együtt a kis családnál nincs jobb, az az első legfontosabb pillanat. :)

Viszont sajnos tudom, hogy ő nagyon viszolyog maga a kórhaztól is ezért biztos, hogy nem tudna az elejétől a végéig bent lenni, és nem is erőltetem rá, mert nem szabad!

Ezt ti döntitek el ketten, ti érzitek! :)