Vicces vagy ciki szüléstörténet?

Indított szülésem volt. A doki megnézett,burkott repesztett,mondta hogy szerinte nem lesz császár,szépen tágulok,simán fog menni. Megkaptam az oxit,már 4orája vajúdtam,mikor éreztem,hogy nyomnom kell. Mivel nem kaptam előtte kúpot,beöntést,így azt hittem,az a baj. Kértem a párom,hivja be a dokit. Bejött,megvizsgált. 3ujjnyi,biztosan nem tolófájás,menjek el wc-re,meg tusolni. El is indultam,de abban a pillanatban ahogy felálltam,éreztem,hogy elindul a baba kifele. Utólag mondták,sose láttak ilyen fürdén szülőágyra pattanni vajúdó kismamát :D akkora kapkodás lett,hogy ihaj,az ágy még nem volt összerakva,párom tartotta az egyik lábam,másikat elkapta valami gyakornok,és hajrá. Mire kész lett az ágy,kinn volt a kislányom:D

Mikor a doki jött vissza,már a zuhany alól jöttem ki. Nagy hümmögve közölte,hogy azért nem gondoltam,hogy Ennyire simán megy.

Nekem nagyon szerencsém van. Mindkét gyerkőcöm 5óra alatt lett meg. Igaz,a második borzalmasan fájt,az oxi egyből 120körüli fájásokat csinált a semmiből.

Első voltam

Az utolsó hetekben már nagyon rosszul viseltem a fizikai kényelmetlenségeket. Alacsony vagyok, tehát az összes létező szervemet és csontomat kipasszírozta a magzat. Aludni se tudtam, mindehogy fájt, kényelmetlen volt.

Aznap este (délután az orvos közölte, hogy még a kanyarban sincs semmi) 10-kor már olyan fáradt voltam, hogy ülve elaludtam. Éppen felálltam, hogy most lefekszem és alaposan kialszom magam, amikor elfolyt a magzatvíz. Már akkor zombi voltam.

Hajnali 4 körül a fájások miatt már annyira kimerültem, hogy elaludtam két fájás között. A kitolási szakaszban elakadt a szülőcsatornában, emiatt az orvos benyúlt és a feje mellett kotorászott. A fáradtság és a fájdalom kiverte a biztosítékot, így közöltem, hogy én ezt nem gondoltam át, vissza az egész, én hazamegyek - és elkezdtem lemászni az ágyról.

Az orvos, szülésznő, meg a férjem ugrott fel és nyomott vissza, hogy nem megyek már sehová. Amíg a szülésznővel meg a férjemmel dulakodtam, bejött még egy csomó ember (annyira nem voltam magamnál, hogy azt hittem biztonságiak :)), majd az egyik rám könyökölt, az orvos felkiáltott, hogy "marad, nyugszik!!" és kipréselték a babát belőlem.

Első két reakció:

1. De szép!

2. Most már hazamehetek?

Vesztettem meg nyertem is, mert a méhlepény is bent maradt, így altatásos műtéttel szedték ki. Az altatóorvos csodálkozva mondta, hogy miért vigyorgok annyira, itt félni szoktak.

Én odanyújtottam a branülös kezemet, sugárzó örömmel, hogy tolja az altatószert, aludni szeretnék.

Végül a 15 perces műtét alatt egész jól kipihentem magam, meglepően frissen ébredtem utána. Akkor kevésbé voltam zavart, mint szülés közben :)

Nálam beindultak a fájások, 11 óra vajúdás után megcsászároztak több komplikáció miatt.. de nem is az a lényeg, hanem burkot repesztett a doki. Konkrétan az összes magzatvizem a cipőjébe folyt... lehet nektek így nem vicces, de akkor ott az volt. 😄 A dokim csak annyit mondott, "a vízesés miatt cipőt kell cserélnem".

És hallottam egy másikat. Ismerősöm mesélte hogy a süket-néma húga mikor vajúdott, az erőlködéstől hatalmasat pukizott. Ő ugye nem tudta min mosolyog mindenki, mivel nem hallotta. 😊