Miért olyan nehéz elfogadni, hogy nem akarom, hogy bent legyen a férjem szülésnél?
Azért, mert elvileg egy párkapcsolat annyira intim, annyira két ember egyesüléséről szól, hogy ez természetes szokott lenni. Mármint, hogy az apa ott van az anya mellett. Aztán persze az emberek hajlamosak mindent túlkombinálni és abból, hogy te zavarban vagy, vagy szégyellős vagy a párod előtt, mindenfélét beleképzelnek a dolgokba.
Én apaként biztosan szeretnék ott lenni a gyerekem születésénél és nagyon rosszul érezném magam, ha a párom ódzkodna a jelenlétemtől. De ettől függetlenül ha te úgy érzed, hogy nem akarod, hogy ott legyen, mert megszégyenültnek éreznéd magad úgy kiterítve, vagy ilyesmi, akkor ez van, mondd el neki normálisan!
Hibáztatlak.
Miért osztasz meg másokkal olyan infót, amhez az égvilágon semmi közük?
Miért magyarázkodsz idegeneknek, hogy te mit miért akarsz/nem akarsz?
Ha már nekik nics annyi eszük, hogy intim dolgot ne kérdezzenek, világosítsd fel őket: szivesen válaszolsz olyan kérdésre, amihez közük van!
És amúgy kinek mi köze hozzá, hogy a férjed hol lesz a szülésnél?
Mert, hogy rajtad kívül másnak nincsen köze hozzá, az is biztos...
Azért viselkednek így az emberek, mert szeretnek belepofázni más életébe, ha pedig te ezt hagyod, annak ez lesz a következménye!
Amúgy igen, ez olyan dolog, hogy azt sem kérdezem meg egy ismerős házaspártól, hogy mennyit szexelnek naponta és milyen pózokban.
Ugyanilyen dolog, MAGÁNÜGY, hogy bent lesz-e az apa szülésnél, meg még az is szerintem, amikor valaki megszül, és az utcán a legutolsó Mariska néninek az az első kérdése, hogy "Van tejed, szoptatsz?"
Én annyit kérdeznék vissza kedvesen ilyenkor: Közöd?
Mert hogy senkinek semmi köze hozzá, az is tuti.
Köszönöm a válaszokat.
Azért azt hozzá kell tennem, irigylem azokat a válaszadókat, akiknek csupa olyan ismerőse van, aki tudja, mikor, milyen helyzetben mit illik/nem illik mondani, kérdezni. Nem gondolom, hogy az én hibám, hogy az ismerőseim (nem idegenek!) a "mikorra vagy kiírva" kérdés után nyomban azt kérdezik, apás szülés lesz-e. És azért sem érzem magam hibásnak, hogy erre udvariasan igyekszem válaszolni, ugyanis nem az a probléma, hogy megkérdezik, hanem hogy utána igyekeznek meggyőzni arról, hogy rossz döntést hoztam.
Arról sincsen szó, hogy ne tudnám megvédeni magam, csak a hozzáállást nem értem.
Mint ahogy azt sem, hogy itt is valakinek rögtön az volt az első gondolata, hogy biztos szégyenlős vagyok a férjem előtt. Baromira nem erről van szó, hanem arról, hogy én így látom jónak.
Én sem akarok senkit meggyőzni arról, hogy ne legyen bent a párja, ha neki úgy komfortos, és nem értem, az ellenkezőjére miért érzi magát bárki felhatalmazva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!