Rosszul látom, anya-társak?!

22 hónapja szültem programozott császárral!

két orvos szerint is túl nagy volt a baba, meg szerintük fenn állt a téraránytalanság. Felajánlották, hogy megindítják, én meg azt válaszoltam, hogy tegyék, ami a gyereknek a legjobb, így másnap reggel toltak a műtőbe.

Hogy hogy éltem meg a császárt? Szerintem egy csoda volt. Bár azt nem láttam, ahogy a kislányomat kevették a hasamból, de azonnal bebugyolálták és már hozták is puszira, pár percet velem volt és vitték öltözni. És hogy nem szoptathattam meg azonnal? Miután másnap megkaptam ha jól emlékszem 2 hónapig nem csináltam mást, mint szoptattam, mert folyton rajta lógott :)) így ennek sem érzem hiányát!

És hogy milyen érzés kipréselni a manókat a hasunkból?

Hát ebből a császárosok is kapnak, nem egy fincsi érzés, mikor két doki könyököl a gyomrodba (ami ugye nincs elérzéstelenítve) és kipréselik belőled a babát.

A fájdalomról beszélni hülyeség, aki azért választ császárt, hogy ne fájjon, annak valószínüleg még semmilyen orvosi beavatkozása nem volt és abszolut hülyeségnek tartom, mert ugye a műtét nem fáj, de utána felkelni, sétálni, nem mersz tüsszenteni, köhögni, mert olyan érzés, mintha azonnal szétszakadna a hasad, fekve szoptatni, maga a borzalom, mert nem bírsz oldalra fordulni. Hát senkinek nem kívánom, pedig nem vagyok egy nyafogós fajta és hipergyorsan felépültem, de na... az első két három nap lehet felér egy vajúdással. Ennek ellenére én másodjára is császárt szeretnénk.

A lényeg úgyis a végeredmény = makk egészsége baba és mama, boldog család. Tök mindegy, hogy simán, vagy császárral.

22:33-as válaszolónak írnám.

Én írtam, hogy társadalmi elvárás. Én így gondolom. Miért lennék paranoiás? Én természetesen szültem a 40. hétre, 3600gros fiút, én szoptattam a fiamat 13 hónapos koráig. DE azt látom, hogy igenis elvárás.

Épp ma voltunk a fiammal szemészeten, nem vittem más orvosi leleteit, eszembe sem jutott, hogy kelhet. Elég bunkó kezdett lenni velünk az orvos. Kérte, hogy diktáljam akkor: hogy szült? Hányadik hétre? apgar? meddig szoptatott? stb.. amire a végére értünk, láttam, hogy tetszenek neki a válaszok, egész kedves lett. Lehet, hogy én vagyok rosszindulatú?

Mondta, hogy azért ilyen anyás a fiam, mert simán született és nagyon sokáig szopott.

Akkor???????

én természetes úton szültem a most 13 hós babámat, és még most is szoptatom. szülés előtt kb 8-10 órát vajúdtam, EDA-val szültem.

a barátnőm 12 órát vajúdott, hányt, fajfájása lett, vérnyomása lement, és 12 óra után, mikor a babának rossz lett a szívhangja, vitték császározni. ő megpróbálta, nem sikerült. és ezután meg állítja, 1000x császár,mint természetes úton. szóval neki szükség volt sajnos.

én nem vetem meg a császárosokat, csak abban az esetben, ha tényleg nem orvosi oka van, hogy császáros.

14:48-asnak igaza van.

Engem ezen az oldalon huztak mar le azert mert:

- edaval szultem(25 orat vajudtam de ez mar csak mellekes)

- csak 4 honapig szoptattam(mikor mejott a menzeszem nem

kellett tobbe az anyatej a fiamnak)

Ja es vegul fogos lett a fiam.Hat akkor mar inkabb csaszar.A fogo miatt nagyon sok gyermek lett fogyatekos.

Hala Istennek az en Kincsem egezseges.

Szerintem nem kene lenezni a csaszaros anyukakat.

A lenyeg az egezseges baba es nem az h hogyan szuletett.

Üdv!Én is császárral szültem, ami 14 órás vajúdás után és tágulás nélkül lett eldöntve.AZ egészről csak annyit, hogy még akár 14 napig is szenvedtem volna, mivel az én fiamat császár közben "véletlenül" megvágták....A szemöldöke sarkánál 2 cm.-es vágást ejtett rajta a fogadott doki, csupán 80000ft-ért....szóval én csak emiatt irtózom a császártól,a második babát, ha majd jön, szeretném simán szülni.A tejem nekem is megindult, de a szülés utáni 3. napon teljesen kibuktam, amikor tudatosodott bennem, hogy a fiam majdnem elveszítette a szeme világát...

Mindegy, hogyan szülünk, a végeredmény számít, de ezt az élményt nem kívánom senkinek!!!

Én mindenképp természetesen akartam szülni, persze császár lett végül. Mivel hosszú vajúdás előzte meg, ezért én nem éltem meg úgy, hogy nem szültem. Én ugyan nem kaptam a környezetemből direktbe megjegyzéseket, de itt a neten rengeteg fogyatékos emberrel találkoztam...

Szerencsére a tej hamar beindult, tudtam szoptatni, így ebbe sem köthetett bele senki.

Engem igazából 2 dolog bosszant:

1. Az, hogy hogyan szülünk nem saját döntés, nem tudjuk befolyásolni. A szoptatás szintén nem saját döntés. Persze biztosan van elvétve egy-egy anyuka, aki valamiért nem szeretne szoptatni, de én úgy látom itt a neten, hogy végsőkig megtesznek mindent az anyukák a tejért! És igen, van, hogy ennek ellenére nem sikerül.

(megjegyzem, hogy ha nem lenne ez az állandó gonoszkodás ezzel kapcsolatban, akkor sok anyukának nem jelentene ekkora stresszt a szoptatás és rögtön lenne több teje is)

2. Programozott császár kérésre: bár én nem így gondolkodom, magamtól nem kérném (főleg most hogy már tudom milyen) , de egyáltalán nem ítélem el, ha valaki bepánikol a szülés gondolatától és inkább a műtétet választaná. Fel nem foghatom, hogy kinek mi köze hozzá, hogy a másik mennyire bírja a stressz, a fájdalmat és hogyan akar szülni.

(párom bokáját műtötték spinális érzéstelenítéssel és elképzelem, ahogy átmegy a szomszéd pasihoz és kicikizi, mert az ő hátát meg altatásban műtötték)