Félek a szülés következményeitől (kérlek olvassátok el, elég hosszú). Mik a tapasztalatitok, hogy lehet felkészülni?
Sziasztok
Szépen kérlek titeket, olvassátok végig, minden részletről alkotott véleményetek érdekel.
A barátom a jövőben nagyon szeretne gyereket, de én nem tudom hogy szeretnék-e egyáltalán. Még van időnk(20 és 23 évesek vagyunk, bár tudom hogy biológiailag a közeljövőben lenne az ideje, majd elválik hogy hogy alakul). De természetesen ilyen téma is többször előjött már.
Én igazából annyira nem szeretem a gyerekeket(töri szakos vagyok, de eszem ágába sincs tanárnak menni emiatt,pedig nem túl nagy a lehetőségek választéka humán téren(de ez most nem épp tartozik ide)). A szüleim is elég rosszul neveltek így tudom, hogy nem is tenne jót a gyerekemnek ha én is nevelném, inkább csak ráhagynám másra hogy nevelje nélkülem, mert én inkább csak ártanék neki.
De igazából a barátom miatt még bele is mennék a gyermekvállalásba, tudom, hogy neki ez annyira fontos dolog, hogy ha én biztosan nem akarnék gyereket a jövőben, akkor valószínű elhagyna.(ismerem a helyzetét és nem is hibáztatnám érte.)
Viszont nagyon félek, nem is a terhességtől hanem a szüléstől, annak nehézségeitől(erről itt sokat olvastam, ám annyira nem nyugtatott meg), de legfőképpen annak következményeitől.
Nem tudom, hogy mi a jobb, a császármetszés, vagy a természetes. (a császár, csak egy vágás lenne elvileg(bár a részleteket annyira nem ismerem), de olyan elmesélést hallottam, aki mesélte, hogy mellette császárral szült valaki, és csak azt látta hogy 8 db-ba szakad szét, és mindenhol vér van :S/azért tudom hogy ez biztos túlzás volt, de nagyon megijedtem ettől a borzasztó beszámolótól/)
Félek a Gátmetszéstől, mert azt hallottam, hogy ennek következtében sokkal érzéketlenebb lesz a csikló, és már nem fogom tudni élvezni a szexet, és a párok elhidegülnek egymástól, vagy pedig fájni fog az együttlét(valószínű ez volt a szüleimnél, még együtt vannak, de kb egymásra se néznek már, kb én lehettem az utolsó együttlétük, meg amúgy is balesetgyerek vagyok.)
A másik hogy azt hallottam, (egész pontosan azt tudom hogy a nővérem így járt), hogy a szülés miatt nem fogom tudni visszatartani a vizeletemet, és folyton be fogok emiatt pisilni. :S
Valamint olyat is hallottam, hogy a szülés következtében olyan mértékben kitágulhat a hüvely, hogy megint tönkremegy az intim életem, és egyik fél sem fogja élvezni a szexet.
Egyáltalán attól is kicsit tartok(bár ennek tudom kicsi a valószínűsége a mai világban), hogy egyáltalán túlélem-e, főleg azért mert, én egy alacsony 155cm magas, igen gyenge testalkatú, és nem egy kitartó lány vagyok, aki igen rosszul viseli a megpróbáltatásokat. Túl sok pozitív dolog nem is ért az életben.(tudom ez nem valami pozitív önvélemény, de hát ez az igazság)
Ezeket elmeséltem a barátomnak is, ő folyton olyannal jön, hogy létezik olyan hogy intim torna, meg valami Kegel gyakorlatok, és valami PC izomerősítés, amikor pedig ott lennénk, van terhestorna, ezeknek köszönhetően el lehet érni(hogy ha nem akarok császárt), hogy az orvos ne kötelezzen gátmetszésre, és magától se történjen szakadás.
Azt nem vonom kétségbe, hogy ez mind nagyon hasznos, (magamtól is találtam egy intim tornás könyvet belelapoztam, meg olvasgattam, bár nem vittem túlzásba) de, hogy csak erre hagyjam magamat, ennyire azért nem bízok ezekben a dolgokban.
