Milyen, hogy zajlott a szülésetek? Minden apró dologra kíváncsi vagyok!

41. héten szültem. :) Màr bent voltam a kórhàzban. Hajnal 4-kor elment a magzatvíz. De fàjàs egy csepp se, este 11-ig. Mondtàk ha nem indul be màsnap indítjàk. Gondolom volt még elég víz. Reggel kaptam beöntést, borotvàlni nem kellett, egy héttel elõtte borotválkoztam.Felvették az adatokat.(gyerek neve...stb) Beöntés nem vészes. Aztán egész nap Ctg. Halàlra untam magam majdnem, még jó hogy a fàjàsig több ágyasba voltam. Végignéztem egy koraszülést, 35 hetes volt a kismama. Két nyögés és kint volt. :O Aznap rengetegen voltunk a szülõszobàn.

A többiekkel dumcsiztunk. Este hirtelen ràmjött a fàjàs.Durvàn erõs mensis görcs. Én lepkefing vagyok mensis fàjdalomnál, halálosnak éreztem. Nem volt fogadott dokim, de nem is éreztem hiànyàt, mindenki rendes volt velem.Éjfélkor bejött a pàrom. 7-ig vajúdtam, szóval kb 8 óràt. Voltam labdán, zuhiztam, de nem jobb. Kaptam gàzt, na onnan elviselhetõ volt. A kitolás több mint 2 óràs volt, nem voltam olyan szerencsés h nekem is kijön 2 nyögésre. Komplett orvosi csapat volt màr mellettem,mert vákumoztàk, de nem jött ki, könyököltek...stb. A baba nem jól feküdt. De császàr nélkül meglett. Engem varrtak, gàz alatt :D Nagy baba lett, de a kitolàs egyáltalàn nem fájt, tényleg mintha kakálni kéne. Ja és amikor kijött, nem is éreztem. :D Megmutatták, de elvitték, mert na cseppet neki is nehéz volt a születés. Volt neki koponyauh., találtak cisztàt, mára màr nincs. :D Egészséges!

40+5 hetesen csütörtök este 10óra 8perckor éreztem, hogy valami nem oké.:)

Nem fájt úgy semmim csak apró kis görcsöket éreztem. Nagyon enyhe menzesz görcs. Azt gondoltam jósló fájásom van. Lepihentem. aludtam egy órácskát és felkeltem arra, hogy még mindig "fájdogál".

Kikeltem az ágyból. A páromnak akkor még nem szóltam. Elszórakoztam ott mellette:) Ringatóztam. Nem múlt el. Vettem egy meleg zuhanyt semmi.. Visszafeküdtem.. Ez ment éjjel fél 2ig amikor is keltettem a kedvesemet:) De akkor már valami folyt belőlem. Azért nem írom, hogy a m.víz mert nem az volt. Burkot repesztettek,nem szivárgott semmi.. Nem tudom mi lehetett..

Tehát 2 fele megint vettem egy meleg zuhanyt és úgy elkezdett fájni a derekam, hogy akkor már csak csak leesett, hogy ez biza nem jósló:)

De még mindig nem akartam bemenni..:)

Gondoltam áhh feküdjünk le aludni holnapra elmúlik :D

Aztán egyre sűrűbben és fájdalmasabban jöttek a fájások.

20 percesekkel indult. Majd 5 órával késöbb már 5 percesekkel mentünk a kórházba. Hajnal fél 4re értünk be.

Szülőszoba,felvétel,vizsgálat. Átöltöztünk és mehettünk a szobába. Senki nem volt bent.. Mi voltunk az első szülő páros;)

Elfoglaltuk helyünket,vittek beöntésre ott elvoltam vagy 30 percet a retyón :)

Végig 5 perceseim voltak. a vége már hát.. Nem is tudom... Ahogy elmúlt már jött is a kövi....

Iszonyatosan fájt... Soha életemben nem éreztem akkora fájdalmat! Könyörögtem a kedvesemnek, hogy keressen már kint valakit aki most rögtön megcsászároz:)

CTG-ztek. Az volt a legrosszabb mert le kellett feküdnöm. (Azt nagyon nem bírtam) mászkáltam vajúdás alatt. Nekem az segített ha támaszkodhattam a páromra és elengedhettem magam mindig mikor jött egy ujjabb fájás!

Na de fél 1kor megjelent végree a fogadott dokim. Rögtön kértem az Epit:) sztem nem is köszöntem neki:)

Beadta, cseppet sem fájt,nem volt kellemetlen. Eltörpül az egy vajúdás mellett sztem..

