Természete szülés vagy császármetszés? Melyik a "jobb-könnyebb" Érvek-ellenérvek. Vélemények, tapasztalatok?

Hú az efféle kérdésekből itt óriási vita szokott kialakulni...

Mindenki mást fog mondani, mindenkinek más (lenne)a jó.

Én simán szültem, és örülök neki, a műtéttől, felvágástól nagyon be voltam tojva. De valakinek muszáj a császár, szóval szerintem nincs ilyen, hogy melyik a jobb, legfeljebb, hogy melyik a szükséges.

Nekem tapasztalatom nincs, véleményem van.

Hüvelyi úton szültem 2-t, nem bántam meg, persze közben szenvedtem, de utána simán sétáltam és ültem.

2 barátnőm császárral szült, az egyik szenvedett vagy 2 hétig utána, a másik nem.

Megmutatták a hasukat, kb 15 cm-es a vágás helye, bár nagyon-nagyon vékony fehér vonal, nem feltűnő, de azért elég nagy vágást ejtenek (oké persze máshogy nem férne ki tudoooom), ez egy elég nagy hasi műtét.

Mindegyik lehet jó és könnyű és mindegyik lehet nagyon nehéz és durva.

Ezt előre nem lehet tudni.

Szerintem ha nem muszáj, akkor nem kell a császár.

irigylésre méltó szülés után (összehúzódások fájdalommentesek voltak, a fájdalmas rész kábé 1,5 óra volt, baba 46 centisen, 32 centis fejkörmérettel és 2,8 kilóval kicsusszant könnyedén, mint egy szappanos hal)

én csak annyit mondhatok, hogy a természetes szülés a legjobb! - ja és TÉNYLEG TERMÉSZETES!!!

azaz: nem kaptam oxitocint (amúgy akik nem kapnak, azoknak nem is fáj a szülés, csak ezt kevés szerencsés tapasztalhatja meg, az orvostudomány ezt úgy alkalmazza, mint a középkor az érfelvágást) :) nem kaptam beöntést, nem volt gátmetszés, nem volt kengyel, nem volt a hasamra kötve semmi, ülve vajúdhattam, fél család bent volt a szülőszobán, akkor nyomhattam, mikor akartam. két nő - egy szülész-nőgyógyász kiváló orvos és egy "vén róka" szülésznő vidáman, vígan, lazán segített, nyomták a lábamat, míg én préseltem...

egy álom volt a szülés. minden kis rezdülést éreztem, hogy préselődik a baba lába a hasfalamnak - taposott, furakodott kifelé, éreztem, ahogy a szülőcsatornában várakozott (a feje búbja kilógott) - éreztem a kis gerincét, csontocskáit, de nem fájt - a toló résznél már amúgy nem érzik a nők olyannak a fájdalmat, mint előtte. éreztem, mikor kisiklik, éreztem a fura csiklandós érzést, ahogy a méhlepény kicsusszan... éreztem, azt a hatalmas erőt, amit a testem produkált - a méhösszehúzodások hatalmas erejét - amit lehet akár fájdalomnak is nevezni, de nem az, mert a fájdalom az akár egy fogfájás, kínzó, lüktető, de a méh és az izomzat munkája meg olyan, mint egy óriási görcs, inkább mintha megfeszítenének, mintha darálnának, de nem éles... ja és amúgy is ilyenkor a fájás szünetekben teljes a csend, semmi nem fáj, és törlődik is gyorsan az emlékezet...

az egész egy csoda, az emberi szervezet, a nő csodája. és a gyereké is, hogy a kis emberke hogy küzd veled együtt :) és hogy mekkora boldogság is a végeredmény :)

csakis szülés :) én annyira szeretnék még ilyet sokszor átélni.. :)

A természetes szülésnél általában sokkal gyorsabb a regenerálódás,. Lehet venni Dianatal gélt, az tovább könnyíti-rövidíti az idejét. Császár után akár 2-3 évet is kell várni, ha újabb babát szeretnél. Aki az első kettőt császárral szüli, annak 3. gyereket már nem is javasolnak, mert nagyon megterhelő a szereveztnek. Ha az elsőt császárral szülöd, nagyobb az esély rá, hogy a másodikat is azzal kell, akkor is, ha a császár után már bánod, hogy ezt választottad. Vannak szerencsések, akiknek gyorsan gyógyul a heg, de ez a ritkább, általában a kocsival lassan hazamenni is nagyon fájdalmas a kórházból, utána hosszú ideig pihenni kell, nem csinálhatsz semmit, nem emelgetheted a gyereket.

Viszont mindez átlagos méretű, és nem haránt- vagy farfekvéses babákra vonatkozik. Nagy babáknál, illetve, ha az anyuka, vagy a baba bármi miatt veszélyben van, akkor a császár meg tudja őket menteni.

Szóval teljesen egyéni. Egy átlagos méretű babánál, ahol nincs semmi komplikáció szerintem sokkal előnyösebb a természetes szülés, és a babának is jobb, nemcsak az anyának. Egyébként sem a kitolási szakasz a legdurvább általában, hanem maga a vajúdás része, azt meg relaxációs és intimtorna gyakorlatokkal nagyon meg lehet könnyíteni, ahogy a kitolást is (ajánlom a Szülés ahol én irányítok c. könyvet), plusz ott van még a fentebb írt Dianatal gél.

volt természetes és császár is

de a természetes szülésre szavazok

nekem is jobb és a gyereknek is

nekem két császárom volt, az elsőnél gyorsan tudtam mindent csinálni, de aztán begyullad a sebem 1 évig tartott mire ugy ahogy helyrejött.

második császárom után nem volt időm arra hogy pihengesk mert kora babám volt, és a kórház másik végébe kellet napi 3 szor át sétálnom.

fáj a császár, de tényleg gyorsan fellehet belőle épülni, főleg ha muszáj.

de hiányzik az életemből hogy nem szülhette.

ha választhatnék szeretnék szülni (de sajnos már nem lehet)

Nekem két császárom volt, erről tudok nyilatkozni. KOmplikáció adódott, (anyai részről), azért kellett. Az első fizikailag jobban megviselt, nehezebben épültem fel. A második lelikelg viselt meg jobban. A császárt hajlamosak az orvosok kizárólag műtétnek kezelni, elfeledkezvén arról, hogy itt egy új élet születik meg.

Van orvos, aki ezt tiszteletben tartja, annál más élmény a császár!

Ha választani lehetne, akkor nem kérdés, hogy természetes úton szültem volna, mert ez a természet rendje, így van az ember kalibrálva. MInd a baba, mind az anya.