Kélek szépen minél többen írjátok meg, a ti tapasztalataitokat a szülés következményeiről(nektek jelentkeztek-e olyanok amiket fenn írtam, esetleg egyéb valami furcsaság), hogy milyen fizikumotok volt, szüléskor(pl én mindig is utáltam a tornát suliba, sosem mozogtam rendszeresen, sosem sportoltam semmit, így igen gyenge vagyok) , és milyen módon szültetek, és mi a véleményetek azokról a gyakorlatokról.
Esetleg nektek van valami tanácsotok hogy hogyan lehet felkészülni fizikálisan(tudom, legyek pozitív, majd a gyermek megléte megnyugtat, meg stb, de úgy ténylegesen hogy lehet felkészülni.)
Tudom kicsit sokat kérdezek, és hosszú is a szöveg, de tényleg nem tudok máshova fordulni, ahol valós tapasztalatokat, és válaszokat kaphatok.
Hatalmas köszönet minden rendes válaszért előre is.
válasza: válasza:Elég érdekes vagy! Ha tudod azt, hogy nem nevelnéd, nem foglalkoznál vele, akkor ne vállalj gyereket. Mert lehet hogy megváltoznál szülés után, de mivan ha nem?? Akkor nem foglalkoznál vele?
Vagy lehet, hogy ezt már csak azért beszéled be magadnak, mert félsz a szüléstől...nem tudom.
Természetes dolog, hogy félsz a szüléstől, de a leg-elrettentőbb példákat hozod fel. Természetes úton szültem, amit nem bántam meg, hiába nagyon fájt, örülök hogy nem császároztattam magam(pedig gyakran gondoltam rá). Gátat is vágtak, de olyat nem tapasztaltam, hogy érzéketlenebb lett a csiklóm (én pl. jobban élvezem a szexet szülés óta, de persze ez mindenkinél más). Vizelettartással sincs problémám. Nem fáj az együttlét, eleinte kellemetlen volt, de nem sokáig. Nem kell egyből a legrosszabba beleélned magad.
Azt pedig el sem tudom mondani, milyen jó érzés anyának lenni, úgyhogy remélem, megváltozik szülés után a véleményed a gyerekről.
válasza: válasza:Kétszer szültem, nemsokára harmadszorra fogok. Én is féltem, de nem ilyen butaságoktól. Inkább a babámat féltettem, hogy minden jól alakuljon. Repedtem, vágtak is, nem volt kellemes, de soha nem volta bajom a vizelet visszatartásommal, és a szexet még jobban élvezem, mint a szülések előtt. 158 cm magas vagyok, bár én nagyon jól viselem a megpróbáltatásokat, ez a 3. terhességem nem olyan kényelmes a meleg miatt, nem panaszkodom. Alig várom, hogy meglássam a kisfiamat. Éretlen vagy még a gyermekvállaláshoz, és ezt nem szabad erőltetni. Ne a terhességtől, szüléstől félj, hanem inkább az utána következő gyermeknevelés nehézségeitől. Ha erre sem állsz készen, arra sem fogsz! Várjatok még, élvezzétek az életet, szórakozzatok, így nem szabad gyereket vállalni! Teljes szívemből írtam ezt, nem rosszindulatúan!
38+2 h km
válasza:Hat en semmit se tapasztaltam abbol,amit
leirtal.Termeszetes uton szultem 7 honapja,
volt gatmetszesem is.De koszonjuk szepen
nagyon jo a szexualis eletunk,minden olyan,
mint elotte volt.Ja es en is 155 cm es 42 kilo
vagyok megis megszultem 6 ora alatt egy
3300 g es 55 cm kislanyt.
Feleslegesen aggodsz ezek miatt
válasza::)
Szia! En ugyanilyen voltam :) mikor Parom felhozta a gyerektemat 20 voltam a westend tetokertjebol majdnem leugrottam.... Mert en utalom a gyerekzsivalyt tulajdonkrpp a kisgyerekek is idegesitoek voltak nekem... Tehat konkretan lrtaglozott... O 23 volt.
Aztan addig addig alakult hogy terhes lettem :)
Nem volt orom es boldogsag de elvetetni sose fordult meg a fejemben. En 7 honapos terhesen kitalaltam hogy na akkor most megtanulok korcsolyazn. En is rossz csaladbol szarmazom es rettegtem hogy en is rossz leszek. Terhesseg alatt rengetegszer megfordult bennem hogy orokbeadom mert nem vagyok arra se jo higy felneveljem...
