Mit ereztetek amikor megindult a szülés? Megijedtetek?

Én épp feküdtem este 8 körül, amikor két kattanást vagy kopogás szerűt hallottam a pocakom felől, mivel furcsálltam felkeltem, hogy szóljak a férjemnek, épphogy átértem hozzá (a nappaliban tévézett), benyitottam, és elöntött a magzatvíz :D. Nem mondom, kicsit megijedtem, és kapkodni kezdtem (hívtam a szülésznőt, közben fél kézzel az összepakolt csomagot ráncigáltam, hogy biztos betettem-e mindent, stb.), de a férej szerencsére elég higgadt maradt a körülményekhez képest. Azt azért nem mondanám, hogy pánikba estem. Ez a kapkodás is elmúlt amikor már a kórház lépcsőin mentünk föl, és megnyugodtam, hogy beértünk, a gyerek még bent van (én attól féltem, hogy nem fogunk beérni, és otthon szülöm meg az előszobában vagy ilyesmi :D), és hamarosan jó kezekben leszek. Utána még a kórházban következett 12 óra vajúdás, a fájásaim nem rendszereződtek, reggel 8-kor adtak oxitocint, innen + 3 óra amire meglett a kisfiam.

A fájdalommal kapcsolatban: nagyon durva, tényleg, ez igaz, de teljesen őszintén én rosszabbra számítottam. Túl vagy rajta, elmúlik, már aznap teljesen jól voltam (ok, fájt még a gátseb pár napig, de az nem volt vészes) és mindennek a tudatában és ismeretében vállalkoznék rá újra, szóval nem tántorított el attól hogy legyen kistesó. :)

Kitartást! Minden rendben lesz, ne aggódj. Könnyű szülést kívánok Neked!

Ne aggódj, bár tudom, hogy könnyű mondani. Persze, kicsit mindenki megijed, ha hirtelen rájön, hogy szülni fog. Engem kicsit váratlanul ért, pont két héttel a kiírt időpont előtt, a 38. héten. :)Szerencsére nem voltam egyedül, összecuccoltunk, s indultunk kocsival a kórházba. Csak az volt a kellemetlen, hogy úgy kellett készülnöm, hogy közben folydogált a magzatvíz, én meg nem akartam mindent összemaszatolni a lakásban. :)

A szülés nekem sokkal jobb volt, mint vártam. Én is nagyon ráparáztam, bevallom eléggé rettegtem a fájdalomtól. Hiába nagy a fájdalomtűrő képességem, egyszerűen az bizonytalanított el, hogy nem tudom milyen típusú fájdalomra számítsak, hisz még hasonlót sem éreztem ezelőtt. A vajúdás része menstruációs görcsökhöz hasonlított, abszolút elviselhető kategória volt. Mikor sűrűsödtek, én kértem EDA-t, amit már előre eldöntöttem. Féloldalasan hatott, de mégis jó volt, hiába éreztem erősebben az egyik oldalon a fájdalmat, maximálisan az elviselhető szinten maradt. Nekem a kitolás része volt a legrosszabb, de az meg úgysem tart órákig, szóval, amiatt már ne aggódj. :)

Tervezel valamilyen fájdalomcsillapítást kérni? Bárhogy is döntesz, ne befolyásoljanak mások rossz tapasztalatai, az nem visz előrébb a felkészülésben.

1-es vagyok nekem például pont hogy a kitolás már sokkal könnyebb volt mint előtte. Ahogy a tolófájásaim elkezdődtek kb. harmadik nyomásra meglett a babám.

Na egy a lényeg, máshogy éli meg mindenki a fájdalmakat, és az egyik embernek ez rosszabb, a másiknak az, felejts el mindent amit mások mondtak, jól mondja a kettes, ne befolyásoljanak mások rossz tapasztalatai!

Én a kiírt napon még elmentem ctg-re, ott kérdezték hogy nem fáj-e a hasam mert a gép szerint erös összehúzódásaim vannak :O hát én nem éreztem :-)

Aznap este 8-kor már rendesen fájt, bementünk a kórházba, 45 perc múlva már kint volt a baba. Nem kaptam epidurált, mert már nem volt rá idö, meg nem is fájt annyira elviselhetetlenül. Sokkal rosszabbra számítottam. A legrosszabb a gátmetszés volt. Szerintem simán ki fogod bírni, ne parázz rá.

A 37. héten, éjjel elöntött a magzatvíz. Megijedtem, remegett a lábam.

De az egészben az volt a legviccesebb, hogy párom jobban izgult, ezért véletlenül neki ment kocsival a garázsajtónak.

A leggázabb pedig az volt, hogy éjjel a kórház főbejárata nem volt nyitva, én meg csordogáló magzatvízzel idegbetegen kerestem az éjszakai bejáratot...

Na, így a szülés után ezekre emlékszek a legjobban, a fájdalmat megpróbáltam törölni. :-)

A babáért pedig ez az egész "tortúra" semmiség.

Szép szülèst!

Én tudatosan nem agyaltam azon, vajon mennyire fog fájni, mert nem láttam értelmét egy olyan dolgon stresszelni, ami elkerülhetetlen.

Mindig arra gondoltam, hogy kezdjen el folyni a magzatvíz, mert az egyértelmű jele lesz a szülés megindulásának, és így is történt az egyik reggelen. :) Meg nem ijedtem, viszont nagyon izgatott és kíváncsi lettem, hiszen tudtam, hogy nap végére már biztosan kezünkben tarthatjuk.

A fájdalom rettenetesen sz@r volt, de az eredménynek és a gyors felépülésnek köszönhetően nem gondolkodnék egy újabb babán.