Akik idén szültetek, megosztanátok a szülésetek történetét? : )

nem tudom, ismered-e az oldalt, én szeretem olvasgatni :)

[link]

22-én amnioszkópiára mentem 8órára, nem szülni! de hajnali fél5-től már voltak fájásaim, de nem foglalkoztam annyira vele azt hittem csak jósló, 7 körül már 2 percesek voltak - ekkor már gyanús volt, de így se siettem a kórházba ( nem voltak olyan erős fájdalmaim, mint ahogy sokan mondják, ezért szép lassan bementem a vizsgálatra) az orvosomnak is mondtam, mintha lennének fájásaim és felvettek a szülőszobára, mert már nyitva voltam :) fél12 fele burkotrepesztett-na utána megéreztem a fájásokat- de kibírható volt! aztán fél1 kor már mondta az orvos, hogy nyomhatok - 10-15 perc alatt már kint is volt :) a gátmetszést meg se éreztem, de láttam mikor vágta ollóval!

a kismanóm úriember módjára a kiírtnapon bújt ki magától - 3800 gr és 53 centivel :)

párom a kitolásnál bent volt, igazából végig bent lett volna-csak megfeledkeztek róla,mert bolondok háza volt kb. 7 szültünk!

szülésközben kijött az aranyerem, az sokkal jobban fájt, mint a gátseb :/

igazából sokkal rosszabbra számítottam, mert mindenhol azt olvastam így fáj,úgy fáj, kibírhatatlan ..stb - szerencsére pozitívan csalódtam, úgy jöttem ki, hogy jöhet a következő :D

ja és sétálva vajúdtam, mert a gravitáció és a babasúlya segít a tágulásba:)

Szia! 3 hónapja szültem de mintha csak tegnap lett volna.

Egy csütörtöki nap volt,előző nap voltam nst-n ahol semmi fájás, teljesen zárt minden. Szombatra voltam ki írva a doki azt mondta ha addig nem történik semmi szombaton találkozunk .Szóval csütörtökön semmi nem utalt rá,h szülni fogok. Aznap sokan kerestek,h nem ma kell szülnöd én meg már a falra másztam,mert túl akartam lenni rajta.Itthon tévéztem es el kezdett fájni a fejem,át mentem a másik szobába szóltam anyukámnak,h mérje meg a vérnyomásom ami teljesen normális volt. Le dőltem az ágyon amikor bele nyilalt a hasamba es hallottam egy pukkanást,és éreztem h el önt valami,rögtön tudtam h a magzatvíz :) Az volt fél 6kor. Szaladtam a wcre láttam,h zöld a víz. Tudtam,h az mit jelent,hivtam a szülész nőt,még el mentem tusolni a férjem nem akarta el hinni,h tényleg meg történik. :D 6kor el indultunk itt már 5 perces fájásaim voltak,a kórház kb. 40 percre van tőlünk mire oda értünk már 2 percesek voltak ,és mondtam anyukámnak mert ő is jött velünk,h nekem nagyon menni kell a wcre es nem pisilni,mondta h az a szülés miatt van. 7kor meg vizsgált a dokim akkor ment el a nyákdugóm,itt 2 ujjnyira voltam nyitva. Fél 8kor a szülő szóban voltam ,kaptam oxitocint. Nagyon fájt,nem bírtam már mit kezdeni magammal,nem mozoghattam csak feküdtem.A férjem végig velem volt es fogta a kezem,bátorìtott a legjobb döntés volt,h ott volt. Minden jól haladt,szépen tágultam ,de rohadtul fájt úgyhogy könyörögtem a gázért ami kész megváltás volt.Kaptam a gát köre egy szurit aztan csak a roppanást hallittam mikor vágtak ,a férjem azt mondta spruccolt a vér,en ugye nem éreztem semmut :D 23:00 kor már teljesen nyitva voltam ,es pár nyomás után 23:30kor 3200 grammal es 55 centivel megszületett a kislányunk :) A lepény szépen kicsusszant,de utána mikor nyomtak a hasam,h távozzon a vér felért 100 szüléssel ordítani akartam,a gátmetszés sem volt épp egy leányálom,de mikor rám tették a kicsit úgy voltam vele ez minden fájdalmat megért. :)

Nekem előtte 5-6 nappal erősen készülődött valami, de 2 hete már szabályos, ritmikus jóslóim voltak, így nekem nem volt konkrét eleje, mert már ez is az volt:-)

Tudtam, hogy akkor fog megszületni.

39+0 napon mentünk be este, mert fájdalom nélkül ugyanúgy erősen jóslóztam (csak pocakkeményedés) viszont második nap volt, hogy jelentkezett tágulásos vérzés. Bent kiderült, hogy 2 ujjnyira nyitva vagyok:-)

Nospat ajánlottak a belső méhszáj feszesség lazítására, amit elfogadtam. Semmi egyebet nem kaptam, tehát érzéstelenítést sem, amit kérdeztél. A szülőszobába 23:20 kor vettel fel, ctg majd éjfélkor mentünk be a vajúdóba. Sétálgattunk, pihentünk, beszélgettünk, egyáltalán nem volt vész. 3:30 tól lett sűrű és ekkortól már elkezdtem befelé figyelni, bő 3 ujjnyi-4ujjnyival 3:50 kor szálltam be a kádba. Kb egy óra múlva szóba került, hogyan segíthetnénk, hogy a baba feje előtti buroksapka eltűnjön h a fejével nyomja a méhszájat, így kértem, hogy repessze meg. Ezután azonnal még sűrűbben jöttek a kontrakciók és éreztem a kitolási ingert. 5:20 kor született meg, oldalt feküdtem a kádban. Gátvédelem volt (csak egy apró repedésem lett, első hét után teljesen ok volt minden).

