Hogy készüljek fel a szülésre lelkileg?

Szia!

Én is be voltam tojva rendesen,ismerős a hasmenés is...

A vége felé már úgy van vele szerintem az ember hogy mindegy hogy hogy csak legyen már túl rajta.

Szerintem az ilyen szülésre felkészítő csoportok segíthetnek valamelyest.

Készülj szerintem a legrosszabbra,akkor nagy meglepetés nem érhet.

Én is ezt csináltam,aztán ahogy mások is mondják tényleg nem vészes.Bár ezt csak akkor hiszi az ember amikor túl van rajta.

És amivel engem nyugtattak:bármi is történik hidd el megéri!!

5 hónapos kislány anyukája

Az a nap amitől most "hasmenésed " van, hidd el, életed legeslegszebb napja lesz!. Megküzdesz életed legnagyobb kincséért. Nekem két gyermekem van már, elsőt 23 évesen szültem. Ugyanígy féltem, mint te. De pikk-pakk megszületett, persze fájt, de a természet minket nőket erre teremtett. A testedben fejlődő emberke meg fog születni, és ugyan fájni fog, de másnap már azt fogod mondani, újracsinálom....mert annyira csodálatos érzés!!!! Második gyermekemnek 3 hónapja adtam életet. Még emlékeztem a fájdalomra amikor megszületett a kislányom, de most a fiamnál csak arra figyeltem, h neki jó legyen. MInden fájásnál tudatosan bevéstem az agyamba, h neki kell segítenem, h ezt a traumát amit a szülés neki okoz, minél könnyebben vegye. + én semmiképp nem akartam császárt, és a fájásoknál igyen-igen leesett a picikám szívhangja, így még jobban spanolt az h vigyázzak rá, és ne a saját fájdalmammal foglalkozzak. Persze nehéz volt, de én segítettem neki, ő meg nekem.

Ne félj, próbálj meg mindent rendezni a fejedben! Menni fog!!! Mi nők erre születtünk, és én imádok nő lenni!

34 hetes vagyok. Az éjjel majdnem betojtam a félelemtől, mert arra ébredtem, hogy valami nagyon rossz, nagyon nem stimmel. Fáj, de nem tudom mi, így sem jó, úgy sem jó. Úristen, mi lesz most velem? Első babás vagyok, azt sem tudom, mit kell érezni. Szerencsére elmúlt, szerintem egy kicsit szorulásom van, attól szúródott mindenem, a pici mozog, nincs gond.

De ha már nagyon a végefelé jár az ember, teljesen máshogy áll hozzá a dolgokhoz. Úgy gondolom, hogy ezért van a 9 hónap, hogy lelkiekben felkészülhess rá. Hogyan? Gondolkozz rajta sokat. Hidd el, ahogy halad az idő, magától kialakul az egész. Az utolsó napokban már szinte várni fogod.

Rosszra készültem és tök jó lett.

Ha egy régi barátnőm kérdezné ennyit mondanék (bocsi!): Ne foss, rendben lesz minden.

Viccet félretéve:

Nem tudhatod, mi lesz. Én azt hittem bele fogok halni, mert a menzeszbe is majd meghaltam minden hónapban. A szülés mégis valahogy olyan könnyen ment. Azóta a mensim is könnyebb.

Segít, ha nem erre a félelemre koncentrálsz. Nekem segített, hogy olvastam és videóztam, így készültem a szülésre, "tudtam", hogy kb. mi lesz, és arra figyeltem, amit olvastam. Légzés, nyomás, ne kiabálj, mert nem lesz erőd, meg ilyenek.

Kicsúszott manó és kértem a következőt. Szép volt, a legszebb, amióta élek.

Erre készülj.

Szép szülést kívánok.

Szerintem nem lehet rá felkészülni, mert nem tudod mi vár rád, mit fogsz érezni ezért szerintem ne is stresszelj rajta, várd a picit örömmel és ne gondolj a szülésre mert ha már oda kerül a sor, hogy jön a manó nem is lesz időd gondolkodni olyan gyorsan történik minden. Az én kislányom 4,5 hónapos első baba én is próbáltam felkészülni a szülésre de amikor beszélgettem egy 3. gyerekét váró kismamával és mondta, hogy nem lehet rá felkészülni, mert ez olyan érzés amit még soha nem éreztem, mondta, hogy fájni fog, nagyon fog fájni, de nem arra kell koncentrálni hanem a babára, hiszen a szülésnél a baba is nagy munkában van, neki is fáj nem csak a szülő nőnek, és a babának segítség kell. Egy jó tanács beszélj sokat a kis pocaklakódhoz, kérd meg, hogy segítsen majd neked és legyen ügyes. Én így tettem 6 óra alatt megszületett 52cm-rel és 3750grammal a kislányom, nem volt könnyű de megérte.

Gyors szülés, erőt egészséget kívánok nektek:)

Én is azt hittem,hogy jól bírom a fájdalmat,aztán a szülőszobában felsültem:-)Ha a negatív gondolatokkal tömöd a buksidat a terhességed alatt és nagyon félsz,akkor az tudat alatt akadályozni fogja a tágulásodat és akkor sokkal tovább fog fájni,mint eredetileg.Én egészen addig egyáltalán nem féltem a szüléstől,amíg nem szültem és nem is volt semmi probléma,szép lassan teljesen kitágultam(a vajúdási szakasz teljesen elviselhető),csak a burokrepesztés után jöttek az igazi kemény fájások.Ne félj,nekünk ez édes kis semmiséggé válik amikor a kezedbe adják a pici babádat.Most ez nem vigasztal Téged,de akkor semmi sem fog számítani rajta kívül!:o)

Kívánok nagyon könnyű szülést és boldog babázást!

Egy 9 hónapos kislány boldog anyukája

Jársz szülésfelkészítő tanfolyamra? Engem az eléggé megnyugtatott. Láttam, hogy azért nem középkori állapotok vannak a kórházban, meg a személyzet is nagyon rendes volt. Mert elég sok rémsztorit hallottam.

Én nem panaszkodhatok, mert a szülészeten mindenki nagyon-nagyon rendes volt velem. Igaz, rettenetesen fájt. Most várom a másodikat, és nem mondom, hogy kevésbé félek.

De egyelőre igyekszem nem gondolni rá.

Az elsővel is úgy voltam, hogy még messze van, majd ráérek parázni, ha ott leszek. De ott meg nem azzal foglalkoztam, hanem azzal, hogy segítsek a babának minél könnyebben kijönni. Ott inkább azon aggódsz majd, hogy minden rendben legyen, nem azon, hogy mennyire fáj.

Gondolj arra, hogy mennyire várod, és szereted.

Állítólag a nem tervezett babák szülése jobban fáj.