Van, akit meglepett, hogy a szülés nem is fájt annyira?

Én életem legborzasztóbb eseményeként készültem a szülésére. Nem bírom a fájdalmat. Ha elvágom az ujjam nekem az is borzasztóan fáj. 5 órát vajúdtam, gyakoroltam előtte a légzést meg mindent. Azon izgultam, hogy majd ordibálni fogok. Olyan fájásaim voltak, hogy nem kaptam levegőt nem hogy ordibálni eszembe jutott volna. A fájások közötti szünetet meg arra használtam, hogy lélegezzek.

Mikor már úgy éreztem nem bírom tovább szóltam a szülésznőnek kétségbeesetten és halkan, hogy nem lehetne csinálni valamit, mert kezd elviselhetetlenné válni a fájdalom. Megvizsgált és mosolyogva mondta, hogy de csinálhatunk valamit, a következő fájásnál nyomjak. Mondom már :D . Szóval tényleg nagyon fáj, de nem annyira, mint amennyire én féltem tőle. Simán el tudok képzelni ettől nagyobb fájdalmat is. És ezt tudod miért van. Inkább az a rossz benne, hogy nem tudod meddig tart és mennyire fog erősödni. Hidd el ki fogod bírni!! Nálam hisztisebb nem lehetsz, és én is azt mondtam szülés után 20 perccel, hogy bármikor jöhet a következő :D

Sokat segít, hogy a fájások között szünet van.

21.-es vagyok ismét: A fájásokat meg úgy képzeld el mint egy hullámvasutat. Egy 3 perces fájásnál, két percig semmi, tök jól vagy, aztán érzed, hogy jön a fájás, jön 20 mp-ig egyre erősödik, majd 20mp-ig, megmarad a csúcson, itt olyan erős, hogy úgy érzed ezt nem bírod elviselni, majd elkezd enyhülni és kb 20mp alatt eltűnik és ön újabb 2 perc szünet. A csúcsán, ha 1-10 skálán nézzük, ahol a 10 az elviselhetetlen fájdalom, akkor 11. De ez kb 20 mp. Előtte szépen fokozatosan felmegy 1-ről 11-re, amjd vissza. Én azt gondoltam minden fájásnál, hogy "na jó ezt még elviselem de a következőt biztosan nem" aztán mégis :D

Könnyű, gyors, problémamentes szülést kívánok neked.

Ha az megnyugtat, leírom én bármelyik nap szülnék. Egyáltalán, de szó szerint egyáltalán nem fájt a szülés. Nem tudom igazán miért alakult így, mert amúgy a fájdalmat szoktam érezni. Az első lányomnál 2 hét volt a túlhordás és már nagyon akartam szülni. Állandóan arra gondoltam, hogy fájjon már a hasam, legyenek görcseim. Másnapra ki voltam írva császárra. Ezért nagyon megijedtem és másra sem tudtam gondolni, minthogy éjjel meg kell szülnöm. Este kiderült, hogy beindult, de csak a gép alapján derült ki, mert fájni nem fájt semmim. A kitolásnál pl. a doki mondta, hogy majd ő érzi, hogy mikor feszül a hasam és szól, hogy nyomjak. 3.-ra megszületett a lányom. Az orvos szerint is nem sok ilyen szülés van. A 2.-nál csak a nyákdugó távozásából jöttem rá, hogy szülök. Bementem a kórházba, bő 4 ujjnyi tágulás volt, 20 perc múlva meglett a 2. gyerekem. A 3.-nál (itt tizenév kihagyás volt) nyákdugó távozott reggel, majdnem 11-ig vártam, hogy felszabaduljon a szülőszoba. 12-kor repesztettek burkot, 40 perc múlva megvolt a 4 kg feletti gyerek.

A párom szerint nagyon kemény szülés volt, de a szülésznő és az én véleményem szerint nagyon könnyű. A 3.-nál kötöttek be oxitocint, mert lejjebb kellett jönnie a babának a szülőcsatornába. Azt gondoltam, hogy majd ettől fog fájni, de nem. Enyhe görcsöket érezte.

Én azon kívül, hogy szerencsés alkat vagyok szülés szempontjából arra gondoltam, hogy azért ment könnyen mert egyáltalán nem féltem és nagyon akartam a fájásokat, hogy végre meglegyen a baba.

Én is meglepődtem. Előre felállítottam én is egy 1-10-ig skálát. A 10 a "falatkaparom" érzés. Fájdalomcsillapítás nélkül viszonylag gyorsan szültem. A legdurvább talán a 7-es erősség volt, a kézzel tágítás 10/10 de az is csak másodpercekig.

Szívem szerint a szülőágyon megcsináltam volna a tesót, ha a doki engedi :-)

A kedvencem, amikor a védőnőm minden előadáson elmondja:

"A szülés a fejben dől el".

Én már többször mondtam neki, hogy ez mekkora marhaság! Ha én azt mondogatom magamnak, hogy nemfog fájni,akkor nem fog? És pont ő beszél, akinek sürgősségi császárral született a gyereke? Hát, neki sem ez volt az álom szülés.

