Hogy legyen? Apás szülés?

nálunk nem volt kérdés, bent akart lenni és mindent szeretett volna látni. végül meggyőztem, hogy a fejemnél álljon csak, tartsa a 2 lépés távolságot a nem túl szép látványtól :D aztán mikor kezdődött a szülés, ülve szültem, orvosom szólt a férjemnek, hogy tartsa a lábamat, ne nekem kelljen már miközben nyomok. szerintem már itt elúszott az a dolog, hogy nem látott semmit, de erről nem beszéltünk azóta se ;)

aztán mikor kint volt a buksi, az orvos megint a férjemnek szólt, hogy nézze csak, mennyi haja van, simizze meg :O

szerencse, hogy nem értem rá, egyébként ezen kiakadtam volna :D

szülés után mondta, hogy most egy ideig még pornófilmet sem szeretne látni, de 6. hétre már "feldolgozta" a látottakat, azóta is nagy élményként mesél róla, pedig már 6 éve... :)))

Másfél napot töltöttünk el első alkalommal a szülőszobán.

Utólag is azt mondta, hogy hatalmas élmény volt.

Most a másodikat várjuk, de úgy érzi, elsőre nem segített eleget, így most tanfolyamra is elment és könyvet is olvas, hogy hatékonyabban tudjon támogatni vajúdás közben. (Noll A. Nandu- Vajúdástámogatás mindenkinek). Elképesztően lelkes, nagyon sokat olvas és kérdez, és alig várja az élményt :)))

Korábban is nyitottan áltunk a témához, és nálunk nem volt sosem feszültség abból, ha pisilni vagy kakilni láttuk egymást, betegen is láttuk már egymást, segítettük egymást. Egy szülés persze más helyzet, de itt is előfordulhat, hogy egy-egy mélypont alkalmával az ember elhányja magát, vagy jön, aminek jönnie kell. Ezt jó, ha tudja előre az apuka és az anyuka is. Nyitottnak, embernek maradni, fogni egymás kezét és megélni a pillanatokat, fantasztikus érzés.