Akinek császár lett a vége, hogy tette túl magát rajta?

PErinatushoz jártam feldolgozó beszélgetésre.

Aztán orvost váltottam, mert épp olyan embertelenül bántak velem is, mint veled. Másodszorra már voltak elvárásaim azokkal szemben, akik kísérik (!!) a szülésem.

Nem mondom, hogy "örülj, mert van egy egészséges gyereked", mert aki ezt mondja, nem tudja, hogy miről beszélsz. Ez két különböző dolog. Traumát éltél át, idő kell, mire feldolgozod. Ha rám hallgatsz, kérj szaksegítséget, és akkor gyorsabb a lelki gyógyulás!

De tudja, miről beszél. Igenis van egy egészséges gyereke, és egy normális, felnőtt, felelős NŐNEK igenis ez kell,hogy a legfontosabb legyen, nem pedig azt siratni, hogy miként jött a világra. Persze,ha beszorul, elakad, oxigénhiányos lesz, akkor meg azt "gyászolja". Szerintem normálisan gondolkodó ember nem bánkódik sokáig azon, hogy mi történt, azt tarja lényegesnek,hogy megúszták baj nélkül.

Sajnálom, de én úgy vagyok,hogy ha valakinek emiatt pszichológushoz kell járni, az kezdje el erősíteni magát, mert egy gyerekkel bizony számtalan olyan helyzet fordulhat elő,hogy aki ennyire érzékeny és gyenge, annak jócskán fel kell kötni a gatyáját.

Az utolsó válaszára csak egy rövidke mondatban,had válaszoljak!

Írtad hogy aki elveszti a lábát nem azzal vígasztalja magát,hogy dejó a másik még meg van!

Nem! Ő azt mondja.. DE ÉLEK!!!! Ba...a meg!! Nem?

Nagyon furán gondolkozol.

Kérdezö! Mi a lényeg? Hogy mind a ketten egészségesek vagytok nem? Számít bármi más? Ugyan.. Ne mártírkodjunk!!!

de értsd már meg, hogy nem egy szinten beszélsz! Amit te mondasz, az nincs egy szinten a kérdéssel. Ez lenne kb. ugyan az a szitu: meghalt a baba, de az anyuka él, örüljünk! De mi nem ezt mondjuk! Azt mondjuk, hogy az a fontos, hogy a babának SEMMI BAJA, ehhez képest, hogy császárral született az lókuki! Hányan de hányan feküdnének kiterülve mint a vágási malac, hogy a babájukat visszakapják!!

Vagy malacot játszott (a te szavaiddal), vagy sérül, ne adj'Isten meghal a babája! Ezt kéne felfogni, és örülni, hogy neki VOLT LEHETŐSÉGE a HAPPY ENDre!

Komolyan, ennyire önzők vagytok???

Engem önzőz mindenki, mert császárral szülök, közbe ti meg azon depiztek, hogy hogy jött ki az a gyerek! Örüljetek, hogy egészségesen kijött!

Eszem megáll...

Egy levágott láb esetében elvesztettél valamit. Egy konkrét lábat, amivel járkálsz a réten stb. Egy császár esetén mit veszítesz? Egy élményt? Azért megkérdezném, hogy egy amputált lábú ember mit szól ahhoz, hogy te őhozzá méred azt, hogy nem haladt át a szülőcsatornán a gyereked és ez szerinted legalább akkora trauma, minthogy nyomorék maradsz egész életedre.

A kérdező meg egyébként sem azt kérdezte, hogy hogyan dolgozza fel a kellemetlen szülésélményét, meg azt, ahogy bánt vele a személyzet, hanem azt, hogy magán a tényen, a császáron hogy lehet magad túltenni. A kettő probléma rohadtul nem ugyanaz!

Nem kellett túltennem magam semmin, ugyanis nem traumaként éltem meg, hanem szültem, aminek a császár is egy formája és ezzel tisztában voltam már a terhesség alatt is.

Én speciel örülök, hogy ébren vágtak fel (disznóvágáshoz hasonlítani, wtf?), mert azonnal láthattam a gyerekemet és rendberakás után egyből rakták mellre az őrzőben.