Én pont azért cáfolnám, mert egyáltalán nem féltem a szüléstől, nekem anyukám azt mondta, hogy ő könnyen szült, és nem vészes. Szóval nem paráztam rajta. Bár az is igaz, hogy próbáltam nem pörögni ezen, a védőnő pl.hozott egy szülés videót, hogy felkészüljek, én meg mondtam neki, hogy vigye haza nyugodtan, mert nem fogom megnézni. Nem akartam már előre sokkot kapni.

Nah, ahhoz képest én is meglepődtem, hogy mennyire fájt. Nagyon!!! El sem tudtam képzelni előre. A varrás meg felért még egy szüléssel.

Ennek ellenére 2 év múlva már vállaltuk a másodikat, de a 9. hónap körül már halálfélelmem volt, annyira rettegtem. Ahhoz képest teljesen meglepődtem, mert semmi nem volt az egyeshez képest.

Ja, és ahol én szültem nem adnak EDÁ-t. De nekem sehol nem is adtak volna, mert már eleve 3 ujjnyival mentem be a szülészetre. És ha lehet, akkor az oxitocint ne engedd. Sok dokinak a kedvence, mert akkor felgyorsulnak a dolgok, de az nagyon tud fájni.

Egyébként bármikor szülnék még egy harmadikat! Amikor a kezedben tartod a megszületett babádat, az semmihez nem hasonlítható boldogság.

Engem meglepett. A szülésznő azt mondta, szerencsés alkat vagyok. Mondjuk nekem menstruációs görcseim sem voltak soha, hanem egyfajta nyomást éreztem mindig az első 1-2 napban. Ugyanez a nyomás jött elő, jóval erősebben, miután már majdnem 4 ujjnyira ki voltam tágulva, illetve a kitolási szakasznál.Egyébként bő 3 ujjnyiig fájdalom nélkül tágultam.

42. évben vagyok, első gyermek. Hajnal 5-kor kipukkant a burok, kb. 08:30-12:00 között fájdalom nélkül kitágultam bő 3 ujjnyiig. Lefektettek, ctg-re tettek, akkor kezdtem el érzeni a fájdalmakat, de elviselhetőek voltak, 13:15 körül átsétáltunk a szülőszobára, 13:40-re megszületett a kislányunk. És gátmetszésre sem volt szükség.

Én a legrosszabbra és legfájdalmasabb élményre készültem agyban, és azzal nyugtattam magam, hogy több milliárd szülést túléltek már... Ezzel párhuzamosan folyamatosan beszéltem a babával, hogy intézze odafönt el, hogy gyors és könnyű szülésünk legyen. Illetve, én is kértem a Női őseimet, hogy segítsenek a szülésnél.

Készülj a legrosszabbra, és fogadd nagy ajándékként, ha utólag visszagondolva a szülésedre nem tűnik olyan vészesnek. Sok sikert!

"Van, akit meglepett, hogy a szülés nem is fájt annyira?"

Aki egy ilyen kérdésre elkezdi azt ecsetelni, hogy neki milyen baromira szörnyű-borzasztó volt a szülés, és még soha hasonló fájdalmat nem élt át, és el sem tudta képzelni eddig, milyen a pokol, az vagy konkrétan egy érzelmi szadista, vagy nem érezte ki a kérdésből azt az óhajt, hogy a kérdező csak a pozitív csalódásokra kíváncsi.

Szerintem a kérdező kiakadása a legkevésbé sem hiszti, csak jogos állásfoglalás.

Nekem pl. pozitív meglepetés volt, annak ellenére, hogy én EDÁ-val szerettem volna szülni.

Én is az ordítós-sikoltozós filmekből indultam ki, na meg a szomszéd szobában zajló ördögűzésből, amit hallgatni (túlzás nélkül) rosszabb volt, mint átélni a saját szülésemet.

Fáj a szülés, de szerintem 10-es skálán 7-esnél nem jobban.

Mondjuk az hozzá tartozik, hogy nekem világéletemben fájdalmas menzeszeim voltak, még olyan is előfordult, hogy fájdalmasabb, mint a szülés (ez szerencsére csak egyszer), én onnantól kezdve rettegtem, hogy akkor az milyen pokol lehet, ha már ettől majdnem elájultam.

Pont a terhesség utolsó hónapjában tört ketté és gyulladt be egy fogam, amit a drága fogorvos alig érzéstelenítve gyökérkezelt. Na, az szerintem rosszabb volt a szülésnél.

A szülés ugyan fájdalmas, de izgalmas és felemelő is. Készítsd fel magad lélekben a nehézségekre, de közben próbálj végig arra koncentrálni, hogy az elsődleges cél a gyereked segítése a minél simább világrajövetelben.

Én jó szívvel emlékszem a saját szülésemre, és mindenkinek hasonló élményt kívánok.

Jó, hát akkor mondja neki mindenki azt, hogy "Jujj, hát meg sem érezni a szülést, vígan fogsz nevetgélni közben stb". Csak azt nem értem, hogy miért jó az, ha valaki ebbe az álomba ringatja magát, aztán ott pánikol be, hogy mennyire fáj, nem volt rá felkészülve.

Amúgy senki nem ecsetelte, hogy milyen szörnyű fájdalom volt a szülés, csak páran meg mertük említeni, hogy de bizony fáj az, nem kellene a homokba dugni a fejét. A magam részéről semmi rosszat nem akartam, sőt, de hisztis emberekkel (mert itt bizony hisztiről van szó) nem tudok mit kezdeni. Szép napot mindenkinek.