Mit tegyek az alábbi helyzetben, hogy én ne készüljek ki lelkileg? Belefáradtam.
Van egy lány ismerősöm, akivel kb. 3 éve tartjuk a kapcsolatot (barátság)neten keresztül, távolság miatt. Már korábban is feltűnt nekem, hogy mentálisan nem egészséges. Majd pár hete, vizsgálatokat követően ki is derült, hogy valóban mentálisan beteg (személyiségzavaros, stb).
Már ezt megelőzően is időnként belefáradtam abba, hogy folyamatosan alkalmazkodtam a hangulatához, egyik percben nagyon kedves, rendes, másikban pedig melegebb éghajlatra küldött el, majd bocsánatot kért és ez a kör folytatódott újra. De türelmes voltam vele, nagyon is, mert úgy éreztem,nem volna helyes csak azért megszakítani a barátságot, mert beteg.Próbáltam elviselni a hirtelen váltásait, és óvatos voltam vele érzelmileg is, értsd nagyon tapintatos.
Viszont mióta ténylegesen kiderült, hogy beteg, amikor rámutatok a pillanatnyi viselkedési zavarára, pl. ne manipuláljon, vagy éppen jelzem, hogy ne rajtam töltse ki aktuális felindultságát, akkor kijelenti, hogy de az ő betegsége ezzel jár! vagyis nekem úgy tűnik, mintha tudatosan menne túl a kilengésekkel, jobban mint azelőtt és ha jelzem, hogy az nekem már sok, akkor azonnal azzal védekezik, hogy de hiszen ő beteg, a betegsége pedig ezzel jár!
Miután már hetek óta hallom tőle ezt a kijelentést, hogy mindent arra fog, már én sokalltam be tőle. Ezt már jeleztem neki, mire manipulálni kezdett, ezt mondva: Éppen amikor megtudtuk, hogy ő beteg, akkor akarom megszakítani a barátságunkat, és hogy én mennyire rossz ember vagyok, mert nem érzem át az ő helyzetét. Mert hisz ő beteg, és én meg eldobom őt mint barátot (ismerőst).
Tegnapra odáig jutottam, hogy a csevegőben letiltottam, mert nagyon besokalltam ettől az "Én beteg vagyok, és azért ilyen a viselkedésem!" kijelentéseitől, főleg, hogy ezt is jeleztem neki, hogy ha valóban tudatában van annak, hogy ő beteg, akkor azt ne kifogásnak használja. De erre is az volt a válasza, hogy ez is a betegségének része!
Úgy érzem, ha tovább barátkozunk, kikészít. Azt pedig nem akarom hagyni.
Mindennek tükrében ti mit tennétek? Barátkoznátok tovább, vagy kiiktatnátok, látva, hogy sokszor mintha túljátszaná a betegségét.
válasza:Szia!
Nagyon szépen köszönöm a válaszodat!
Az tény, hogy az ismerősöm beteg. Ezzel nem is volt/van problémám. Ahogyan korábban is írtam, már akkor sejtettem, hogy valami nincs vele rendben, amíg végül ez valóban ki is derült. Türelmes is voltam hozzá mindvégig, pedig csak pillanatok kérdése, és kiiktathattam volna már az elején az életemből (mert ugye távol lakunk egymástól és csak telefonon, illetve csevegőn keresztül tartjuk a kapcsolatot többnyire. Ritkán tudunk találkozni.)
Amivel nem tudok igazán mit kezdeni, az az a helyzet, amikor felhívom a figyelmét, hogy legyen szíves ne rajtam kitöltenie a felindultságát, legyen szíves ne csakis önmagával foglalkozni, hogy neki milyen rossz, mintha rajta kívül senkinek nem lenne semmi problémája. Ekkor jön az, hogy "Ő beteg, és ez a viselkedés is az miatt van!" Eddig, soha nem hozta fel ezt indoknak, csak mióta papíron is megvan neki a leírás, hogy mi a problémája.
Nekem úgy tűnik, hogy most már van egyfajta betegségtudata, hiszen azt hangsúlyozza folyton, ha menteni akarja magát, hogy ő beteg...
