Volt valaki a férje nélkül a kórházban a szülés után? Miért alakult így?

Nem is tudom van-e Mo.on olyan állami kórház ahol apa is bent alhat, ha van is, nagyon kevés.

Magánkórházat meg sztem a szülő nők 1 %a sem tudja kifizetni. Szóval nagyon kevés azok száma, ahol bent lakik a férj is, egyáltalán nem ez a megszokott Mo-on.

Ahol én szültem, budapesti állami kórházban, bent aludhatott volna a férjem a fizetős alapítványi szobában, de nem éltünk a lehetőséggel, pedig nem lett volna gond anyagilag. Egyrészt neki dolgoznia kellett, másrészt én olyan fáradt voltam a szüléstől, a folytonos szoptatástól, hogy nem is tudtunk volna egymással mit kezdeni. Inkább kértem magam többágyas szobába, ott tök jó volt a hangulat, nagyon aranyos anyukákkal kerültem össze, hárman voltunk a szobában.

A férjem így is bejött egy rövid időre reggelente, aztán este egy hosszabb időre, nekem pont jó volt így. A kicsi szempontjából sincs sok értelme, hogy ott legyen végig, mert az evéseket leszámítva ilyenkor még folyamatosan alszanak a csecsemők, nyugalomra van szükségük, nem arra, hogy mindig abajgassa őket valaki.

Ha lesz még gyerekünk, náluk sem szeretném, ha a férjem beköltözne a kórházba, tökéletes volt ez így. :)

Szülésnél bent volt, rögtön utána műtőbe vittek, oda értelemszerűen nem engedték be, de 10-15 perc volt csak. Az őrzőben ült mellettem, amíg nagyjából képbe kerültem.

A gyermekágyas részre nem jöhet be hozzátartozó. Mi simán csak pofátlanok voltunk, ő határozott léptekkel besétált és a kutya nem kérdezte meg, hogy ki ő, hova megy, mit keres ott. A szobában egyedül voltam,így nem volt szobatárs, akit zavarhatott volna.

Aztán a második napon kezdett feltűnni a nőverknek, hogy ő valószínűleg nem frissen szült nő, viszont rögtön felajánlotta, hogy lefürdet, mert mozgásképtelen voltam. Onnantól ismét nem volt gond a jelenléte, örültek, hogy valaki más dolgozik helyettük :)

De ugyanez volt egy másik kórházba, ahol nem szültem, hanem egy hasi műtét miatt feküdtem bent. Mivel bejött és az ápolási feladatok egy részét megcsinálta, szemet hunytak.

Ahol viszont majdnem asztalt borogattam: gyerekkórház, a lányunk pár napra bekerült. Nappal ő volt vele, éjjel én. Este kicsit megcsúsztam, mire beértem, addigra épp altatta. Az ajtó előtt ácsorogtam, odajött egy nővér és közölte, hogy apuka azonnal távozzon, hiszen két kamaszlány is van bent és biztos meg fogja erőszakolni őket.

Nem kicsit durrant el az agyam. A legszebb, hogy nem én, hanem a két kamaszlány anyja - miután elmeséltem nekik és egyébként kedvelték a férjemet - mentek asztalt verni és kikérni maguknak, hogy ilyet feltételezzenek valakiről, csak azért, mert férfi. Kaptunk egy írásbeli bocsánatkérést az intézménytől. Utána már senki nem szólt, ha férfi családtag (férjem vagy apukám) tartózkodott bent.

Kistarcsán szültem, kétféle alapítványi szoba van: az egyik kétágyas, amit egy másik anyukával kell megosztani, itt 2-4 főre van külön zuhanyzó, a másik az egyágyas kategória, ahol vendégágyon bent lehet az apuka is, de csak éjszaka. Színvonalban messze jobb az egyágyas.

Mikor én szültem, olyan tumultus volt, hogy csak napok után szabadult fel alapítványi szoba, először pont az egyágyas. Átcuccoltam, de másnapra már le volt foglalva, így átmehettem a kétágyasba.

Császár után 6 napot kellett bent lennem, ennyi időre az egyágyas szoba ára felért volna egy wellnesshétvége árával, azt meg kicsit luxusnak tartottam volna...

Nyíregyháza: az alapítványi szobában 8-20 óra között tartózkodhat bent hozzátartozó.

2012. tavaszán, amikor az első gyermekemet szülten, szerettem volna ilyen szobába kerülni, de nem volt hely, sőt anyukám mesélte (aki szülésem alatt kint várakozott a folyosón), hogy 2 apuka összeverekedett az utolsó 1 ágyas szobáért...