Akinek császár lett a vége, hogy tette túl magát rajta?

Majdnem 2 hete szültem császárral.

Március 7-én (hétfőn) kellett befeküdnöm a kórházba, amikor betöltöttem a 40. hetet. A méhszáj még teljesen zárt volt. A főorvos minden nap megkérdezte a viziten, hogy miért nem szültem még meg. Pénteken megvizsgált, szűk egy ujjnyira nyitva voltam, és tágulási vérzésem volt. Egyből küldött a szülőszobára, mert a baba még nagyon fent volt. Egész délelőtt fent voltam, többször rám tették a CTG-t, de semmi fájásom nem volt. Végül elrendelte a főorvos, hogy ha aznap nem indul meg a szülés, másnap reggel császározzanak meg.

Szombat reggel fél 7-kor felkísért a nővér a szülőszobára, ahol nem is tudtak róla, hogy aznap császár lesz. De pikk-pakk összeszedtek mindenkit, és fél 10 után el is kezdték a műtétet. Előtte megvizsgált a császárt végző doki, és azt mondta, hogy még mindig nem jött le a baba. Mikor felnyitottak, azt mondta, hogy soha nem született volna meg természetes úton, annyira fent volt. Én hálás vagyok, hogy császároztak és nem indították meg a szülést, és van egy egészséges kisfiam.

A lányomat anno simán szültem, de vele 3 napig indítgattak a SOTE-n. Pedig hasonló volt a helyzet. Végül burokrepesztés, oxitocin, és kézzel tágítás után született meg, mivel egyáltalán nem nyíltam. Bár 5 napot volt intenzív osztályon, és fejlődésneurológiára jártunk vele, szerencsére egészséges 5 éves és reméljük a későbbiekben sem lesz semmi gond vele.

Miert is kellene tultenne magam azon, hogy csaszarral szultem? A kutyat nem erdekli, es semmi koze hozza, legfeljebb az orvosomnak kell rola tudnaia. Nincs ra irva a homlokomra, hogy a gyereket kivagtak belolem, mert komplijacio merult fel.

A helyett hogy orulnel a gyereknek ezen problemazol!

Komolyan! Még 1x leírom.

A kérdező 1 nappal a császárja után írta ki a kérdést. Természetes, hogy kavarogtak benne a kérdések, érzések, dúltak a hormonok.

Nem hónapok, van évek múltán nem tudta elfogadni a császár tényét. De ha úgy is lenne, akkor sem lenne senkinek joga pálcát törni felette.

Ühüm. Halottál már Baby Blues-ról,vagy szülés után a hormonok kiürüléséről?Vagy talán pszichológus vagy, hogy tudd mi változhat 1 nap vagy hónapok/

évek alatt egy emberben?

Amennyiben nem, kérlek ne próbálj rámagyarázni senkire depressziót, és főleg ne kelts bűntudatot emiatt egy anyukában sem.

Mondok valami újat: Én is szültem, rám is hatással voltak a hormonok. De ez egyáltalán nem az. A kérdező, ha világ életében a császár ellen volt akkor a tény, hogy ő nem tudott "rendesen szülni" kész katasztrófa a számára. Ez független attól, hogy valaki hormonok miatt depressziós vagy sem.

Ha viszont tudnád értelmezni a soraimat akkor rájönnél, hogy nem azt írtam, hogy a hormonjai miatt DEPRESSZIÓS, hanem, hogy depizik valami miatt, VAGYIS BÁNKÓDIK AZÉRT MERT VALAMI NEM ÚGY LETT AHOGY ELKÉPZELTE!

Nyugi van!

Elfogadom, hogy nem vagyunk egy állásponton.

De annak örülök, hogy üvölt a soraidból az elfogadás. :)