Terhesseg alatt eszembe se jutott a szules... Sose! Aztan 37 hetesen egyszer csak veres folyasom lett irany a korhaz jo nagy volt a riadalom. Mondom a szuleszeten hogy en vagyok es miert jottem, azt mondja a no mosolyogva uljek le nincs gond jon a doki... Volt ott egy masik kismama kicsi hadsal melle ultem. Jott a holgy hogy szulo anya jojjon. Olvasok tovabb. Megint szol, nezek a csajra hogy ez suket vagy mi van? O is nez ram nagy szemekkel, erre Parom szol hogy te jossz!
En ott lesokkoltam es visitottam mint az ujevi malac hogy en nem szulok es mar jol vagyok es megyek haza. Jon a doki hogy mi ez a kiabalas es mondom neki is hogy itt tevedes van es en nem szulok mert az faj rn meg jol vagyok es a dokim sincs itthon. Mondja a doki hogy ezt majd o eldonti... Nezek paromra, mondom neki hogy uristen ebbol mi lesz erre kiszol a doki hogy max egy gyerek...
Na mindegy. Egy szonak is szaz a vege ugy megijedtem hogy 42. Hetig nem is szultem. Korhazban voltam mar kiserleti nyuszinak (oxitocin terhrles stb miatt) erre 7kor jon az egyetemi magantanar atyauriszen vizitelni hogy o akkor most engem megvizsgalna. Hat mondom akkor hajra... Csak hogy a vizitesek nem mentek ki vagy fordultak el a vizsgaloban hanem neztek... Konkretan egy gang-bangben ereztem magam. Tudom ok ezer ilyet lattak mar az en pin..at viszont egyszerre ennyien sose neztek...
Kis ido mulva szol a doki hogy na akkor most szulunk es kapom a tagitot, meginditjak. Hisztiztem egy sort a dokimert, behivtak vittek a szuloszobaba es mikor beleptem az ajton rosszul lettrm hogy ez most talan nem lesz annyira vicces nap es nem sokara nem lesz oszinte a mosolyom...
Reggel 8kor inditas, este 10kor mar repkedtek a b betus szavak... Hat mit mondjak? Faj de elek... Csaszar lett a vege. Nem jo nem is rossz..
Nekem igy visszagondolva jo poen volt... Most veszitettuk el sajnos masodik babankat de.mihamarabb akarunk Tesot a fiunknak. Az utana valo idoszak kemenyebb mig hozzaszoksz hogy egy csecsemo iranyit teged es az eleted de en soha el nem cserelnem 1 percet sem! A legjobb dolog az eletemben a Fiam! Meg 3 gyerrket szeretnek (ahhoz kepest hogy anno egynek a gondolatatol is vert a viz)
válasza:160 centi, 43 kg, 1. baba 3 óra alatt lett meg. Másnap már mentem volna haza. Semmi komplikáció, vágás volt, de az is hamar gyógyult. Vérzés alig. A szoptatás időszakában döcögött a szex, de az nem a vágás miatt, hanem inkább az anyai hormonok hatására. Megoldotta a türelem, meg a síkosító. Ilyenkor a legtöbbet kevésbé kívánják az együttléteket. Nem voltam inkontinens, nem repedtem sehol, a hasam olyan, mint régen. Ja igen, volt enyhe aranyerem, a szülés előtt 1 hónappal kijött, és kb utána 1 hónappal múlt el. Nem brutál, csak néha volt zavaró. Nem bírtam soha más gyerekeit. A sajátommal jól elvagyunk. A csikló a gátmetszéstől nem lesz érzéketlenebb, a közelében sincs a vágás.(bár előfordulhat, hogy valaki csiklóig reped, elvétve) Első gyerek után a legtöbb nő hüvelye majdnem eredeti méretére visszaáll. Alig észrevehető a különbség.
Én a természetes szülésre szavazok, bár nyilván nem minden áron. Van, akinek meg a császár jön be.
Szerintem amíg ennyi para van benned, amin nem tudsz túllépni, ne vállaljatok gyereket, mert összetörsz benne. Ilyet nem lehet úgy, hogy "naegyefene". Csak és kizárólag akkor, ha már te is vágysz majd rá. Akkor meg nem fognak érdekelni az ilyen "apróságok".
válasza:Szia!