Rá 30 percre burkot repesztettek.

Éreztem, hogy nagyon feszít ott lent. Csak feszít és feszít..

Előkészültek. Nyomhattam.. Hát nyomtam.. Doki rátehénkedik a hasamra, azt hittem bexarok.. :)

2 perc,igen tényleg kb 2-3 perc és megszültem a kislányom:) Nagyon gyors kitolás volt. Volt gátmetszés.. Azt meg sem éreztem.. Csak halottam.. Jajj azóta is csend a fülembe a reccs....:)

Brutlálul fájt a kitolás. Ott azt mondtam vissza akarom csinálni,nem akarom..menjünk haza:D

De nagyon hamar meglett szerencsére.

Rámtették picit aztán elvitték.. Vártunk a méhlepényre. A barátom addig a babánkkal volt. Lepény viszlát,kedvesem hozza a lányunkat, gátvarrás..Na. Az rosszabb volt mint az egész 16 órás vajudás! Ne aggodj. Rögtön kértem érzéstelenítőt.. Hát mi a fenének szenvedjek.. (Sokan mondták, hogy úgy tudták a fájdalmat legyőzni, hogy nézték a kisbabájukat,hogy milyen csodás stb..) Hidd el én le sem vettem a szemem a babáról, de hiába szugeráltam kissé lukat lőttem már a fejére úgy néztem, de neeem.. Rohadtul fájt.. :) :D

Na de ennek is vége lett.. Onnantól hármasban voltunk jó bő 2 és fél órát! Csodálatos volt!

Életem legeslegszebb élménye!!

Szeretném újra átélni ezt az egész terhességet,vajúdást,szülést!

Komplikáció mentes volt. Gyors kitolással! Amúgy Eda után az a másfél óra nagyon szépen,nyugisan telt! Kellett, hogy fel tudjak lélegezni,készülni. Hogy megtudja pihenni még a kemény meló előtt.

Hát ez az én "rövid" történetem!

Összességében azt tudom mondani, hogy sokkal rosszabbra számítottam! Nem is volt olyan drámai mint amit 1-2 filmben látni!!

Huh, biztos? :))

Nekem emlékszem hétfőn du. négykor kezdett el fájni a derekam, időközönként, de csak a derekam. Szülésznő mondta, hogy meleg fürdő, majd kiderül, hogy csak jósló, vagy rendeződik, ha legalább két órája rendszeres, tízperces, akkor szóljak. Ja, és hogy tudni fogom, mert akkor a hasam is fájni fog, és sugárzik, meg minden. Meleg fürdő, semmi. Nem lett se rendszeres, se tízperces, írogattam az eltelt időt. Éjszaka szundikáltam, de fájásokra felébredtem. Másnap reggel bementünk, dokim nem volt, más megvizsgált, azt hittem lefordulok, úgy fájt. Semmi, haza. Meleg fürdő, még mindig nem rendszeres, és csak a derekam fáj. Szerda reggel mondtam, hogy elegem van, hajnalban már nagyon rossz volt. Megvizsgált a szülésznő, mondta jó hír, egy ujjnyi, szülök! Nem volt őszinte a mosolyom. :) Maga a vajúdás nem is volt nekem annyira vészes, csak a derekam fájt, a hasam nem. Alternatív szülőszoba, fürdőkád, az nagyon jó volt, pezsgős! Mondtam is, tiszta wellness. :)Óránként egy ujjnyit tágultam, minden jó volt, aztán mondták, hogy akkor már mindjárt kitolás, na onnan rossz volt. Elmúltak a fájások, csak a székelési ingert éreztem, de az összerántott, nem is tudom leírni. El kellett lihegni pára oldalra fordulva, az volt a legrosszabb. Aztán kitolás, mondták mit csináljak, de nem jött ki, könyöklés, semmi, főorvos, semmi, aztán végül kiderült, hogy fájnia is kellene, de nem fáj. Én azt hittem, csak a székelési ingert kell érezni. Nem jött ki, mondták nincs idő, császár. Altatásban, mert nincs labor. Gondoltam, ezt ne, ne altassanak el! A szülésznő előszedte a labort, szerencsére még határidőn belül volt, gerinc szuri, ami meglepően nem fájt, és császár. Olyan gyorsak voltak, hogy fel sem fogtam, de már nem féltem, meg semmi. Végül szerda négykor emelték ki a fiam, aki felsírt. MOndták, hangja az van! Megmutatták, gyönyörű volt, de rögtön elvitték. :( Aztán áttoltak a szülőszobára, ott már várt a fiam az apja kezében. Annyira szép volt! Mellre tette a szülésznő, én csak feküdtem, és remegtem mint a kocsonya, ez valamiféle mellékhatás volt. Összességében szép élmény, én a szülésznőnek nagyon hálás vagyok. Egyedül azt bánom, hogy ilyen sokáig vártak a császárral.

