Altatásos császárt lehet kérni?
A kérdés elméleti, remélem az is marad :)
Egy gyereket terveztünk, így is lett. A szüléssel iszonyúan megszívtam: forgási rendellenesség, fájásgyengeség, szülőcsatornában elakadás, vákuum. Utána a méhlepény nem jött le, kézzel tépkedték (10-es skálám 15-ös volt a fájdalom). Majd műtőben pucoltak ki és raktak össze. Majdnem egy liter vért vesztettem közben.
A doki mondta, hogy ezek után, ha még terveznénk gyereket, kizárólag programozott császár, mert óriási szerencsénk volt, hogy a gyerek se lett fogyatékos és nekem se kellett kivenni a méhemet.
Emiatt is rettegek a teherbeeséstől, gumi, megszakítás, hormonális fogamzásgátlás, épphogy páncélruha nincs rajtam. Spirált tervezek.
Ha mégis becsúszna terhesség, megtartanám, de a probléma: pszichésen alkalmatlan vagyok egy ébren átélt műtétre. A császárral nincs gondom, de az, hogy én teljesen tudatomnál vagyok...áh, kizárt.
Ha véletlenül bekövetkezne, van rá bármilyen mód, hogy altatásban történjen a császár?
válasza:Elköttetéssel az a bajom, hogy 30 vagyok. Nem tudom garantálni magamnak, hogy 10 év múlva is így fogok gondolkozni.
Anno anyám mondta szülés után, hogy kössék el, ő ezt soha többet. Az orvosa mondta, hogy csúnyán hangzik, de ha engem és apámat is elveszít egy autóbalesetben X év múlva, akkor mi lesz? Vagy elválnak és új kapcsolata lesz.
Egyik se következett be azóta sem, de az orvosa érvelését valahol megértem. Mondjuk nekem se lett testvérem, de ott már egészségügyi okok játszottak közre, anyám néhány év után már szeretett volna második gyereket.
válasza: válasza:Érzéstelenítéssel szültem császárral.
Nem mondom ,hogy nem volt kellemetlen, vagy nem fájt néha kicsit, de azt a 20 percet simán ki lehet bírni.
Pszichológus tud segíteni...
Mert aki ilyen szinten fél a szüléstől, azon segíteni kell.
válasza:
válasza: válasza:Nincs egy hete, hogy császárral szültem: nem mondom, hogy kellemes élmény, hogy matatnak bennem, de azért túl lehet élni. Az ember a gyerekéért sokkal többet képes elviselni, megtenni, mint azt gondolná.
Azt tudom tanácsolni, amit fentebb már írtak: keress fel egy pszichológust, mert nem sikerült feldolgoznod az előző szülésedet, és ez később a gyerekkel való kapcsolatodban is okozhat problémákat, nem beszélve a szexuális feszültségekről a férjeddel.
Aki elköttetést írt, szerintem úgy értette, hogy a férjedet kellene elköttetni, az visszafordítható.
Nem, a szülés pszichésen nem okozott traumát, ott csak fizikailag voltam xarul pár hétig. Törött farokcsont, az alvázam meg úgy nézett ki, mint akit órákig acélbetétes bakanccsal rugdostak, lila volt és ödémás.
De mondom, pszichésen nem rázott meg a dolog.
Egyéb műtétem már volt. Ha altatnak, felőlem kipakolhatják a belső szerveimet és legózhatnak vele, úgyse vagyok magamnál.
Olyan műtétem még nem volt, ahol ébren, TUDATOMNÁL vagyok. Tűktől is rettegek, a terhességi vérvételek is problémásak voltak. Fehéredtem, ájultam, fektettek, nyugtattak, én meg remegtem. De ez terhesség előtt is így volt, nem azzal volt összefüggésben.
A problémám inkább az, hogy invazív beavatkozást pszichésen nem tudnék úgy elviselni, hogy tudatomnál vagyok.
Férjemnek felvetettem már a vaszektómia lehetőségét. Annyira nem ugrált örömében, az ő teste felett pedig nem akarok erőszakosan rendelkezni - fordított esetben ő se szól bele, hogy én a sajátommal mit szeretnék csinálni.
De a kérdés elvi csak, nem tervezünk több gyereket és a jelenlegi álláspontom szerint ez így is marad. Véletlen terhességnél lennék meglőve, hogy most mi legyen...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!