Első gyereknél feltétlenül igaz az, hogy a szülés elhúzódhat hosszú órákon keresztül (15-20h)?

Ha elfolyik a magzatvized, akkor 1 órán belül illik beérni a kórházba, mert a magzatvíz előresodorhatja a köldökzsinórt, és a baba belegabalyodhat. (ez is feltételes mód, most ne kezd el ettől félni)

Ha elfolyt a magzatvíz, nem feltétlenül jönnek a fájások, akkor meg kell indítani őket. Fájás nélkül nem tágulsz.

B verzió

A magzatvíz nem mindig folyik el, nekem mindkétszer úgy repesztették meg a burkot.

Az első szülésem lassabb volt, fokozatosan tágultam, szépen lassan erősödtek a fájások, ki lehetett bírni.

Nem tudom, mikortól kellene mérni az időt. Mikor a férjem dolgozni ment reggel 7-kor, néha már fájogatott a hasam, de nem tudtam eldönteni, hogy jóslófájás, vagy szülés lesz.

Kb. 11 órakor kezdtek el rendszereződni, 10 perces fájások voltak. 1-kor mentem be a kórházba 5 perces fájásokkal (előtte átrendeztem a bőröndöt, mert túl sok holmit pakoltam, kiteregettem a ruhákat a mosógépből, lezuhanyoztam..stb, és taxiba ültünk, közben anyukám egyfolytában pánikolt:)) A férjemnek fél háromkor szóltam, a lényegre pont beért, de előtte zavart volna ha ott van, pedig úgy terveztük. Négyre lett meg a baba.

A második baba sokkal gyorsabban jött, azt hittem szétmegy a hasam, mikor tágultam, de hamar túlestem a szülésen. Itthon nem tudom mennyit vajúdtam, de a kórház csak 1,5 óra volt szüléssel, mindennel.

Az első babánál nagyon tudatos próbáltam maradni. Tényleg büszke vagyok magamra, mert nem jajgattam, meg semmi. Mikor jött a fájás, előre hátra ringatóztam, arra gondoltam, hogy mindjárt vége, de ki kell bírni, a következő úgyis erősebb lesz. Aztán jön a pici.

Utólag semmi rossz érzés nincs bennem egyik szülésemmel kapcsolatban sem.