38+4. napon elmentem a fogadott dokihoz vizsgálatra. Felfektetett, majd jó mélyen benyúlt és leválasztotta a burkot a már nyíló méhszájról.(nem fájt). hazamentem és szépen lassan elkezdtem vajúdni. Otthon vajúdtam 3 napig (egyáltalán nem volt vészes, tudtam pakolászni, takarítani). A 4. napon kellett menni CTG-re de azon a reggelen már 10-15-8-12 stb perces fájásaim voltak. Megkerestem a dokim CTG helyett , ő újra megvizsgált, megint leválasztott egy kis burkot, és felhívta a szülésznőmet. Engem elküldött a férjemmel sétálni és kérte, 1 óra múlva legyek a szülőszobán.

Sétáltunk, majd felmentünk. Kértem beöntést (bár otthon reggel már csináltam magamnak), majd lezuhanyoztam. Betettem a zenét és próbáltam ellazulni. 1 óra múlva jött a doki burkot repeszteni, onnantól rendeződtek és erősödtek a fájások. És akkor leszállt a köd az agyamra, nem érzékeltem a külvilágot, csak befelé tudtam figyelni. Nem volt jó az ágyon, nem kívántam a kádat, így egy labdán ülve vajúdtam, majd négykézláb. Mivel folyamatosan ittam (málnalevél) , minden összehúzódásnál pisiltem, így a szülésznő alám tett egy csomó lepedőt. Nagyon kényelmesen és biztonságban éreztem magam.Levetkőztem meztelenre, mert zavart, hogy valami hozzám ér. A férjemmel szkanderoztam, ami jelentősen segítette a tágulást. 1-2 alkalommal felfektettek megvizsgálni, egyébként békén hagytak és én döntöttem el, milyen pózban vagyok.

Nemsoká a szülésznő elővette a steril dobozt és mondta, hogy mindjárt szülünk. Nem értettem igazán, hogy miért ilyen sűrgős neki a pakolászás.

Majd jött a doki is, " most szülünk!" felkiáltással. Még mindig nem értettem, hisz alig 2 órája vajúdtam.

Ekkor felmásztam a szülőágyra, a doki mondta, hogy fogjam meg a lábam és ha nyomni kell, nyomjak. Pillanatok múlva elmúlt a vajúdás érzése és jött a nyomni kell bármi áron-érzés. Nyomtam egyet a doki utasítása szerint. Ő a fájásmérőt nézte, nem abban a ritmusban mondta, hogy nyomjak, amilyenben én éreztem. ekkor kértem, hogy vegyék le a fájásmérőt, majd én szólok és nyomok. Így is lett. Jött a 2. nyomás. Utána -gondoltam magamban-összeszedem magam, hogy rendesen nyomjak, mert az első kettő semmi sem volt. Akkor jött a 3., beleadtam apait-anyait és hopp- kicsúszott a lányom, burokkal együtt.Elmondhatatlanul-hihetetlenül érdekes érzés volt. Rögtön mellre tették, és szopni kezdett. Nem hittem a szememnek. Majd elkapott valami szomorúság féle, hogy csak ennyi volt?

Ezután elvitték a bébit, összevarrták a gátam meg a hüvelyem, ahol szakadt, kitakarították a méhem. Ez a rész volt amit kellemetlennek mondanék. Fájdalomcsillapítást megtiltottam, mert beteg a gerincem és nem akartam, hogy szúrkáljanak.

Életem legcsodálatosabb élménye volt, örülök, hogy szépen kézben tartottam a dolgokat, nem ordítottam.... na jó, kétszer sziszegtem, hogy a úrva életbe de fáj, egyébként néma csöndben voltam. (a zenén kívül nem sok zaj volt a szobában, mert a szülésznőt megkértem, hogy ne szóljon hozzám, csak ha fontos, így ő az orvost sem hagyta dumálni, csak a legszükségesebbeket)

A szülés előtt magamban felállítottam egy fájdalomskálát, a 10-es erősség azt jelentette, hogy visítok és a falat kaparom. Ehhez képest 7-es erősségűt is csak pár percig éreztem, az egész vajúdás-szülés olyan 4-5 között lehetett.

A burokrepesztéstől számított 3 órán belül kezemben volt a csemete.