Még várj legalább 2-3 évet az első babával szerintem, mert addigra lehet teljesen másképp gondolsz mindent.
Leírom nálunk, hogy alakult, különbség kettőnk között az, hogy Én mióta az eszemet tudom gyereket akartam, imádom őket. Mégis 5 év együttlét után vállaltuk az első babánkat. 24 évesen szültem.
8 hetes volt a kis babóca mikor kiderült gyarapodik a család. Örültem, mint majom a farkának és 100%-ig biztos voltam benne, hogy lányom lesz, már nézegettem a ruhácskákat is. Mi lányos család vagyunk, páromék vegyesek így valamiért mindig is úgy éreztem nekem csakis lányom lehet, persze az egész család végig szekált, hogy tuti fiú. 12 hetesen elmentünk 4D-s UH-ra, de előtte megbeszéltem a kicsivel, hogy mutassa meg magát ha fiú, hogy legyen időm hozzászokni a gondolathoz. Kiderült, hogy KISFIÚ csúnya, nem csúnya , de egy világ dőlt össze bennem, Uh-után bőgtem egy nagyot a csalódottság miatt. 2 hétbe telt mire elfogadtam és újra tudtam örülni. Ahogy teltek a napok egyre jobban vártam, hogy végre megszülessen és ölelhessem, puszilhassam az Én egyetlen KISFIAMAT. Álom várandósságom volt, minden leletem szuper volt, sosem hánytam, nem volt hányingerem, nem voltam kívánós, vágytam a szexre talán jobban is mint előtte, talán még jobb is volt, hisz érzékenyebb lett a testem. Végig dolgoztam, közben nagyokat sétáltam, összesen 14 kg-ot híztam.
Április 27-én arra ébredtem éjjel 2-kor, hogy valami pukkant belül és elkezdett folyni a magzatvíz,Én úgy felpattantam az ágyból mint akit kirugdostak onnan. Semmi fájásom nem volt, egy pici görcs se semmi. Letusoltam, összepakoltam a cuccomat, szépen elkészülődtem és 3: 30 kor vettek fel a szülészetre. Megvizsgáltak, minden oké volt velem is a kicsivel is. Én valamiért a beöntés miatt izgultam, de iszonyatosan. Aztán szépen lassan teltek az órák, kismamik jöttek-mentek-nyögtek-sírtak-nevettek, de nekem még mindig semmi nem történt. Vagyis történt, mert tágultam, de még mindig nem fájt. 11 órakkor már türelmetlen voltam és iszonyatosan éhes, mindig kérdezték, hogy na valami panasz? Válaszom az volt, hogy éhen fogok halni. Aztán már úgy kérdezték mosolyogva, hogy na az éhenhaláson kívül valami van már? Vicces volt nagyon. 11:30 kor mondták, hogy meggyorsítják kicsit a dolgokat, kaptam oxitocynt. 11:45-re kezdett hatni, elkezdtem görcsölni, levert a víz, na ekkor kezdtem iszonyatosan szomjazni. 11:55-kor mondtam, hogy nyomnom kell(olyan érzés mintha kakilnod kellene). Elkezdtek előkészülni körülöttem, aztán mondta a szülésznő hogy na gyerünk kismami nyomjon egyet, kakiljon ide a kezembe. Na Én nyomtam is egyet, mire félig kijött a fejecskéje, aztán mégegy nyomásra kint volt az egész buksija, 3. nyomásra meg kicsúszott a kis teste. 12: 00-kor felsírt az Én 2900g-os csemetém. Együtt sírtunk.
Nem repedtem, nem szakadtam, nem volt gátmetszés sem. Utána 2 órát a megfigyelőben pihengettünk együtt 3-an. Nagyon jó volt, nem fájt semmim, csak nagyon fáztam a sok vérveszteség miatt.
Miután letelt a 2 óra átvittek a szobámba, de előtte pisilni vittek és a szülésznő ott állt az ajtó előtt, életemben annyi pisi még nem jött ki belőlem mint akkor, de komolyan pisiltem vagy 10 percen keresztül.
