Ki mit tett amikor érezte, hogy itt az idő és beindult a szülés?

Elsőnél hajnalban arra ébredtem, hogy fáj a derekam, aztán 5 perces gyenge fájásaim voltak rendszeresen, amik zuhanyzásra sem múltak. Ekkor elővettem a szüléssel foglalkozó kónyveimet, hogy mit írnak (persze semmi újat nem olvastam, csak nem akartam elhinni, hogy szülni fogok) aztán felhívtam a szülésznőmet, aki mondta hogyha maradnak a rendszeres fájások, akkor menjük be a kórházba, így felkeltettem a férjemet, és mikor már erósebbek voltak a fájások, akkor bementünk.

A második szintén hajnalban kezdődött, szintén 5 perces fájásokkal. Lezuhanyoztam, néztem még a TV-t, mert gondoltam, hogy hova rohanjak. Aztán mikor erősebbek lettek a fájások, akkor hívtam a szülésznőt, keltettem a férjemet, hívtuk az anyóst, és mentnk a kórházba. Persze lehetett volna annyi eszem, hogy a második szülés biztos gyorsabb lesz, és elindulhattunk volna előbb is, mert mire beértünk, már alig bírtam menni.

Dehát mivel 5 perces fájásaim voltak az elejétől, ezért nehéz volt kisakkozni azt, hogy mikor érdemes indulni. Szerencsére a kórházba érkezés után hamar megszülettek a gyerekek. Semmi gyógyszer, szépen spontán ment minden.

Az biztos, hogy nagyon jó, hogy volt szülésznőm, mert telefonon szépen levezényelte a dolgokat, és a kórházban meg már várt minket.

Hajnali 4-kor fura barna szivàrgàsra èbredtem, nem tudom meddig lefagyva ültem mert minde opciòt àtrâgtam kivève a barna szivàrgàst..

kiiràs utàn egy nappal voltunk...

6 körül felhivtam a korhazat, bementünk ott a nèni azt mondta csinàlnak egy ctg-t de ez nem magzatviz tuti, csak biztos az 1 hetes vizsgàlat miatt van...9-kor elküldtem a fèrjem dolgozni mert majd haza trolizok :-)

10-kor kaptam egy dokit, felàlltam a padròl, spontàn burokrepedès 10-kor visszahivtam a fèrjem. vàrakozâs mert semmi nem törtènt se fàjàs se semmi, majd csàszàr, 15:17 felsìrt Nòra, apukâja karjàba tettèk egyből. a legcsodàlatosabb nap/perc volt az èletünkbe, annak ellenère hogy semmi nem tankönyvi eset volt... :-)