De ha valakinek ennyire van betegségtudata, felmerül bennem a kérdés, hogy most ő valóban annyira beteg, és még jobban elhatalmasodhat rajta (mióta volt mentális gondozóban ezzel), vagy már úgy van vele, hogy megvan a papírom is, hogy beteg vagyok, így igazolva látja a viselkedését az alapján. Ezért még rá is játszhat esetleg.
Amikor valaki _igazán_ depressziós, borderline-os, skizofréniás és hasonló _mentális_ betegségben szenved, azok nem igazán hangsúlyozzák, hogy ők betegek, nem próbálják viselkedésüket azzal igazolni, hogy ezt ők maguk kimondják, sőt mintegy igazolva látják viselkedésüket mások felé!
Én ezzel nem tudok mit tenni, hogy mióta papírja van róla, hogy mi a baja, azóta azzal mintha igazoltnak látná viselkedését, ami még szélsőségesebb lett a papír kézbevétele óta.
Számomra ez "érdekes".
válasza: válasza:Volt egy hasonló barátnőm, akivel szándékosan megszakítottam a kapcsolatot. Megmondtam neki higgadtan és őszintén, hoyg ez van, én próbáltam segíteni rajta, nagyon sokat adtam magamból, de úgy érzem, hogy felesleges volt, mert ő szándékosan az ellenkezőjét csinálja annak, amit tanácsolok, és szándékosan bajba sodorja magát, rosszabb esetben engem is, majd a depressziójával takarózik.
Én segítettem, és mindig mondom, hogyan kellene csinálni, hogy jó legyen, de ő csak azért sem. Aztán meg akármennyi szeretetet adok, akármennyi időt fordítok rá, ő csak azt hajtja, hogy őt nem szereti senki, vele nem törődik senki. Akkor én senki vagyok?
Oké, ha senki vagyok, akkor lelépek. Nagyon rosszul esik, hogy ő csak sír meg sír milyen magányos és hogy mennyire nem szereti senki, miközben éjjel nappal vele vagyok és testvéremként szeretem. Értéktelennek érzem magam, és úgy érzem, hogy ez a barátság nem ad nekem semmit, inkább kivesz belőlem, hiszen én csak adok, de nem ér semmit. Ha nem érek semmit, akkor nincs értelme mellette lennem.
Ezt így telibe a szemébe mondtam.
Ő persze öngyilkossággal fenyegetőzött (mint mindig, amikor érzelmileg zsarolni akart), de nem törődtem vele. (kitapasztaltam, hogy aki meg akar halni az szép csendben meghal és kész, nem csak a szája jár)
Egy év múlva ő keresett fel engem, és bocsánatot kért. Azt mondta sok minden történt vele azóta és rájött, hogy mit tett velem, és hogy én mennyire mellette voltam, de ő nem értékelt engem, és erre a depresszió se mentség. (hiszen ő segítséget kért, meg is kapta, de nem értékelte)
Azóta jóban vagyunk ismét, de nem hagyom hogy leszívja az energiáimat.
---
A lényeg: ha úgy érzed mindent megtettél a barátságért, ne legyen bűntudatod. A barátság két emberről szól. Ha neked terhessé kezd válni a dolog, magyarázd el neki, és szüneteltesd a találkozásokat. Ha fontos vagy neki, magába száll, és talán rájön mit rontott el. Ha meg nem, hát nem. Akkor nem vesztettél semmit.
válasza:Valóban csak ezt tudom alkalmazni: némítás, kikapcsolás. Ma eddig volt kb. 50 nem fogadott hívásom tőle! Nem semmi, szegényke. Majd csak elmúlik neki ez, remélem.
Köszi a tippet!
válasza:Tudom, hogy sajnálod, de az a helyzet, hogy egy barátságban mindkét félnek számítania kéne.
De ahogy elnézem itt mindig csak ő, meg ő meg ő.
És ha te mindent megtettél érte, ami tőled telt, akkor le kell venned róla a kezed. Innentől már orvosi eset, te nem tudsz rajta segíteni. És a terhes számodra ez a barátság, akkor nem kötelességed megtartani.
Nem szabad miatta tönkretenned magad!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!