Van itt olyan anyuka aki nem rémálomnak élte meg a szülését?

Nekem életem legcsodálatosabb élménye a két szülésem. Fájtak, persze, és az első előtt féltem is (a második előtt már nem), de hiába közhely, igaz, hogy a pillanat, amikor a melledre teszik a babádat, hirtelen elfeledtet minden szenvedést.

Talán szerencsés alkat is vagyok, de nekem nem is fájt olyan rettenetesen a szülés. Nem mondom, hogy nem fájt, de sokkal rosszabbra számítottam, főleg az elsőnél. Utána, amikor hasfájós volt a nagyobbik, és hetekig csak kézben nem sírt, mondtam is néha, hogy inkább megszülném még egyszer, mert ez az állandó sírás sokkal kiborítóbb. :)

én még csak egyszer szültem, de nagyon jó szülésem volt. :) akik kérdezték, családtagok, mindnek így kezdtem a beszámolót és nagy szemekkel néztek hogy ilyet se nagyon hallottak még :)

nekem sokat segített hogy nem idegeskedtem miatta, bíztam magamban. tehát csak nyugi :) minden rendben lesz.

Szerintem nagyon sok minden fejben dől el. Ha kellőképp rá tudsz hangolódni a vajúdás alatt arra, hogy a fájás JÓ, mert a picibabád így tud utat törni, kibújni, akkor máshogy éled meg a fájdalmat. Én a terhesség alatt jártam egy egyesületbe, ahol a természetes szülésről nagyon sokat tanultam, fejben és lélekben is. Sajnos aztán indítással kellett a kisfiamnak megszületni, és hosszas vajúdás után császárral.

Hidd el, akármennyire is fáj ott, ne erre koncentrálj, hanem RÁ, mert ha ezt nem teszed meg, bánni fogod, és mégegyszer nem fog tudni megszületni! Életed legszebb napja lesz!