Hogy készüljek lelkileg a szülésre?

Ez a természet rendje. A szülés. Menni fog:)

A császármetszésről nincs tapasztalatom, de nem leányálom az sem, ahogy másokon láttam.

"Örültem, hogy nem kell megküzdenem a babáért, csak kiveszik"

ajjajj, ezért mindjárt kapni fogsz :)

Küszködj csak, ez így is, úgy is küzdelem!

...és még mennyit fogsz szülés után "küszködni"..;-)

Én életem legfájdalmasabb élményére készültem, nem kergettem magam hiú ábrándokba. Képzelheted, amikor még menstruációs fájdalmam sem volt soha...És egyúttal azzal nyugtattam magam, hogy több milliárd nő túlélte már; felnőtt nő vagyok, édesanya leszek, nem engedhetem meg magamnak, hogy ne álljak helyt.

A gyönyörű az egészben végül az volt, hogy fájdalom nélkül tágultam majdnem 4 ujjnyiig, csak amikor már ctg-re lefektettek, akkor kezdtem érezni fájdalmat, de az is elviselhető volt. Ugyanilyen gyors és könnyű szülést kívánok Neked!

A kitolási szakasz, amikor a baba feje a hüvelyben van, az nagyon tud feszíteni. Az még kellemetlen tud lenni.

,,Örültem, hogy nem kell megküzdenem a babáért, csak kiveszik és most nagyon félek."

Hát el tudom képzelni, milyen jól esik ez a mondat a császáros anyukáknak (én nem tartozom közéjük).

Tudod, a küzdelmet nem lehet megúszni, ez egy ilyen műfaj. Ha nem a szülés közben fáj, majd fog utána. Én úgy vagyok vele, hogy fájt, de biztos nem annyira, mint a császáros szobatársamnak az első felkelés, mert ő szabályosan sírt közben. :(

Ha szerencséd van, könnyű a szülésed, akár császár, akár természetes. Ha nincs, akkor nehéz, akárhogy is szülsz. Nincs harmadik lehetőség, fájni fog, csak máshogyan.

Jaj Utolsó, nem lehetett egyszerű...:(

Kérdező! Végül milyen szülésed volt? És hogy élted meg?