Természete szülés vagy császármetszés? Melyik a "jobb-könnyebb" Érvek-ellenérvek. Vélemények, tapasztalatok?

Én ragaszkodtam a természetes szüléshez, mert rettegtem a hasam szétszabdalástól, meg egyébként is állítólag az a jobb a gyereknek. A szülésznő végig fenntartotta a császár lehetőségét, mert nagyon nagy volt a hasam. Végül természetes úton, és nem is túl nehezen megszültem a 4 kg-os lányomat, csak sajnos szanaszét repedtem, mert a kisasszony gyorsan maga mögött akarta tudni a szülőcsatornát. Szóval a szülés maga számomra kellemes élmény volt, örültem, hogy átéltem a maga teljességében, viszont annyi vért vesztettem, hogy egész éjjel attól rettegtem, hogy megérem-e a reggelt. Nem tudtam ájulás nélkül felülni, rázott a hideg, és olyan szívdobogásom volt, hogy az önmagában halálra rémített. Az arcom színe kb. két hét múlva kezdett el hasonlítani az eredetihez, ülni is nagyjából ekkor tudtam először fájdalommentesen, a férjemmel lefeküdni viszont még hónapokkal később sem.

A kórházból hazatérvén közöltem vele, ha szeretne még gyereket, akkor azt ő fogja kihordani és megszülni, én itt befejeztem. Aki nem szült nőismerősöm volt, annak mind a császármetszést propagáltam még hetekkel a szülés után is.

Nyolc hónap távlatából, ha akarnék még gyereket, nehezen tudnám eldönteni, hogy mit válasszak. Merthogy előre nem lehet tudni, hogy melyik lenne a jobb. Értelemszerűen az én esetemben indokolt lett volna a császár, de én tudni akartam, milyen szülni. Utólag egyáltalán nem bánom, de az biztos, hogy ha lenne legközelebb, nem ragaszkodnék ennyire a hüvelyi szüléshez, csak ha a gyerek méretei is olyanok.

Magam másképp közelíteném meg a kérdést. A mondás szerint (amit elég szépen alátámaszt a megfigyelés) a császározott gyerekeknek szinte szabályos gömb alakú a fejük, nem tojásdad, és az arcuk sem hosszúkás, és ez még felnőtt korban is látszik. (Természetes szülésnél ugye "eldeformálódnak" a koponyacsontocskák a szülőcsatornában.) Ez szubjektív, tudom, de nekem ez olyan mértékben nem tetszik, hogy hacsak orvosilag nem indokolt, a szülés legyen minden esetben természetes. Ha a párommal odáig jutunk, nem szeretném, hogy pusztán valamiféle akár vélt, akár valós kényelemfaktor miatt császáros szülést akarjon.

Gyermektelen 41/F.

Kedves utolsó, jó nagy hülyeséget írtál, csodálkozom, hogy senki nem reagált rá. Az, amit leírtál, nagyjából a szülés után két-három hétig igaz, utána már ember meg nem mondja a fejformából, hogy az a gyerek hogyan született.

Azt pedig kifejezetten szeretem, amikor férfiak akarják eldönteni, hogy a párjuk hogyan szüljön.