Félek a szülés következményeitől (kérlek olvassátok el, elég hosszú). Mik a tapasztalatitok, hogy lehet felkészülni?

Aranyos kérdés. :)

Nem kell félni. A másállapot tényleg más állapot, ott az ember lánya egy nagyon bizarr, ám annál jobb átalakuláson vesz részt, a nőből anya lesz.

Én egészen szülésig nem éreztem semmit a baba iránt, viszont ahogy kinn volt azonnal hatalmas ragaszkodást, féltést, szeretetet éreztem.

Szülés: négyszer szültem, egy nagyon félős ember vagyok és még élek, és nem pisilek be. Szerintem a fájdalom ellenére csodálatos dolog szülni. Az a baj, hogy nem tudom neked megfogalmazni, mert olyan, mintha olyannak magyaráznám a szerelmet, aki még sosem érezte. Ennek a fájdalomnak nagyon nagy értelme van, ez nem egy egyszerű fájdalom, a vége gyönyörű.

A gátmetszéstől én is nagyon-nagyon tartottam!! Aztán utánaolvastam a témának, és már nemcsak féltem tőle, hanem tudtam is, hogy ez mennyire felesleges, és káros is! Ezért választottam olyan szakembert aki nem alkalmaz ilyesmit rutinszerűen, hanem csak ha a gyerek érdeke azt kívánja (1000 szülésből 1 van ilyen, de Magyarországon sok kórházban rutinból vágnak)

4 szülésemből 3 minden sérülés nélküli volt, 1-nél császár kellett(3.-nál)az nem volt sétagalopp, jobban fájt, nehezebb volt a felépülés, főleg a 2 kicsi mellett. Sokat segített, hogy a párom otthon tudott maradni velem 1 hónapig.

Vizeletcsepegés mind a 4 után volt, a császárt kivéve a 6. hét végére szinte magától, napi 5-10 perc tornával elmúlt. Valamiért pont a császárnál tartott a 3. hó közepéig, ezen nagyon csodálkoztam.

Én sem vagyok (voltam) túl kitartó. Mindig is akartam gyereket, de mikor először megtudtam, hogy várandós vagyok bepánikoltam, azt hittem egy gyereket nem tudok majd felnevelni, nem leszek jó anya. Más volt álmodozni róla, és más volt a valóság.

De aztán mikor venni kell az akadályokat, akkor nincs ideje az ember lányának filózni, hogy meg lehet-e ezt csinálni. Azelőtt nem tudtam mi a fáradtság, most megtanultam az alvást a házimunka elé helyezni. Előtte messzire kerültem az orvosokat, azóta ültünk éjszaka az ügyeleten, varrták össze a kisfiam fejét a sürgősségin, és pedig NEM ájultam el, hanem nyugtattam, utasítottam vissza felesleges , engem és gyerekeimet érintő beavatkozásokat, vizsgálatokat, de utaztunk több 100 km-t, hogy olyan szakember ismételjen meg vizsgálatot aki jobban ért hozzá.

Felkészülni nem mindig lehet, de a feladathoz kész leszel amikor jön.

Ami fontos: ne akarj szuperanya lenni.

Ne figyelj mindenkinek a véleményére.

Ne fogadj meg rossz tanácsokat, de járj utána a fontos tudnivalóknak.

Ahonnan sok jó tanácsot kaptam: Kismama újság, LLL honlap,

Könyvek: The Womanly Art Of Breastfeeding (LLL), Your Birth Rights (Pat Thomas), Children are from Heaven (John Gray)

Ami nagyon bejött: hordozás, igény szerinti, sokáig szoptatás

Ami félig jött be: együtt alvás- a lányom (4. gyerek) nem tud mellettünk aludni, mindig megébred és sír, őt elalvás után át kell tenni máshova

Szerintem jobban tennéd, ha nem olvasnál el semmit az interneten, és befognád a füled, ha valaki ilyen rémtörténeteket mesél. Biztosan vannak egyedi esetek, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan az természetes volna, de amikről írsz, azok egyáltalán nem velejárói a szülésnek. Nem is értem az anyukákat, miért ijesztegetnek folyton másokat. Én is féltem a szüléstől, nagyon féltem, és sokáig gyereket sem akartam, ennek ellenére egyáltalán nem volt olyan rossz élmény, mint amilyenre számítottam. Semmilyen testi változás nem történt, nem tágult ki a hüvelyem, nem lett vizeletvisszatartási problémám a gátmetszés miatt, nem lett szélesebb a csípőm, egyáltalán semmi sem változott. Egyetlen visszeret kivéve, amire eleve hajlamom volt, és kijött a lábamon, de azt majd kezeltetni fogom.

