Segítségre és véleményre van szükségem szülés és gyermekvállalás témában, bővebben lenn!?

Szerintem itt komolyabb gondok vannak annál, hogy a GYK közönsége meg tudja oldani.

Mindenki fél a szüléstől, a gyerekvállalástól, de az, ahogy te írsz róla, nem mondható átlagosnak. Szerintem ideje lenne szakemberhez fordulni, mert ha így folytatod, az jóra nem vezet.

1. Ha te nem akarsz gyereket, ne vállalj. A párodnak sem lesz jó, ha azt látja, hogy megkeseríti az életedet, hogy megfelelj az ő elvárásainak.

2. Ha ennyire taszít a szülés, az egész babavárást végig fogod rettegni.

Összességében tuti szakemberhez fordulnék a helyedben, mert ennek így ebben a formában nem lenne jó vége. Először is rá kellene jönnöd, miért nem szereted a gyerekeket. Ha ezen nem tudsz változtatni, nem szeretetből akarod őt a világra hozni, hanem elvárásból, akkor inkább ne tedd, mert tönkreteszed az életét!

Másrészt rá kellene jönni, miért ez a beteges rettegés a szüléstől, és lehetőség szerint fel kellene oldani.

Ha ezt a két dolgot nem tudod szakember segítségével sem helyretenni, inkább ne vállalj gyereket, mert nagyon boldogtalan leszel.

De hogy, nekem csàszàrom volt, màsnap màr a parkban sètàltam igaz görbèn, egy hèttel kèsőbb màr bicikliztem semmi problèma nem volt vele.

Egyèbkènt èn is fèltem a szülèstől, szerencse a szerencsètlensègben hogy csàszàr lett!

A gyerekektől, főleg a csecsmőktől irtóztam, de jött egy èrzès 10 èves kapcsolatban hogy èn csalàdot akarok magunkból formàlni. Es a sajàt?fiam imàdom, ennèl jobban szeretni nem lehet, csodàlatos!

Én akartam gyereket vállalni. Szülésem is könnyűnek volt mondható (hüvelyi úton). Mégis volt, hogy sírtam, és borzalmasan éreztem magam az elején. Rettenetesen nehezen éltem meg az első hónapokat. Most 2 éves a fiam, már kiegyensúlyozott boldog család vagyunk, de az eleje pokolian nehéz volt (nincs segítség).

Szóval a szülés csak egy kis része a gyerekvállalásnak, és ha így állsz hozzá, akkor az nem vezet semmi jóra...

Második vagyok.

Szerintem ne hagyatkozz arra, hogy elmúlnak maguktól a félelmeid. Mert ugye előfordulhat, hogy nem, és akkor ott állsz nagy pocakkal, stresszesen, remegve, mert sem a császárral járó műtét, sem a természetes szülés nem jó végkifejlet számodra, kibúvó meg már nincs ugye, mert a gyereknek ki kell jönnie. Szerintem ez olyan csapda lenne, ami még rosszabb a jelenlegi helyzetednél. :(

Azért gondolom, hogy a gyerekkel kapcsolatos ellenérzéseidet is rendezned kéne, mert egyáltalán nem olyan automatikus, hogy az ember szereti a saját gyerekét. Az esetek 99%-ában igen, de ugye tudjuk, hogy valakikből lesznek olyan szülők is, akik megölik a gyereküket. Nyilván ez egy szélsőséges példa, nem gondolom, hogy te is ilyet tennél,d e az simán előfordulhat, hogy nem tudod szülőként szeretni a gyerekedet, és ez a te életed mellett az övét is tönkreteheti. Sőt, azt is hozzá kell tenni, hogy aki várja a babát, szeretne gyereket, az is könnyen belecsúszhat abba, hogy annyira felőrli az első hónapokkal járó hálátlan és kimerítő monotonitás, hogy depressziós lesz a céltalannak látszó küzdelemtől. Ha peched van, és a baba rossz evő, hasfájós, éjszaka többször is kelni kell hozzá, akkor folyamatosan kimerült leszel. Az pedig még a legodaadóbb szülőt is taccsra teszi lelkileg, nemhogy egy olyan anyukát, aki eleve nem is szeretne teherbe esni, csak a párja felé szánja gesztusnak.

