Akinek nehéz szülése volt: mit tett az orvosod és a szülésznőd, hogy segítsen?

Tárgyilagos volt és precíz (hirtelen lépett fel komplikáció, gyorsan kellett dolgozni).

Nekem nagyon lelki segítség nem kellett, a szakmai részt fontosabbnak tartottam. Viszont mindent elmondott, narrálta, hogy mikor, mi történik és miért.

Mondjuk a végére olyan fáradt voltam, hogy semmilyen érzelemre nem volt erőm. Fájások között pár másodpercekre bealudtam, akkor az orvos kezdett kicsit ideges lenni és szólongatott, mert azt hitte, hogy elájultam.

A végén a méhlepénnyel is kínoztak (nem lelkileg, fizikailag, mert foglalt volt a műtő, de zárult a méhszáj és érzéstelenítés nélkül tépkedték), úgyhogy a katarzis az volt, amikor betoltak a műtőbe.

A stáb mondta, hogy itt rettegni szoktak, én meg fülig vigyorral tartottam a branülös kezemet, hogy nyomják már az altatót. Illetve grátisz-bónusz kaptam (kértem) egy helyi érzéstelenítő injekciót a beavatkozás végén, de még altatásban.

Így utána nyertem pár fájdalommentes, nyugodt órát. Az őrzőben tudtam is aludni kicsit utána. Az altatás és a nagy vérveszteség miatt mindenképp oda tettek megfigyelésre.

Lelkileg a férjemet viselte meg, mert ő tehetetlenül nézte végig a mészárszék stílusú szülést, aztán annyit látott, hogy bevisznek a műtőbe. Ő is rohadt fáradt volt, de az őrzőben ott toporgott mellettem, mert megijedt, hogy miért reszketek (altatószer ártalmatlan mellékhatása). Én kértem két takarót, bevackoltam magam, aztán tök jót aludtam. :)

Hugom sem tudott nyomni ezert az orvos rakonyokolt a hasára es szó szerint kinyomta belole a gyereket.(de nem rossz szándékal)

3nap vajuldas utan. "1gyerek volt"

Es egy napot csak szoszmotoltek es második nap új orvost kapot na o volt az aki infuziora kötötte erositete a fájdalmat es a tagulast...de egy is csak masnak 18"55percre lett meg

Ja, viszont a férjemet nyugtatgatta a szülésznő, amíg engem foltoztak a műtőben. Neki segített.

Off, mert nem szülés, hanem más jellegű műtét: a műtősfiú várakozott velem a műtő előtt, mert megcsúsztak az előzővel. Kérdeztem, hogy az ilyen típusú műtétek milyen arányban szoktak sikeresek lenni? Vigyorogva rám nézett: "Csak minden tizedik beteg szokott meghalni. Ma kilenc beteget műtöttek eddig."

Ott nagyon elkezdett rázni a röhögés, szeretem a fekete humort :)

Nekem nem könyökölt a hasamra a doki, csak kitámasztotta valahogyan, mert egyáltalán nem fájt, sőt nagy segítség volt. Nem a teljes testsúlyával nehezedett rá, mint ahogy sokan mesélik, meg tényleg csak pár nyomás erejéig volt, amíg ráéreztem az ízére. A szobatársamnak könyököltek, belőle úgy nyomták ki a gyereket, ő mondta, hogy pokoli fájdalom volt az is, meg a hasát mutatta utána, kék-zöld volt neki. Nekem semmi ilyenem nem vol. És sima háton fekvő pozícióban szültem, de fel nem keltem volna semmi pénzért, biztos, hogy összeestem volna.

Első voltam