Miért nem csak az számít szülésnek, ami beavatkozás-mentes?

Nekem maga a szülésznő mondta a császárom utána, hogy hát jah, egész jól ment, csak épp megszülni nem sikerült. Gondolom nem kell mondani, hogy nem kapott egy fillért sem.

Egy másik csaj meg közölte, hogy "igen, igen, persze hogy fájt. De még hogy fájt volna, ha megszülöm". Hát mindenki bekaphatja. Ezekkel az emberekkel ez az utolsó beszélgetésem.

A szülés az szülés, ha az anya és a gyerek egy testből kettő lesznek, ennyi. Mindegy, hogyan. Az meg, hogy valaki a saját felsőbbrendűségét ezzel akarja bizonyítani, hogy természetesen szült, és mindenféle hátrányt kitalál a császárhoz, teljesen nonszensz, elmebetegek csinálnak ilyet. (Nem tudsz szoptatni, önállótlan lesz a gyereked, lassabb lesz a mozgásfejlődése, kötöttebb a csípője a császáros babáknak, mindenki ismeri ezeket a hülyeségeket.)

"Mindegy, hogyan. Az meg, hogy valaki a saját felsőbbrendűségét ezzel akarja bizonyítani, hogy természetesen szült, és mindenféle hátrányt kitalál a császárhoz, teljesen nonszensz, elmebetegek csinálnak ilyet. "

Nem elmebeteg szegény, csak nincs semmi az egész életében amit elért volna, ami teljesítmény, így próbálja a szülésének történetét annak beállítani.

A császár is ugyanúgy szülés. Mert a végeredménye nem egy tumor, egy kiműtött ciszta, egy idegentest, hanem (jó esetben) élő gyermek. Azt én is bírom, hogy sokan ledegreadálják a császáros babákat. mi az, hogy kötöttebb a csípőjük? Spárgákat csináltam egész kölyök koromban, pedig császárral születtem. Nem voltam gyakrabban taknyos sem, csak mert nem nyalogattam végig a szülőcsatornát. Egyetemre járok és nem egy rácsos ágyban fekszem örök öntudatlanságban, mint azok az oxigénhiányos csecsemők, akiket az anyjuk mindenáron természetes úton akart világra hozni, vagy az orvosok csak "jaj várjunk még egy kicsit, előbb a főorvos úr betegét műtsük". Igen, látom őket minden nap, gyógypedagógusnak tanulok. Nincs a császáros csecsemők között több sérült, mint a spontán szüléssel születettek között. Műhibák mindkét esetben vannak, az más tészta. Inkább a fogantatás körüli dolgoknál vették páran észre, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel születettek (kimondottan a lombikok, nem az inszemináció) nagyobb arányban születnek kisebb-nagyobb rendellenességekkel.

A buta emberek dicsekszenek azzal, hogy csak a természetes szülés a szülés. Az a csecsemő nemigen tehet róla, hogy nem tud úgy megszületni, ahogy. Morbid dolog belegondolni, hogy valaki nem tartja szülésnek.

Most mondhatnám azt is, hogy ennyiből, akkor a hüvelyi utas dolgot nevezzük sz.rásnak, merthogy úgy kell nyomni, mint mikor a wc-n ülsz. Meredek, ugye? Én mindig ezzel érvelek, ha valaki bántja a császárosokat. Hogy oké, ha az műtét, akkor a tied meg sz.rás.

Az #5-ös és a #7-es válaszoló tökéletesen összefoglalta a választ a kérdésre.

Amúgy annyit tennék még hozzá, hogy nekem egy volt a lényeg, az eredmény: egészséges gyerekem szülessen, mindegy, hogy hol jön ki.

És igen, én is sürgősségi császáros baba voltam - 40 évvel ezelőtt - és nem voltam akaratgyenge (jó eredményeket értem el egy relatíve kemény, férias sportágban), nem voltam immunhiányos (életemben egyszer voltam kórházban, amikor a lányom "született"), sem klausztrofóbiás (imádom a zárt csúszdákat). Pedig a mai pszichomókusok élvezik ezekkel megbélyegezni azokat, akik nem az anyjuk hüvelyén keresztül látták meg a napvilágot.