Ne sajnáld az időt és az energiát arra, hogy ezeket tisztázd magadban még most, amíg nem kerülsz kényszerhelyzetbe egy terhesség folytán. Így sokkal könnyebb rendezni a lelki oldalát, mint úgy, amikor az idő telik, és csak sodródsz az eseményekkel megállíthatatlanul, egy olyan végkifejlet felé, amitől rettegsz.

Borzasztóan sajnállak amúgy, nagyon rossz olvasni a soraidat. :(

Ne vállalj gyereket addig, amíg nem rendezed az ezzel kapcsolatos érzelmeidet! Szerintem is az az első, hogy rájöjj, miért nem szereted a gyerekeket úgy általában. A természetes szüléstől való félelmed nagy valószínűséggel ezzel kapcsolatos. Nem írok olyanokat, hogy nem kell félni tőle, mert ezzel rajtad most nem segítek, de az a meggyőződésem és tapasztalatom, hogy aki igazán vágyik egy gyermekre, az a szülésélményre is képes vágyni, és ha idáig nem is jutnál el soha, ezt a szélsőséges rettegést akkor is le kell küzdened.

Császármetszésről nem tudok nyilatkozni, én a műtéttől féltem mindig is jobban, de szerencsére nem került rá sor.

És egyetértek azzal, aki azt írta, hogy még a legszeretőbb szülő is padlóra tud kerülni az elején. Sőt, minél jobban vágyott egy babára, és minél inkább rózsaszín ködben képzelte el a babával járó boldogságot, annál nagyobb pofon lehet egy egész nap ordító kis csomag, aki még nem mosolyog, nem ölel, nem puszil, csak követel, sír egész nap és egész éjjel. Persze nem minden baba ilyen, de ki lehet fogni ilyen csöppséget is:) És ez tényleg emberpróbáló még annak is, aki szíve mélyéről vágyott a babára.

az is tény, hogy mindez semmi a későbbiekhez képest, elmondhatatlan önzetlen odaadás jár a gyermekneveléssel, én nem is tudom, hogy lehet szeretet nélkül csinálni. Jó esetben az anyaság sokakat nagyon jó irányban megváltoztat, de erre nem lehet építeni szerintem sem, még teherbeesés előtt meg kell keresni és lehetőleg megoldani ezeket a lelki gátakat, problémákat.

Én is csak azt tudom mondani, hogy egyáltalán nem biztos, hogy szeretni fogod a gyereket, csak azért, mert a tiéd. Aki nem akar gyereket, az ne szüljön gyereket, minden más csak mellébeszélés. A gyerek nem szeretése nem csak azt jelenti, hogy megölheted, hanem egész egyszerűen azt, hogy nem fogod tudni szeretni. Meg fogja érezni rajtad, főleg, hogy neki az lesz a legfontosabb mindenek előtt, hogy szeresd. Én inkább ezen aggódnék a helyedben, nem a szülési fájdalom miatt. Egy gyereket teremtesz ebbe a világba azért, hogy utána boldogtalanná tegyed. Az első három év végzetesen fontos és te ebben az időszakban nem adod meg neki, amire szüksége van. Egy nehéz szülés, egy fárasztó csecsemő, egy gyakran megromlott párkapcsolat terhe alatt pillanatok alatt összeroppan az, aki megbánja, gyűlöli az anyaságát, azt a szerepet, amit már élete végééig játszania kell. Hozzájárul ehhez, hogy te leszel az első, akin a gyereket számon kérik a rokonok, a szomszédok, még az ismeretlenek is az utcán, az oviban, iskolában, az orvosi rendelőben.

Az egész kérdésed rólad szól: te nem akarsz gyereket, nem akarsz fájdalmat se így, se úgy. A gyerekedre kellene koncentrálj. 1. akarnod kellene 2. mindent meg kellene tenned már most az ő javára.

Szerinted mit szenved az az apró baba, mikor világra jön? Legalább úgy, mint az anyja. A természet minket megalkotott arra, hogy meg tudjuk szülni, plusz fájdalomcsillapítók, orvosi segítség. Őt viszont löki ki a méh, gyűri, nyomja, kifordítja, szorítja, préseli az anya teste, s közben teljesen egyedül van.

A császármetszés nem veszélyesebb, a hüvelyi szülésnek ugyanúgy vannak komplikációi. Ezek rosszabbak, mint az egyébként tényleg erős szülési fájdalom. Fájdalom ellen viszont adnak érzéstelenítést.