Akinek császármetszése volt, mennyi időre rá tudta normálisan egymaga ellátni a babát? Mennyi ideig van szüksége az anyukának segítségre?

Az angliai vagyok. Minel hamarabb kelj fel , es jarkalj. Az epidural hatasa 5-6 ora alatt elmulik, utana fel kelhetsz

Én is Angliába élek, lányom természetes úton 4 és fél éve született, kisfiam pedig 9 hete sürgöségi császárral. Nekem a 17 éves unokaöcsém volt itt 6 hétig és anyukám 10 napig segiteni és nem tudom hogy mihez kezdtem volna nélkülük mivel párom éjszaka és napi 15 órákat dolgozik. Én is próbáltam aktiv lenni a császár után és nem is az okozott gondot hanem egy fertőzés amit kaptam és vissza is kerültem vele a korházba. Ha tudsz azért próbáld meg kimélni magad legalább 6 hétig mert a császár az egy komoly hasi műtét és ha valaki segiteni akar akkor hagyd neki :-)

Utolso, igy hogy nem elso gyerek, igy nehezebb, jo , hogy volt segitseged.

Ahogy fel tudtam kelni, magamat is el kellett látnom. Tehát az első este 8-kor született, éjjel egyszer kihozták de én még feküdtem, reggel már velem volt és onnantól végig maradtunk is együtt. A másodiknál még hamarabb, mert ott a sürgősség miatt altattak, csak 5 órát feküdtem. Tehát ha magadat ellátod, akkor a babát is el fogod tudni látni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy 3-4 kilós gyerekről van szó.

Szerdán éjjel 11-kor császároztak, éjjel kettőig megőrzőbe voltam, már ott is ott volt velem a pici, és mivel tudott már megőrzőbe szopizni,így mikor kettőkor kivittek osztályra, akkor is maradt velem,csak annyit mondtak, hogy ha kell segítség, akkor csengessek. Akkor szóltam csak, mikor tisztába kellett tenni, én meg még nem éreztem a lábam.akkor jöttek a csecsemősök, tisztába tették, aztán fektették vissza mellém.délelőtt 10-kor elvitték az első gyerekorvosi vizsgálatra,addig hozzám jöttek felállítani, elkisértek lemosakodni,elsétáltunk megnézni a vizsgálatot,visszakísértek,mondták, hogy feküdjek le,mindjárt hozzák a picit, és kettőkor megint felkelünk, ha sikerül az is ájulás nélkül, akkor kiveszik a katétert, de ha bírom,akkor fel is ülhetek már előtte is. Hát akkor lefeküdtem, addig feküdtem (kb.fél óra), míg nem hozták a picit, akkor felültem már segítség nélkül, onnantól már jöttem -mentem. Délben jöttek látogatni,akkor eléjük már kisétáltam a picivel a karomban. Kettőkor, mikor esedékes lett volna a második felkelés,akkor már csak a katéter volt hátra. Nem mondom, hogy nem fájt, mert valami halál volt minden mozdulat, de gyűlölöm, ha ki vagyok szolgáltatva,így csináltam, meg legalább a pici is maradhatott velem,mert látták, hogy nem hagyom el magam,hanem ellátom. Igaz napokig nem tudtam egyenesen menni, de aztán az is javult. Itthon meg várt a nagyobb gyerkőc,és tudtam, hogy el kell látnom,mert páromra se szeretnék mindent rázúdítani.Amúgy nem tudtam, hogy mire számíthatok,mert az első simán született,de nem szabad magad elhagyni. Fájni fog az tény, de akkor is csinálni kell, mert akkor sokkal hamarabb rendbe jössz.

Császárt követő napon már baba-mama szobába kerültem onnantol kezdve minden baba körüli teendőt én láttam el. Kicsit nyugdíjas tempóban egy két hétig de ment minden.