Volt valaki a férje nélkül a kórházban a szülés után? Miért alakult így?

Jóval ritkább az, hogy az apa is bent lakik a kórházban, minthogy nem. Ennek elég egyszerű oka van: sokkal kevesebb olyan kórterem van, ahol erre adott is a lehetőség. Nálunk pl. (egész régiót ellátó kórház), van egy darab egyágyas szoba, de itt nem tud apuka bent aludni, csak napközben mehet látogatni, de egyszemélyes ágy van benne. Illetve van egy apartman, ahol bent aludhat apuka is. Ezek a fizetős szobák. Tehát az egész kórházban egyetlen olyan szoba van, ahol apuka bent aludhat. Ezen kívül van még azt hiszem, nyolc darab kórterem, ahol a többi kismama el van helyezve, ezek többágyasak. Ha az egy darab apartman foglalt, akkor a feje tetejére is állhat apuka-anyuka, akkor sem tudnak együtt lenni egész nap. Látogatni viszont napközben bemehet az apa is, igaz, a többágyas kórtermekbe nem, de a társalgóba igen. Szóval szó nincs arról, hogy egyáltalán ne lehetnének együtt, csak egyszerűen az apa látogatási idő után hazamegy. Megmondom őszintén, szerintem ezzel semmi baj nincs. Persze, tök jó, hogy van, aki meg tudja tenni, hogy az első 2-3-4 napban is már nonstop a babával és az anyával van, de nem gondolom, hogy ez létszükséglet lenne. Már csak azért sem, mert ezt úgyis csak az első gyereknél lehet megcsinálni, és ha jön a második, akkor apa este úgyis otthon van a nagyobbikkal.

Amúgy mi is szeretnénk privát szobát, de fel sem merült, hogy a férjem bent aludna, hiszen itthon van a nagy, aki 7 éves, iskolás, akit reggel vinni kell, délután hazahozni, ellátni. Persze, mehetne nagyizni is, de úgy vagyunk vele, hogy jobb, ha a férjemmel lesz itthon. Amúgy pont miatta szeretnénk a privát szobát, mert oda ő is bejöhet látogatóba. Az osztályra nem jöhetne be, de a külön szobába igen.

Amikor meg a nagy született, többágyas szobában voltam, és szó nincs arról, hogy mi ne lettünk volna "hajlandóak" pénzt áldozni arra, hogy apa többet lehessen ott, de nyilván nem dobathatok ki senkit az egyágyas szobából csak azért, mert én oda akarok menni. Ő ugyanúgy joggal van ott, ugyanúgy fizet érte, csak annyi a különbség kettőnk között, hogy ő érkezett előbb, szerencséje volt, kész. Mellesleg nem is éreztük ezt az egészet problémának, jött a férjem látogatni minden nap, sokat volt velünk, viszont, mivel nem kellett másik gyereket reggel-délután hozni-vinni, ezért napközben amúgy is dolgozott, délután meg jött hozzánk. Neki sem lett volna túl kényelmes onnan járni dolgozni. Most szabin lesz, mert délután nem érne oda a nagyobbért az iskolába munka után.

Na szóval, az ilyen lehetőség abszolút lutri szerintem, és nem is mindenki akar ezzel élni, nem is biztos, hogy ezen múlik bármi is. Magánkórház meg nálunk mondjuk fel sem merült, már csak azért sem, mert ami itt helyben van magánkórház, ott ugyan van terhesgondozás, viszont szülészet nincs, fekvőbetegellátás csak a plasztikai sebészet betegeinek van, ennyi. Meg mondjuk ennyit biztos nem is fizetnék ki. A privát szobát simán, ha éppen lesz szabad hely, de egy magánkórházi ellátást eszembe sem jutna, mert feleslegesnek érzem.

41-es vagyok, na lám, az élet meg is válaszolta a kérdést. 10-én megszületett a kisbabám, szerettünk volna egyágyas szobát, na nem azért, hogy a férjem bent lakjon, hanem mert így egyszerűbb a látogatás, főleg, ha van nagyobb testvér. Hát kérlek szépen, az egész klinikán 4 ilyen szoba/apartman van, és hiába kértük, állították, hogy mindegyik foglalt.

A vicc az az egészben, hogy láttam is az egyik szobát üresen, én már második napja voltam bent, amikor lakót kapott. Úgy látszik, a mi pénzünk itt nem elég jó.

Egyébként olyan nagyon nem volt szörnyű így sem, mármint négyágyas szobában voltam, nagyon jófej szobatársakkal, kb. végigröhögtük azt a három napot, amíg bent voltam. Csak az volt a rossz, hogy a férjemmel és a fiammal nem tudtam normálisan együtt lenni, emiatt vagyok kiakadva a kórházra, de ettől függetlenül azért azt nem gondolom, hogy három nap alatt valami bepótolhatatlan veszteség ért volna minket.