Hogy készüljek fel a bölcsire LELKILEG?
Hülye kérdés tudom, de teljesen össze vagyok törve...
A kicsi márciusban lesz 2 éves, és nemrég már járt egy hónapot egy bölcsibe, de egyre rosszabban viselte napról napra, és gyanús lett nekem hogy valami gáz van,mert fordítva kéne történni, hogy idővel csak jobb lesz, ezért egyszer hamarabb mentem érte, és teljesen sokkolt amit láttam, hogy rángatták a kezénél fogva, meg kiabáltak az összes gyerekkel, amit nem láttam beszoktatásnál. Aztán a szemembe mondták, hogy nem is próbálják vigasztalni, mert így jobban beszokik majd, könnyebben. Próbáltam velük beszélni, de nem értették meg, mi bajom, aztán a vezetőnővel, hogy tegye át máshova, nem akarta, úgyhogy kivettem. Most kaptam a hírt hogy januártól felvették a város legjobb helyére, ahol tudom hogy szuperek a gondozónénik, soha nem csinálnának ilyeneket, és nem csak gyerekmegőrzés van, hanem mondókáznak, énekelnek velük, szóval lekötik a figyelmüket. Örülnöm kéne mert februártól dolgozom, és lett helye az utolsó pillanatban, ráadásul a legjobb bölcsiben.
Éjszakánként mégsem tudok aludni, mert mindig arra gondolok hogy ott kell hagynom, és nem tudom, mi fog vele történni. Tudom hogy ez nem normális, mert bíznom kéne, félek hogy megérzi majd ezt rajtam. Mit tehetnék hogy jobb legyen?
Aranyos vagy:)
Nekem is van gondom ezzel a dologgal, mert én bölcsiben dolgoztam. Radásul egy jó bölcsiben. Mielőtt odakerültem én teljesen bölcsi-párti voltam, mindig azt mondtam hogy 1 éves kora után megyek vissza dolgonzni. De amiket ott láttam eléggé megrémisztett, ahogy te mondod kiabáltak a gyerekekkel, nem vígasztalták, ha nem akart enni beletömték a kaját... Én próbáltam kiállni a gyerekekért, de 23 éves fejjel nagyon kicsi cápa voltam én ott az idősebb gondozókkal szemben. Persze ki is utáltak és kifúrtak egy idő után. Most ott vagyok, hogy tényleg nem tudom mit csináljak, hova irassam a gyereket, hol bízhatok meg. Amit tehetsz, hogy nagyon alaposan elbeszélgetsz az igazgatónővel, a dadusoknak egy kis ajándék( sajnos így működik!) és akkor lehet külön odafigyelnek a tiedre. Amikor meg mész próbálj hallgatózni kicsit mielőtt benyitsz.
Próbálj megbízni bennük, lehet, hogy itt tényleg rendesek. Az meg hogy a kicsi sír nem garantálja azt hogy rosszul bánnak vele, nekem is volt olyan gyerekem aki rettenetesen sírt az anyukája után minden nap, de aztán napközben teljesen jól elvolt.
Köszi, kedvesek vagytok nagyon.
Nagyon nehéz, mert ő még nem beszél úgy, szavakat mond de inkább csak tárgyakat, szóval nem fogja tudni elmondani, ha valami gond van..
Első, milyen kis ajándékra gondolsz, pl csoki, kávé? Azt mikor illik odaadni?
Ez a kaja beletömés durva...mi tényleg rossz helyen voltunk, de ott megkérdeztek engem egy pár nap után, mert nem evett a gyerek, hogy tömjék-e bele vagy inkább éhes maradjon, és mondtam hogy ne tömjék.
Nagyon félek...teljesen úgy érzem hogy semmi kontrollja nincs az embernek a gyereke fölött egy ilyen helyen.
Igen, csoki, kávé... Nagyon rossz ezt mondani, de sajnos sokan elvárják. És az az igazság, hogy tényleg szebben viselkednek azokkal a gyerekekkel, akiktől kaptak valamit. Persze, én csak arról a helyről tudok beszélni, ahol én voltam, de mondjuk egy csoki vagy egy kávé nem olyan nagy összeg, hogy ne érjen meg ennyit. Az elején add, az első napokban, de beszélgess is kicsit velük, hogy tudják kitől van.
A megtömés meg... sajnos, igen volt ilyen... Volt hogy az orrából jött ki a spenót szegény kislánynak, a szívem szakadt meg... De ha konkrétan kijelented, hogy nem baj ha nem eszik a gyerek, ne erőltessék, akkor nem fognak vele kínlódni.
Remélem, hogy nem íjesztettelek meg mégjobban, csak segíteni próbálok:)
Én is így voltam, csak 1 évvel később, mert oviba lett beadva. Előtte járt 2 éves korától hetente 1-2x délelőttönként csanába, hogy szokja a közösséget és mivel nem beszélt, hátha beindul a beszéde. Nem jött be.
Én is nagyon tartottam attól, hogy idegenekre kell bízni a kislányomat, úgy, hogy előtte több mint 3 évig állandóan együtt voltunk. De szuper óvónőket fogtunk ki és szuper dadust. Az óvódától és az óvódavezetőtől már nincs ilyen jó véleményem. Szereti a kicsi az ovit, és fél év logopédiai foglalkozás után teljesen utolérte a társait a beszédben.
Ne érezze rajtad a kicsi, hogy félsz, mert akkor ő is félni fog. Sikerült egy jó bölcsődét találni, ott biztos jó lesz neki, játszhat a vele egykorú kicsikkel. Nyugalom, minden rendben lesz :-)
Hát én is arra szavazok, próbáld "lekenyerezni" őket. Megbántani biztosan nem fogod vele, max udvariasan visszautasítja.
Csoki, kávé, piperecuccok, bármi aminek örülhetnek.
Egyébként így megy ez az orvosoknál is, ha nem akar órákig várakozni az ember és pár jó szót akar.... sajnos.
Hát ez kétélű, mert lehet pont az első héten lenne a gyereknek legnagyobb szüksége a figyelemre, az a legnehezebb hét. A dadusok meg lehet hogy ígyse jegyeznek meg, ha egyszerre sok új gyerek van, nehéz összekötni fejben, hogy ki kihez tartozik:) Én mikor odakerültem teljesen új csoport nyilt, 20 új gyerek, szülő, anyuka, apuka...
Szerintem a legjobb, ha valahogy aláírod, teszel az ajándék mellé egy kártyát, képeslapot, hogy sok szeretettel xy-tól, akkor nem felejtik el, hogy tőletek van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!