A fájdalmas részt 2 órának mondanám. A kitolás volt fájdalmasabb, nagyon feszítette a gátamat a fejecske:-)

Azért választottam azt a kórházat, mert egyrészt ott volt a dokim másrészt jókat hallottam a kórházról.

Elégedett voltam mindennel.

A férjem volt velem végig.

Nem bántam, h nem kértem érzéstelenítőt.

Fekve és sétálva vajúdtam valamint rövid ideig labdán.

Második szülésem volt, az elsővel fájdalmas 18 óra volt..ez felüdülés volt:-) nem mertem elképzelni ezt a szülést az első után, végül egy csodálatos szülésélményt kaptam!

Milyen érzés volt? Semmihez nem fogható mély hála, szeretet érzés és egységélmény vele és a Jóistennel:-) életem legszebb pillanatai, amikor a gyerekeim születtek! A másodikkal jobban át tudtam élni, az elsőnél kimerültem nagyon..

Először én teljesen biztos voltam benne, hogy azon a héten szülni fogok. Éreztem. Mindenkinek mondtam is, hogy hétvégére már tuti meglesz.

Végig császármetszésre készültem, így enyhén szólva sokkolt a helyzet, amikor úgy alakult, hogy mégis lesz majd ami lesz. Ráadásul nem annál az orvosnál szültem, akihez jártam 9 hónapig, mert ő nem tudta vállalni már.

Csütörtökön bemutatkoztunk egymásnak az új orvosommal, elbúcsúztunk, hogy jövőhéten mikor találkozunk, még viccelődtem, hogy szombaton front lesz, de ő azt mondta, hogy még korai lenne. Délután 30 perces fájásaim voltak, elkezdtem vérezgetni. Másnap erősödött a vérezgetés, elment a nyákdugó, olyan érzésem volt, mintha meg akarna jönni. Kétszer is hívtam aznap a szülésznőmet, mondta, hogyha így áll a helyzet, estére majd menjünk be.

Délután elkezdett szivárogni a magzatvíz, majd fél 6-kor elfolyt véglegesen. 8-ra mentünk be a kórházba, várt a fogadott szülésznőm és az orvos is, előkészülés, aztán beöntés, vizsgálat stb.

10 után bejöhetett a férjem a vajúdóba, beszélgettünk, sétáltam, este fél 8 óta 2 perces fájásaim voltak, de abszolút elviselhető volt. Később egyre nehezebbek és fájdalmasabbak lettek, ez kb. ,1,5-2 óra hosszán át tarthatott, kicsit befordultam, félig aludtam néha. Álltam, egy széken ültem, majd a legvégén labdán. Fél1-kor jöttek a tolófájások, ekkor a férjem már nagyon rosszul volt, nem bírta nézni, hogy szenvedek, kiküldték kicsit. Felfektettek az ágyra, kaptam fájdalomcsillapító injekciót, 4 nyomásra pedig meglett a kislányom. A doki fogta a kezemet végig, picit nyomta a hasamat, hogy segítsen. Volt gátmetszés is, amiből semmit nem éreztem.

Ez a rész már egyáltalán nem fájt, erőlködtem, de kimondottan jó volt, amikor kibújt, az pedig valami földöntúli fantasztikus érzés volt. :) Utána rám tették, sírtam-nevettem-beszéltem hozzá egyszerre.

Utána elvitték, egy nyomásra meglett a méhlepény, semmit nem éreztem belőle.

Visszahozták apukával a kicsit, velem voltak kicsit. Nagyon jó volt.:) Aztán varrás, amiből szintén semmit nem éreztem, ismét kaptam érzéstelenítőt előtte. Utána kitoltak a családhoz, beszélgettem velük, jókedvem volt, csak a fáradságtól remegtem és ki voltam száradva.

4 napig voltunk a kórházban, elég nehezen viseltem a bent töltött időt, de a szülésznőm mindenben segített.

4. napon kiszedte a dokim a varratokat, az nagy megkönnyebbülés volt, szintén semmit nem éreztem belőle. 6 hét alatt teljesen rendbe jöttem.

38. hét 6. nap szültem, összességében elégedett voltam a kórházzal, az orvosommal és a szülésznőm maximálisan, egyelőre velük tudom csak elképzelni a 2. babát is majd.:)

7,5 óra volt onnantól kezdve, hogy elfolyt a magzatvíz, nem tartom sem hosszúnak, sem rövidnek, pont jó volt így, minden ment magától, mindenféle gyorsítások nélkül.

Úgy álltam a szüléshez évekig, hogy majd valahogy kiszedik belőlem vagy basszus ott halok meg, ehhez képest szerintem könnyű szülésem volt és életem legintenzívebb, legszebb élménye lett.:)