Mielőtt kijöttem volna a szülészetről mondták, hogy az ebéd már bent vár. mondom szuper!!! Komolyan tudjátok milyen a kórházi koszt az otthonihoz képest,d e akkor ez nem érdekelt, megettem a levest a másodikat és utána még 2 extra szendvicset és egy liter vizet megittam, mindezt az ágyamon törökülésben. Utána elmentem letusolni, mert nagyon nem éreztem jól magam. Addigra beért a család is és Én meg kiültem velük a váróba beszélgetni. Erre jön egy nővér, bemegy a szobánkba (4-en voltunk, bár akkor még csak ketten)kijön és keresi a kettes kismamát, hogy hol van. Mondom itt vagyok, odajön kérdezi, hogy maga nem délben szült, mondom de igen. Azt mondja ennyire jól van? Mondom nagyon, semmi bajom, ettem-ittam, fürödtem és minden oké. Fürödtem??? Egyedül??? Mondom persze, nem kellett volna? De igen , de nem szoktak ennyire fittek lenni szülés után pár órával. Mosolygott egyet majd elment.
A kórházban normál szülés esetén 5 napot kell bent lenni, császárnál 6 napot, ami nekem kegyetlen volt, nem bírom a kórházi létet. Az ellátás, a körülmények szuperek voltak(saját fürdő, wc, konyha, hütő, kedves személyzet, bájos csecsemősök...). Hozzáteszem nem fizettem senkinek egy forintot sem!!!!
Mire kijöttünk a kórházból már alig véreztem, szinte már elég volt egy tisztasági is. ennek ellenére, bármennyire is nehéz volt kivártuk a 6 hetet, elmentem dokihoz aki mindent rendben talált, így újra egymásnak eshettünk, persze óvatosan, hisz újra első alkalom volt. :D
Szerintem ugyanolyan vagyok lent mint előtte, nem maradt vissza semmi negatívum. Én inkább pozitívnak mondanám, mert érzékenyebb lett, hamarabb és többször lesz jó egy szerelmeskedés közben.
Mi azóta is imádjuk egymást, nem vágyunk másra. Annyira nem, hogy most várjuk a második babánkat aki tegnap volt 24 hetes és KISLÁNY!!!! Na amit leírtam a kisfiúnál, hogy álom várandósság, na a kislány pont ellentéte. 18.hétig folyamatosan hánytam, naponta többször is, szó szerint mindentől. Viszont a 19.héttől mintha elvágták volna minden nagyon jó.
Na nekem is hosszúra sikeredett, remélem tudtam segíteni, ha kérdésed van még írj!
Ja és 164 cm vagyok és általában 50 kg +/- 1-2 kg.
válasza:Ja es a szulesi fajdalmakra ne innen vedd a peldat! Vigyorogni tuti nem fogsz, de az agyunk olyan jol van osszerakva hogy a szules utan mar csak arra emlekszel hogy fajt. Tobbre nem.
Itt amugy is mibdig verseny van! Hogy. Kinek volt nehezebb hosszabb veresebb fajdalmasabb a szulese! Ezeket ne vedd alapul sose :)
Faj. Rohadtul faj de nem emlekszem masra. Nem tudnam leirni hogy pontosan milyen de faj. Viszont ha nem akarsz akkora hos lenni mint en kersz fajdalomcsillapitast...
En ugy voltam vele hogy aaa mit nekem egy szules? Pikk-pakk lenyomom bem kell a hatamat szurkalni .. Hat mire ejfelkor a mutobe loktek egy jo par oran at szidtam magamat az anyamat es mindenki anyjat hogy.miert a nonek kell szulni es nem a ferfinak.
válasza:A barátod miatt ne vállalj gyereket, inkább menjetek szét.
Én is nagyon féltem a szüléstől, ahogy szinte mindenki. Mégis, amikor elfolyt a magzatvíz, csak arra tudtam gondolni, hogy nemsokára a kezemben lesz a kislányom :-). Gátmetszéssel szültem, nem lett rosszabb a szexuális életünk, sőt és nem pisilek be, 3 éve szültem :-).
Ha később (2-3 év) sem akarsz te magad miatt gyereket, engedd el a barátodat, had legyen mással gyereke, ha veled nem lehet.
Én is vékony vagyok, 160 cm és 50 kg, nem sportolok, de az alkatomból kifolyólag nem volt gondom a terhességem alatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!