Segítségre és véleményre van szükségem szülés és gyermekvállalás témában, bővebben lenn!?
Stabil biztos párkapcsolatban élek, jelenlegi párommal biztosak vagyunk egymásban és a közös jövőnkben. Bármi lenne kitartanánk egymás mellett. Ő szeretne gyereket, de én nem szeretem őket. De miatta is vállalni fogok egyet, és abban a reményben is, hogy tovább vinné családi vállalkozásunk. (Természetesen ha majd felnő és nem szeretné nem kényszeríteném rá).
A problémám pedig amiben szeretnék véleményt kérni azaz, hogy rettegek a szüléstől, pszichésen nem bírnám elviselni a természetes szülést. Mindenképpen császár mellett döntök, tudom sajnos ezzel is járhat komplikáció. De a másik problémám az, hogy az altatástól és a műtétektől (főleg hasi) is rettegek. Tudom abszurd vagyok, de komoly a kérdés és tényleg szükségem lenne mások véleményre vagy esetleg olyanok tapasztalatára akik hasonló problémával küszködnek/tek.
válasza:Ne vallalj gyereket, ha nem akarsz. Csak a párod miatt, meg a családi vállalkozás miatt ne szülj.
Én soha nem akartam gyereket, nem is szerettem a gyerekeket, vagyis inkább nem érdekeltek.
Amikor 2 éve voltam együtt a férjemmel, akkor jótt az érzés, hogy szeretnék gyereket.
A szüléstől való félelem reális. Mindenki fél az ismeretlentől, a fájdalomtól.....
Viszont a császármetszés alatt kiszolgáltatottabba vagy, mint a természetes szülés alatt. Ezt vedd figyelembe.
Ha rettegsz a szüléstól, akkor egy pszichológus segítségét kérd, mikor gyereket terveztek.
válasza:Itt nem a császárról van szó, mert nem a szülés módja tesz minket anyává.
Anyává válni kell! Egy hosszú folyamat, ami kezdődhet egy érzéstől, egy pozitív teszt látványától, egy szívdobogás meghallásától... A terhesség, a szülés mind egy-egy mozzanata ennek a bonyolult folyamatnak.
Anya az lesz, aki szereti, szeretettel gondozza a babáját, neveli a gyerekét. Egy örökbefogadó anya se nem szül, se nem szoptat, mégis anya, mert a lelkében akarta azt a gyermeket.
Te anya nem akarsz lenni.
Az pedig baj, mert az anyaság a fogantatástól a halálunk napjáig tart. Nincs kiszállás, visszaút, nincs még egy dobás. Egyszer csinálhatod végig és csak rajtad múlik, hogyan teszed ezt.
Először is egy önvizsgálatot javasolnék. Milyen a kapcsolatod a saját anyukáddal, apukáddal, vannak-e testvéreid és velük milyen a viszonyod? Vannak kisbabás barátok, barátnők? Egyáltalán adtak-e már a kezedbe babát, vagy csak úgy távolról láttál egy üvöltő csecsemőt?
Van rá ok, ami miatt nem szereted a gyerekeket? Meg tudod fogalmazni ezt az okot?
Félsz, hogy fel kell adnod a szabadságot, a spontaneitást, a saját kényelmes életed kisebb-nagyobb dolgait?
Milyennek látod a gyerekeket?
Elképzelted már a saját gyerekedet, vagy csak azt, hogy lesz?
Próbálj ki valamit. Tegyél egy kispárnát a pocakodhoz, állj a tükör elé. Tetszik a látvány, megérint, milyen érzéseket vált ki?
Először tegyél a lelkedben rendet, aztán döntsd el ezt a gyerekkérdést. Ne a férjednek szülj, ne a vállalkozásnak, ne a társadalmi elvárásoknak. Ha gyereket akarsz, önmagáért akard!
válasza:Szeretném megkérdeni hogy mennyi idős vagy kedves kérdező?
Én ezt igy éreztem kb 20 évesen... majd 22 éves szültem meg az első fiam! Imádtam a terhességem, nagyon vártam őt, megszületett depressziós lettem, a környezetemben élők sokat segitettek, de feljött a 20 éves énem, azzal a plusszal hogy mennem kellett bulizni, szórakozni, stb...
