Van aki bánja már valamiért, hogy természetes úton szült és a következőt császárral szeretné?

Neeem. Nekem nehéz volt az első nagyon -nagyon. 26 óra, és rengeteg komplikáció, egy év alatt jöttem úgy rendbe, hogy már nem fájt semmi odalenn. De a szülőszobában egy császáros anyuka feküdt mellettem, aki egy nappal később szült. Végignéztem onnantól, hogy behozták az első napjait, hát akkor hálát adtam, hogy nekem erre nem volt szükség. Azt a szenvedést senkinek nem kívánom...

Azóta szültem még egyet, őt is hüvelyi úton.

Nyilván ha lenne, vagy lesz még, és szükség van a császárra, akkor nincs mit tenni, mert a baba és mama egészsége a legfontosabb, de ezt kérni???

Őrültség. A

Amellett teljesen illegális, és szabálytalan, és etikátlan, és undorítónak tartom, hogy van olyan orvos, aki pénzért komoly ok nélkül elvégzi ezt az amúgy rizikókkal járó komoly hasi műtétet, amikor nincs rá ok.

(Bocsánat, de azt az anyukát is szánalmasnak tartom, aki fizet ezért százezreket, még akkor is, ha annyi pénze van, hogy mindegy neki...)

Na akkor itt vagyok én, "szánalmas anyukának" ,ahogy a kedves második válaszoló fogalmazott... :)

Nekem nagyon nehéz első szülésem volt,és engem nem érdekel ki mit mond én nem mertem még egyszer végig csinálni,és a császárt választottam.És nem bántam meg...

Jó, haladjunk a világgal, csináljuk pipettával a gyereket kis tégelyekben :)) Bár mondjuk ahogy haladunk lassan az összes párnak gondja lesz a megtermékenyítéssel is, nemhogy a szüléssel.

Én egy hónapja szültem, 15 órát vajúdtam, kértem epidurálist, de voltak olyan részek, amikor örültem volna, ha azt mondja a doki, hogy kiszedik. A végén persze természetes úton szültem és nem bántam meg, nagyon felemelő élmény volt. Ettől még, mondom, én is szívesen választottam volna a könnyebbik utat, mindkettőnek ugyanaz a vége; megszületik a gyereked.

Én nem hiszem, hogy szülök még egyszer, de ha véletlenül mégis, akkor császárral, mert szánalmas vagyok :)

11 hete szültem, természetes úton. EDA-val, ami semmit sem ért szinte, bár 3 óra alatt megszületett a lányom, tehát erre nincs panasz. Viszont a méhlepény nem jött ki, órákon keresztül nyomkodtak, aztán a doki a köldökzsinór a kezére tekerte és úgy próbálta kihúzni, amikor valami csattant és elöntött a vér, aztán rohantak velem a műtőbe. Ezen kívül leesett a cukrom, szóval volt bajom. A legnagyobb baj az, hogy még mindig nem jöttem rendbe, a gátseben még mindig nem forrt össze rendesen, ülni azóta sem tudok, ez megnehezíti a szoptatást. Ha a császárt választom (külföldön élek, itt választható ez az "igen komoly, veszélyes" műtét), ez az egész meg sem történik, ráadásul már felépültem volna. Bizonyára a férjem is szánalmas, aki látta, hogy defibrillátort hoznak a műtőbe, és azt hitte, nem láthat többet, közben a kezében a gyerekünk. Ezért azt mondta, nem engedi, hogy ez még egyszer megtörténjen.