A császármetszésből felépülni sokkal nehezebb. Az eleve egy műtét, amit nem végeznek el kívánságra, mert az egy életmentő beavatkozás. Annak sokkal inkább maradnak látható nyomai, mint a természetes szülésnek, például a heg. Én semmi pénzért nem akarnám a császárt, csak legvégső esetben!!!

A gátmetszésnek semmi köze a csiklóhoz, történetesen a gát olyan messze van a csiklótól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nem értem, miért mondta ezt a baromságot Neked valaki! Egy jól végzett gátmetszésnek semmilyen hátrányos következménye nincs. Nagyo ritka esetekben megsérülhet az izom, és az vezethet inkontinenciához, de tudtommal intim tornával még az is korrigálható.

A szüléstől való félelem minden nőben megvan, a Te esetedben extrém módon, ezért szerintem várj még 8-10 évet, bőven ráérsz még szülni. Addigra érettebb leszel, és az anyai ösztönök erősebbek lesznek, mint a félelem. Ennyi idősen én sem szültem volna semmi pénzért. 34 évesen vállaltam az első gyereket, és 36 évesen, most várom a másodikat.

A nemi életre pedig egyáltalán nincs befolyással. Hogy is lehetne? Az azt jelentené, hogy az összes nő szexuális élete tönkremenne, aki már egyszer szült? Ez merő ostobaság, ha józanul belegondolunk...

Én pont így voltam vele, mint Te, ezért nem is mertem 36 évig teherbe esni. (Igen, kicsit több, mint amennyi te vagy.) Különbség annyi volt, hogy én tudtam, hogy én soha életemben nem gondoltam azt, hogy nem lesz gyerekem. Vettem egy mély levegőt, teherbe estem. A 8 héten a gyerek úgy döntött, hogy köszöni szépen, neki ennyi volt - és elvetéltem. Mehettem abortuszra, arra, amire soha nem akartam. Akkor jöttem rá, hogy a szülés nem a legrosszabb része a dolognak. Odáig el is kell jutni, ami valószínűleg sokkal nehezebb, mint a szülés, ami max. 1 napig tart. A folyamatos rettegés, hogy baja lesz a babának (kicsit barnáztam, ami a közhiedelemmel ellentétben nem jelent jót, a vetélés sok esetben nem jár sem görcsökkel sem nagy vérzéssel), sokkal rosszabb.

Arra is gondoltam, hogy azért történt mindez, hogy a második babát már IGAZÁN akarjam. Persze ezt is akartuk, de én csak a szüléssel voltam elfoglalva...

Egy jó tanács: a gyereket elsősorban magadnak szülöd abban az értelemben, hogy a párod fog dolgozni, de látod el a gyereket. Ha ezt nem akarod, ne szüld meg, mert neked is nagy szívás lesz, meg a gyereknek.

Írod, hogy ha nem szülsz, elhagy a párod. Meg ha szülsz, és már nem lesz jó a szex, akkor is. Na, akkor ha így is, úgy is elhagy, akkor inkább ne szülj. :) Gondold át ezt a kapcsolatot.

Ja... és az egy baromság, hogy "valaki" mellett császárral szült valaki. A műtőben egyszerre egy nő van benn, és a másik nő nem látja, hogy műtenek egy másikat. Oda még az apuka sem mehet be, mert az egy nagyon komoly hasi műtét. A vakbélműtétet sem láthatja senki, csak az orvosok.

Amit leírtál, az majdnem mind igaz LEHET. De a "lehet" és a "van" között nagyon nagy a különbség. Van, hogy megtörténik, van, hogy nem.

Azon még nem gondolkoztál, hogy ha ennyire borzalmas a szülés, akkor a nők miért szülnek második, harmadik gyereket? És azon, hogy ha szülés után már nincs szex, akkor hogy hozzák össze pl. a második gyereket? :)

Saját tapasztalatból mondom, hogy éretlen vagy még a gyerekvállalásra. Semmiről nem késel le, ha vársz még 10 évet. Addig meg sportolj. Azt nem a szülés miatt kellene, meg az állóképesség miatt (bár arra is kedvezően hat), hanem azért, hogy ne hízz el és ne betegedj meg (pl. cukorbetegség) - mert gondolom, a párodnak kövéren se tetszenél. :) A tornát én is utáltam a suliban, főleg az, hogy utána izzadtan kellett beesni pl. töriórára, és büdösen, koszosan végigcsinálni a napot. De a sport nem egyenlő a tornaórával. Biztos van olyan sportág, amiben ügyes lennél, keresd meg azt, próbálj ki többfélét.