Most már teljesen le vagyok nyugodva, imádom a fiam, viszont nagyon nagyon sajnálom hogy akkor mikor a fiamnak a legnagyobb szüksége volt rám nem voltam mellette:((
Most ujra terhes vagyok, (5 év lesz közöttük) jön a második fiam, teljesen másképp látom a dolgokat. Kellett az 5 év hogy felnőljek a feladathoz, az anyasághoz, hogy ne legyen nyűg felkelni, ne legyen probléma vele foglalkozni, megetetni, lemondani olyan dolgokról ami az én javam szolgálná, és előtérbe tudom azt helyezni ami neki kell, róla szól!!!
Ezért érdeklődnék milyen idős vagy, mert még lehet fiatal vagy ahhoz hogy gyermeket vállalj! Lehet nem vagy rá megérve!
De az biztos... a többiek elöttem már leirták, ilyen hozzáállással ne vállalj gyereket, mert a kapcsolatod is rá mehet, és a gyereket is bánthatod! Azért meg hogy Ő tovább vigye a vállalkozásotokat abszolut ne szülj gyereket! Ez abszurd! :O
Mindenkinek köszönöm az értékes válaszokat!
Kedves Második. Igen én is belegondoltam már a szülés utáni depresszióba és szinte biztos vagyok benne, hogy utolérne ez a "nyavaja". Nem szeretném se magam se a babát se a kapcsolatom tönkretenni, lehet talán ettől tartok a legjobban, hogy annyira ragaszkodom a páromhoz, hogy ez is közre játszik, hogy túl nagy a szeretet és törődés igényem és aggaszt, hogy 100%-osan háttérbe szorulok és az lelkileg nem viselem jól. Nyilván egy anyának a gyereke az első, ezt nem önzésből mondtam, csak egy szülés utáni összeroppant lelkivilág mellé ez csak hab lenne a tortán. Most már kezdek teljesen pánikba esni, hogy még jobban belemélyedtem a témába. Köszönöm az együttérzésed, engem is elkeserít mert azért az is bennem van, hogy így teljes egy család és bízom benne hogy eljön az a bizonyos érzés.
De a pozitív reményt ébresztő kommentek jólesnek, érzem h van remény azért.:)
11:26
Szüleimmel nagyon szoros a viszonyom. Nagyon sokat megtettek értem és törődtek velem, de nem kényeztettek el. Testvéreim nincsenek és babával közeli viszonyom sem, inkább sok problémás gyereket láttam.
Szerintem az ok az, hogy tartok attól, hogy a párom családjának más a nevelési felfogása. Aminek a problémáját egy példával tudom érzékeltetni: hivatalos ügyben fontos lett volna hazajutnom és a párom vitt volna autóval, de a testvérének a gyerekére vigyáztunk, a gyerek azt mondta hogy nem hajlandó elmenni a nagyihoz amíg a párom hazavisz, mert számítógépezni akar és elkezdett hisztizni, és a párom ez miatt nem vitt haza. Mert ők nem szólnak rá, nagy ritkán ha mégis akkor még ők kérnek bocsánatot, és ezzel az a probléma hogy a gyermek nagyon szemtelen és szerintem ezt nem kellene hagyni, egy 8 éves gyereknek már meg kellene értenie egy ilyen helyzetet. Én nem szeretném ezt sem, hogy rossz nevelést kapjon a gyermekem is ez miatt szenvedjen ő, a család és én is.
Kedves Utolsó!
Őszintén megvallva 20 éves vagyok még mindenképpen várok a szüléssel 6-7 évet. De már most látom, hogy elég komoly problémáim vannak ezzel kapcsolatban és érthetően aggaszt a helyzet.
válasza: válasza:13 as vagyok! Ahogy irtam nálam is ez volt, 20 évesen én is igy gondoltam! Majd ez bőven bőven megváltozott! Annyira hogy havonta sirtam mikor megjött a mensim, hogy már megint nem sikerült! Nyugi... Korai érzések ezek! És felejsd is el a gyerek témát! Élj, bulizz, dolgozz, szerelmeskedj... Közbe védekezz:))) Évek múltán megjön az anyai ösztön:)))
Minden jót Nektek:)
Kedves 13-as!
Köszi a bíztatást, nektek is minden jót :)
válasza:Kedves Kérdező,
Mi történt azóta, anyuka lettél?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!